- Megszállták a kételyek? - kérdezte Otávia anyja, Dona Carmo a kert felé bólintva. - Nekem nem mond semmit. De mégis az az érzésem, nincs minden rendben.- Gondolom, ez így szokott lenni a menyasszonyokkal. Nem?- Hogy kételkednek?- Nagy döntés. - Az. Vagyis igazam van? Le akarja…

Vikinek másnap fájt a feje. Szokatlanul meleg volt, és valami furcsa szomorúság töltötte el ébredéskor. Még reménykedett abban, hogy Diogo telefonál, így nem mert lemenni vásárolni, hátha épp akkor csörögne a készülék. A telefon azonban egész délelőtt nem szólalt meg. Viki…

Véletlenül futott össze az anyjával a kórházban. Az ezúttal vöröshajú, mindig rendkívül csinos doktornő két lépés távolságról végigmérte a lányát, és megállapította: jól áll neki, hogy lefogyott. Csak tartsa is a súlyát, sőt, még leadhatna pár kilót. Ha a nagyi…

Azon a héten Diogo úgy tett, mintha szerelmespár lennének. Gyakorlatilag beköltözött Vikihez, a hotelbe. Bár hajnalban mindig elment, és otthonról indult munkába, de az éjszakákat együtt töltötték. Az irodában ugyanakkor kevesebbet látta Viki, és meg is egyeztek, hogy ott nem…

Josuéval egy közeli kávézóba ment, ahová sok diák járt a menzaebédeket követően. Sérgióval is kávézott már ott, soha nem kettesben, hanem a többiekkel együtt, olykor Nuno ült mellettük (szigorúan csak ült és beszélt), olykor Josué, olykor még Gonçalo is. Talán Carlost is…

Raquel állt előtte hirtelen, a szokásosnál is soványabban, égő cigarettával a kezében. Viki azt gondolta, fel van készülve az eshetőségre, hogy a volt barátnője megjelenik, most mégis olyan hevesen reagált a szervezete, mintha teljesen váratlanul érné a támadás. Lassan…

António hirtelen szinte durván ragadta meg a lányt. Viki rémülten hőkölt volna vissza, aztán megérezte, mennyire kívánja a férfi, és, hogy mennyire nem tud uralkodni ezen a kívánságon. Abban a pillanatban szinte irigyelte a hevességéért, mert benne nem volt hasonló vágy.…

Az asszony nézte, ahogy eszik, ő maga nem is ült le. – António a legidősebb fiam. – Igen, mondta, hogy van két fiatalabb testvére. – Amikor az apja meghalt, el kellett mennie Lisszabonba, hogy eltartson bennünket. Ezért nem tanulhatott, nem válhatott belőle doktor.…

Dona Maria Aparecida ritkán mosolygott, és Viki ezen ritka alkalmak egyikét sem tapasztalhatta meg. Szigorúan, csaknem megvetően mérte végig a külföldi kisasszonyt és intett neki, hogy lépjen be. – Nem tudom, a fiamnak mi jutott eszébe, hogy ideküldött, kislány – mondta…