Az utolsó nap nagy része eseménytelenül telt, úgy tűnt, Diogo távoztával a többiek is eltűntek a távolban, és már senki sem kíváncsi Vikire. Soha alkalmasabb időt az önsajnálatra. Valóban bele is süppedt, de csak annyira, hogy épp ne legyen túl nagy teher önmagának. Ha nagyon…

São-val mégiscsak sikerült találkoznia. Kicsit azért is akarta látni, hogy Torresben utána úgy tehessen, mintha kifejezetten miatta utazott volna el, senkinek semmi köze a valódi indokaihoz. A vonat indulása előtt egy órával futottak össze az állomás büféjében, amelynek…

Nem sokkal később Kati hívta fel. Jó régen nem beszéltek már, és Viki úgy gondolta, ennek a barátságnak örökre vége, de most mégis jólesett neki, hogy beszélhet a lánnyal. Nem volt bizalmas barátnője, az utóbbi időben sokkal közelebb érezte magához a férfiakat, mint a…

Viki utóbb csak halványan emlékezett arra, ami történt, talán, mert a legkevésbé sem akart részletesen emlékezni. A kispap arcán nyoma sem volt a délelőtt tapasztalt kedvességnek, és a viselkedése sem volt kétértelmű egyáltalán. Udvariatlanságnak nem lehetett nevezni, ahogy…

Kati először nem is hagyta szóhoz jutni, elkezdte mesélni a maga baját, szipogva, kipirult arccal, Viki biztosra vette, hogy az eset délelőtt történt, a barátnője hirtelen felindulásból állított be hozzá, és most azonnal mindent ki akar adni magából. De erre neki nem volt ideje.…

Vasárnap csak estefelé mentek vissza a faluba, António ragaszkodott hozzá, hogy elvigye Vikit ebédelni, délután pedig Tomarba, a Templomosok Kolostorába kirándultak. A lány kicsit aggódott a hatalmas Jézuskáért, hátha feltöri valaki miatta az autót, de António kinevette. Valóban…

Délre ért haza. Nem találkozott senkivel a háziak közül. Azt sem tudta, milyen nap van. Péntek vagy szombat? Összefolytak a nappalok és az éjszakák, minden olyan új volt és szokatlan. Mafaldáék sehol. Szerencsére. Lehet, hogy szombat van és hazautaztak? Vajon észrevették, hogy…