Viki megkönnyebbült, mikor elhagyhatta a kórházat. Az anyját beteghez hívták, így nem volt annyira feltűnő, hogy a lány képtelen viszonozni a váratlan közeledést. Pedig a nagyi halála akár közelebb is hozhatná őket egymáshoz. De Viki nem érzett magában sem kedvet, sem erőt ahhoz, hogy higgyen ebben a lehetőségben. Szinte már nem is érdekelte. Annyira megszokta, hogy nem számíthat a szüleire, és nem is kell számolnia velük - legfeljebb elvétve, ha kénytelenségből felveszik egymással a kapcsolatot -, hogy nélkülük rendezte be az életét, és úgy érezte, nem is akar ezen változtatni. Nem, nem megy ez ilyen könnyen, mint az amerikai filmekben.

Az viszont bántotta, hogy mennyire nem érez szomorúságot a nagyi halála miatt. Hidegszívűnek, kegyetlennek érezte magát. Hiszen régebben igazán szerette, ragaszkodott hozzá, persze, sok csalódást is okozott, de mégiscsak többet kellene számítania mindannak a jónak, ami kettejükkel az évek során történt. Miért nem képes még csak sírni sem? Az anyja, akit hidegnek és számítónak tartott, sír. Ő pedig képtelen rá.

Jó lett volna mindezt megbeszélni Diogóval, de nem lehetett. Nem hívhatta fel, sosem hívta még fel. Mindig a férfi jelentkezett, ez valami kimondatlan szabály volt köztük, és Viki úgy érezte, muszáj betartania, mint ahogy azt a kimondott szabályt is, hogy se Otávia, se Carlos, se senki más a családjukból nem tudhat a kapcsolatukról. Ennyit megőrzött az otthoni mentalitásból: szabálykövető volt a végtelenségig, mindig el is hitte, hogy ez a célravezető, illetve szinte fel sem merült benne, hogy másképp is csinálhatná. Mindig attól félt, hogy ha vét egy fontos szabály ellen, összedől a világ: ebben az esetben Diogo végképp megharagszik rá. Persze, a telefon még nem lenne akkora bűn, de egy árulkodó mondat Carlosnak ... Az megbocsájthatatlan volna.

A lánynak csak később jutott eszébe, hogy a nagymama halálával a lakás sorsa is egyszerűsödött: nem kell a hozzájárulását kérnie ahhoz, hogy megvegye az önkormányzattól. Diogo állta a szavát, és elhozta a pénzt, Prágában oda is adta Vikinek, aki egész vonatúton a testére erősítve viselte a bankjegyeket, és rettegett, hogy kirabolják. A kórházból hazamenet így az volt az első dolga, hogy fogta a pénzt, és bement a bankba. Amint kiderült, külön valutaszámlát kellett emiatt nyitnia, forintra átváltani még nem akarta az összeget, hátha jobb árfolyamon válthatja majd. Át kellett gondolnia az egészet, hogyan kezdjen hozzá, és egyáltalán mikor. A szüleivel kénytelen lesz közölni, hogy mostantól őt illeti a lakás és meg akarja venni, de egyelőre még kulcsa sem volt hozzá. Igaz, a nagyi halála után el kell telnie valamennyi időnek ahhoz, hogy egyáltalán ildomos legyen ezt felhozni. Majd, majd.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vén betyár 2011.06.10. 12:12:38

Az viszont bántotta, hogy mennyire nem érez szomorúságot a nagyi halála miatt. Hidegszívűnek, kegyetlennek érezte magát. Hiszen régebben igazán szerette, ragaszkodott hozzá, persze, sok csalódást is okozott, de mégiscsak többet kellene számítania mindannak a jónak, ami kettejükkel az évek során történt. Miért nem képes még csak sírni sem? Az anyja, akit hidegnek és számítónak tartott, sír. Ő pedig képtelen rá.

Félek, hogy késleltetve annál nagyobb lesz a bánat, talán még élni sem tud a megörökölt lakásban.

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.11. 21:41:41

@vén betyár: Nem tudom, miért gondolod ezt ... Persze, lehet, h később jobban tudatosul a veszteség, de Viki nem az a fajta, aki ne tudna élni valahol az emlékek miatt. Vagy szted hibázott a nagyanyjával kapcsolatban?

Válasz erre 

LittleBear 2011.06.12. 10:54:24

Érdekes ez a szabálykövetés, én is ilyen vagyok, persze van ideológiám is (hogy amikor megpróbáltam nem szabálykövető lenni, akkor megjártam, pl. blicceléskor). Az ilyen ember akkor sem megy át a piroson, ha kilométerekre nincsen egy autó sem...
Az életben viszont sajnos ez nem nagyon jön be, semmi lazaság nincs az emberben, nem tud jó szívvel benne lenni csínyekben pl., és a gyerekét is állandóan fegyelmezi: ne beszélj hangosan, ne tedd fel a lábad az ülésre, kapaszkodj, ne vedd el, ne fogd meg - nem csak valódi, hanem képzelt szabályokat is betart.
Amikor nős vagy foglalt férfi a szeretője, eszébe nem jut, hogy a status quo megváltozhatna, hogy nem csak teljesen konspirálva lehet csinálni ...
És amikor 35 évesen szül először, úgy érzi, hogy romba dőlt a világ, mert a szabály az, hogy 30 alatt kell :-))

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.12. 22:20:29

@LittleBear: Na, azért nem ennyire tragikus a szabálykövető helyzete. Például olykor egész meglepő pillanatokban rúghatja fel a szabályokat :-)
De tudom, miről beszélsz.
Én is 35 évesen szültem az elsőt, de emiatt egyáltalán nem volt az az érzésem, h bármi gond lenne, tán, mert nekem aszondták, h 35 a határ, nem 30 :-P Ennyit változott a világ pár év alatt. Különben furcsa módon épp a gyerekek szabadítottak fel bizonyos kényszeres szabálykövetések alól, mert egyszerűen nem megy, nem fér bele az időbe, energiába. Úgyhogy lazább vagyok sokmindenben.

Válasz erre 

LittleBear 2011.06.12. 23:52:37

@Gloria Mundi: Hát, nekem a papíromon az állt, hogy "idős primipara (elsőszülő)", és eléggé éreztették is ezt velem.
A gyerekem sajátos módon nem szabálykövető, illetve általánosságban az, de meglepő dolgokat tud csinálni néha.
Sajnos én is tudok nem szabálykövető lenni - pl. rendszeresen elkések, amikor nem kéne, amiből szokott gondom is lenni (bár, ha nagyon fontos, oda szoktam érni időben).

Válasz erre 

LittleBear 2011.06.13. 10:44:40

Érdekes dolog ez a kölcsön Diogótól... Annyira sok pénze van, hogy egyáltalán nem érzi meg, ha jelentősebb összeget ad kölcsön Vikinek? Írtak róla kölcsönszerződést? Mi van, ha valami miatt összevesznek, vagy csak Viki nem tudja visszafizetni? Kisebb kölcsönökkel is szokott lenni nagyobb galiba... ("Kölcsönt ne végy, ne adj: mert a hitel
Elveszti önmagát, el a barátot")

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.13. 14:29:03

@LittleBear: Én ezt sehol nem olvastam, hogy idősnek tituláltak volna :P Lehet, hogy azért, mert a doktornőm teljesen rendben lévőnek találta a koromat. Igaz, mindig újra megkérdezte, ahányszor ultrahangot csinált. Szóval, semmiféle rossz érzést nem keltett bennem se ő, se más emiatt.

Kb 500.000 Ft-ért meg lehetett venni akkoriban egy önkormányzati lakást. Szted Diogo anyagi helyzetében ez mekkora tétel? Egyébként persze aláírhattak egy papírt. Nekem még sose volt barátvesztésem kölcsön miatt. :-) Diogo sztem arra is vállat vonna, ha Viki nem tudná visszafizetni, de ez nem az az összeg, amit részletekben hosszú évek alatt ki ne lehetne pengetni.

Válasz erre 

LittleBear 2011.06.13. 14:35:58

@Gloria Mundi: Barátot még én sem vesztettem el kölcsön miatt (volt aki akkor sem kért, amikor nagyon szüksége lett volna rá). De volt munkatársnőm, aki rendszeresen kért, aztán sokáig nem adta meg a jelentéktelen, pár tízezres összeget, csak zavart, hogy nem tudom szigorúan visszakérni.
Diogo ügyében igazad van, neki ez valószínűleg tényleg jelentéktelen. Így viszont Vikit évekre "magához köti", azaz nem szakíthatja meg a kapcsolatot.

A doktornővel meg szerencséd van!

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.13. 15:09:51

@LittleBear: Miért akarná Viki megszakítani a kapcsolatot?

A doktornőt ajánlották, és tényleg szerencsém van (volt) vele.

Válasz erre 

LittleBear 2011.06.13. 15:52:43

@Gloria Mundi: Nem Viki szakítaná meg a kapcsolatot, hanem Diogo. Vikiről el tudom képzelni, hogy a maradék részletek miatt évek múlva is keresni fogja Diogót...

Válasz erre 

LittleBear 2011.06.13. 16:03:01

@Gloria Mundi: Érdekes ez, egyre több a nő szülészorvos, Ami valahol természetes, de a férfi szülészek elég nehezen engedhetik be a nőket erre a pénzes területre :-))
(diákokkal amikor erről beszélgetünk, az egyetlen ellenérv az az időbeosztás, hogy egy nő hogyan tudja megoldani, hogy bármikor berohanhasson egy szülést levezetni - olyan férjet kell keresni, aki ezt is kibírja, és véletlenül sem szakmabélit, vagy ha igen, egy radiológust - bár már azok is szoktak éjszakánként is dolgozni :-)) )

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.13. 18:55:34

@LittleBear: Sztem nem csak a részletek miatt fogja keresni.

Ami a női szülészorvosokat illeti: én egy pasitól nem fogadtam volna el olyan könnyen a dolgokat. Tudom, h aszondják, egy lábtörés helyrerakásához se kell, hogy az orvosnak eltörjön előzőleg a lába, de a szülés nem puszta egészségügyi esemény, és nem árt, ha van fogalma arról, mit él át az anya. Szóval nekem a szülészorvos legyen nő, és olyan, aki már maga is szült. Ugyanez áll a szülésznőre, és a dúlára is (nekem még azom is volt :-) Egyéni döntés, persze, meg elhiszem, h nehéz megoldani, de ha már van szülészorvos nőben is, akkor azt részesítem előnyben. (Volt korábban olyan nő nőgyógyászom, akit sietve otthagytam, mert érzéketlen volt, bunkó, és még pénzt is kért ezen teljesítménye alapján.)

Válasz erre 

LittleBear 2011.06.13. 19:27:36

@Gloria Mundi: És ha Viki találkozik egy Diogót is felülmúló pasassal? Elképzelhető közöttük egy "jövőre veled ugyanitt" típusú kapcsolat mindhalálig?

Válasz erre 

LittleBear 2011.06.13. 19:31:53

@Gloria Mundi: Az a gond a műtétes szakmákban, hogy az tényleg nagyon megterhelő. Lehet, hogy külön kellene választani a szülészetet meg a nőgyógyászatot, mert egy dolog levezetni egy szülést, vagy akár megcsinálni egy császármetszést, de a nőgyógyászati műtétek elvégzése már rendes "sebészet", oda meg kellenek a férfitulajdonságok: erő, állóképesség. (Kis szakmákban, szemészet, fül-orr gége, nagyon jók a nők, de nagy műtétekhez már nem annyira.)

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.13. 19:38:12

@LittleBear: Minden elképzelhető, de ennyire előre azért még az író se lát. Sőt ...
Kérdezted, hogy még meddig folytatom, hát, úgy tűnik, a 2 éves forduló mégiscsak meglesz, mert még van mit mesélnem.

Nem tudom, lehet, h a komoly sebészethez jobbak a pasik, de a szülészethez nem kellenek ilyen tulajdonságok, tényleg külön szakma. Egészen más jellemzők szükségesek, a sebészek meg tipikusan a legfennhéjázóbb társaság az orvosok között. Na, az szülészetre totálisan alkalmatlan, aki istennek érzi magát.

Válasz erre 

LittleBear 2011.06.13. 19:48:41

@Gloria Mundi: Örülök, hogy folytatod, csak azt fogom sajnálni, hogy nem később bukkantam a regényedre (én amolyan "gyorsan elolvasom ami érdekel, mit nekem alvás" típusú olvasó vagyok, és türelmetlenül szoktam várni az új posztot - de majd megszokom).
A sebészeket meg nem kell testületileg elítélni, van köztük is normális, és ami fennhéjázásnak látszik, az gyakran csak a rossz kommunikáció, vagy az elfoglaltság. De itt sem szabad, hogy istennek érezze magát egyik sem, kell az alázat ebben a szakmában is.

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.06.13. 23:15:32

@LittleBear: Hát, az első időkben könnyű volt, mert megvolt 400 oldalnyi, csak fel kellett pakolni, most meg meg kell írni.

Nem személyes tapasztalat a sebészekkel kapcsolatban, de orvos kollégáik is igen rossz véleménnyel vannak róluk, meg pácienseket is hallottam panaszkodni.
Vicc:
- Mi a különbség Isten és egy sebész között?
- Hogy Isten sose képzeli magát sebésznek. :-D

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: