- Valóban nem vagyok törékeny. Nem engedhetem meg magamnak, soha nem is engedhettem meg. Otthon ezt kiirtották belőlem.- De mégis sebezhető vagy. Azt hittem, az vagy. - Persze, nagyon is. De elég gyorsan talpra állok. És megyek tovább. Megtanultam, hogy túl sokáig rágódni valamin…

Mindketten úgy összerezzentek a vékonyka hangra, mintha áramütés érte volna őket, bár elővigyázatosságból addig is csak suttogtak. A néni lépett be a konyhába, homlokához valami borogatást szorított. Lehetett vagy negyvenöt kilós, százötven centis, mint az anyja, az arca…

Josuéval egy közeli kávézóba ment, ahová sok diák járt a menzaebédeket követően. Sérgióval is kávézott már ott, soha nem kettesben, hanem a többiekkel együtt, olykor Nuno ült mellettük (szigorúan csak ült és beszélt), olykor Josué, olykor még Gonçalo is. Talán Carlost is…