Viki megkönnyebbült, mikor elhagyhatta a kórházat. Az anyját beteghez hívták, így nem volt annyira feltűnő, hogy a lány képtelen viszonozni a váratlan közeledést. Pedig a nagyi halála akár közelebb is hozhatná őket egymáshoz. De Viki nem érzett magában sem kedvet, sem erőt…

Josuéval egy közeli kávézóba ment, ahová sok diák járt a menzaebédeket követően. Sérgióval is kávézott már ott, soha nem kettesben, hanem a többiekkel együtt, olykor Nuno ült mellettük (szigorúan csak ült és beszélt), olykor Josué, olykor még Gonçalo is. Talán Carlost is…

Viki nem tudta, hogy felháborodjon, könnyesre nevesse-e magát, vagy megsértődjön. A legjobban az tetszett neki, hogy Kati teljes ártatlanságában és jószándékkal disznónak hívja. Az egész terhesség-ügy nem lepte meg, már számított egy ilyen húzásra, de azt gondolta, az olasz…