Josuéval egy közeli kávézóba ment, ahová sok diák járt a menzaebédeket követően. Sérgióval is kávézott már ott, soha nem kettesben, hanem a többiekkel együtt, olykor Nuno ült mellettük (szigorúan csak ült és beszélt), olykor Josué, olykor még Gonçalo is. Talán Carlost is…

São késő délután kopogott be hozzá, valószínűleg a nap nagy részében aludt, mert előzőleg éjszakás volt. – António? – kérdezte. – Jön ma este? – Lement az anyjához vidékre. Csak vasárnap este jön vissza. – És te mit csinálsz odafönt? Olvasol?…