2011.12.01. 06:30
Kilencvenedik fejezet: Visszaszámlálás (8)
Nem sokkal később Kati hívta fel. Jó régen nem beszéltek már, és Viki úgy gondolta, ennek a barátságnak örökre vége, de most mégis jólesett neki, hogy beszélhet a lánnyal. Nem volt bizalmas barátnője, az utóbbi időben sokkal közelebb érezte magához a férfiakat, mint a lányokat, igaz, ideje sem volt az egyetemen lézengeni, a munkahelyén pedig egyetlen nő akadt csupán, de vele nem került bizalmas viszonyba.
Első impulzusa az lett volna, hogy elmesélje Katinak, mi történt Zoltán és az anyósa kapcsán, de hamar rájött, hogy Kati saját magáról akar mesélni, és csak mellékesen, puszta megszokásból tesz úgy, mintha érdeklődne Viki hogyléte felől. Talán mégse kellene őt semmibe beavatni, gondolta Viki, bár Kati esetében legalább attól nem kell tartania, hogy erkölcsi prédikációkba kezd. A véleményére viszont ugyancsak nem adhat.
Mindegy, legalább egy kicsit kiszellőzteti a fejét. Kati ugyanis meghívta a lakásába. A saját lakásába? Viki nem akart hinni a fülének. Nem, még nem a sajátja, de ő bérli, mégpedig egyedül. És mindenképp szeretné megmutatni Vikinek, annyira klassz. Mégis, miből van pénze saját lakást bérelni? Ó, arról majd mesél, hosszú lenne telefonban elregélni. Viki sejtette, hogy férfi van a háttérben, talán Kati megint leakasztott valami gazdag olaszt, vagy más nációjú úriembert, és az fizeti a bérletet? Azt nem tudta elképzelni, hogy a lány komoly munkával teremti elő azt a lehetetlenül magas összeget, amely egy színvonalas lakás bérlésével és fenntartásához szükséges. Ehhez nem volt elég szorgalmas.
Délután ugrott fel hozzá Viki, amikor még világosban láthatta a kéglit, Kati egyébként is utalt rá, hogy estefelé vendéget vár. Viki nem akart üres kézzel beállítani, meg úgy sejtette, hogy Kati megint kifogyott a készletekből, úgyhogy vitt néhány pogácsát és pár deka édes süteményt is.
Kati egy új építésű házban lakott, a belvároson kívül, de nem túl messze onnan, egy négyemeletes épület első emeletén. A kilátás nem volt különösebben pazar, de az egész környék kellemes hangulatot árasztott, fiatal családok élhettek itt elsősorban, sok gyerekkocsit tologató nőt lehetett látni. Vikinek eszébe jutott, hogy Zoltánék jobban járnának, ha a gyerekekkel egy ilyen környékre költöznének, és az neki is mekkora könnyebbség lenne. Most kinek fogja eladni a lakást?
Kati nagyon csinos volt, látszott, hogy készült a látogatásra, Viki pár pillanatig azt hitte, hogy rá akar jó benyomást tenni, de aztán eszébe villant, hogy Kati a pasinak öltözött így ki, akit majd később fogad. Kicsit felszedett magára az utóbbi időben, ami kifejezetten jól állt neki, de nem csak ebben változott. Sokkal jobb minőségű ruhákat viselt, mint azelőtt, és sokkal jobban sminkelte is magát. Nem erősebben, hanem ügyesebben, finomabban, mintha tanulta volna, hogyan kell. Az összhatás irigylésreméltó volt.
- Nagyon csinos vagy - csúszott ki Viki száján szinte akaratlanul.
- Remélem is - felelte Kati nevetve. - Muszáj annak lennem.
- Muszáj?
- Majd megérted. Gyere beljebb.
Büszkén mutatta meg a lakást. Nappali, amerikai konyhával, és egy kis háló. Apró fürdőszoba, külön WC: minden újnak látszott, és az is volt. A Katira jellemző rendetlenség valahogy hiányzott, csak a hálószobában volt néhány ruhadarab széthányva, de a lány gyorsan összeszedte azokat is, és bedobta egy hatalmas, tükrös szekrénybe.
- Na, most már rendben. Mit szólsz hozzá?
- Nagyon klassz lakás. Nem lehet két fillér a bérleti díja.
- Ó, a kis racionális Viktória... Nem két fillér. De vége az ínséges időknek. Egyébként, ha azon csodálkozol, hogy mekkora tisztaság van, erre egyszerű a magyarázat: bejárónő.
Bejárónő? A szerető még azt is fizet? - álmélkodott magában Viki.
- Megfogtad az Isten lábát, úgy látom... - jegyezte meg.
- Hát, a lábát is, meg egyéb testrészét is - nevetett Kati kissé harsányan. - Gyere, főzök neked egy teát.
- Nem akarok kérdezősködni - mondta Viki később -, de úgyis azért hívtál meg, hogy büszkélkedj.
- Nem nevezném büszkélkedésnek. Egyszerűen azt csinálom, amihez kedvem van, és még keresek is vele. Nem keveset.
- Vagyis összeszedtél egy pasit, aki bérel neked egy lakást?
- Hááát, nem egészen.
- Akkor?
- Mondjuk úgy, hogy több pasi is van, aki hozzájárul a megélhetésemhez.
- Több? Több szeretőd van egyszerre?
- Ha finoman fogalmazunk, nevezhetjük őket szeretőknek, de én nem szeretek finomkodni.
Viki nem akarta elhinni, ami pedig egyértelmű volt. Jó, hogy Kati falta a férfiakat, és sosem utasította vissza, ha meghívták erre-arra, ajándékot vettek neki, de pénzt nem fogadott el... Vagy csak Viki nem tudott róla.
- Mondd, hogy csak viccelsz, Kati.
A lány ingatta a fejét.
- Nem viccelek. Luxusprosti vagyok. Bár diszkrét egyetemista ányként hirdetem magam, aki az ösztöndíját egészíti ki. Nem járok már egyetemre, és ösztöndíjam sincs, de a pasik élvezik az elképzelést, hogy egy diáklánnyal dugnak.
- De miért? Hogyan?
- Hogyan jutottam ilyen mélyre?
Kati kissé reszelősen nevetett, nem is egészen szívből, de mégsem keserűen.
- Nézd, Viki, tudod, hogy mindig szerettem a pasikat, a szexet. Soha nem volt gond számomra, hogy lefeküdjek akár majdnem ismeretlenekkel is. Élvezem, na. Az egyetem viszont nem nekem való, ahogy az sem, hogy tanárként gürizzek egy életen át, hülyegyerekeket tanítsak angolra. Vagy elmenjek egy céghez 8-10 órában titkárnősködni. Mi mást kezdhettem volna a diplomámmal? Persze, ha megszerzem.
Viki hallgatott.
- Az egész úgy kezdődött, hogy odaköltöztem ahhoz a két sráchoz. Tudod, te is voltál fent a kégliben.
- Ja, valami Jánosnak hívták az egyiket. Nagyon fente rád a fogát.
- Úgy van. Gondolhatod, hogy nem kellett sokáig ácsingóznia. Nem szokásom megkínozni a pasikat. De a barátja, Norbi is bepróbálkozott. Mit játsszam az eszem, vele is lefeküdtem.
- Nem semmi. És élvezted?
- Én mindig élvezem. Na jó, majdnem mindig.
- Ők nem féltékenykedtek?
- Ó, nem. Nem volt szó érzelmekről, csak haveri alapon ment az egész. És persze felvetették, hogy kipróbálhatnánk hármasban.
- És persze kipróbáltátok.
- Naná. Ha lenne rá alkalmad, ki ne hagyd, zseniális dolog.
Viki elpirult. Gondolt már ő is ilyesmire, de nem tudta elképzelni, hogy megvalósítsa.
- Szóval, jól elvoltunk így, hárman, de a srácok nem nyughattak, és persze eldicsekedtek a dologgal. A haverjaiknak is kedvük támadt rám. Meg persze a csoportos dugásra.
- Te meg belementél...
- Nem azonnal. Elgondolkoztam. Az az igazság, hogy le voltam ám égve rendesen. Tartoztam a lakbérrel is. János meg röhögve felvetette, hogy kérhetnék pénzt a haverjaitól. Sokat nem tudnak fizetni, de a lakbérre elég lesz.
- Ez azért mégiscsak más, mint kedvtelésből szexelni.
- Maga a szex ugyanolyan. Csak hasznom is van belőle. Hidd el, semmiféle törést nem okozott, mikor először fizetett valaki. Sőt, úgy éreztem, hogy végre kezembe veszem a sorsomat. Nem kell a szüleimet pumpolnom. Ez nekik is nagy könnyebbség.
- Tudnak róla?
- Dehogy. Azt hiszik, hogy még mindig egyetemista vagyok, és egy hotelben dolgozom esténként, mint recepciós.
Viki belekortyolt a kihűlt teájába. A fantáziájára gondolt, amelyet Zoltán miatt talált ki. Kurvát akart alakítani benne, vagyis izgatta ez a szerep. De ez itt a valóság.
- Nem veszélyes ez?
- Nézd, nekem nincs stricim. És nem is hagyom, hogy bárki pártfogolni akarjon.
- Mindent egyedül szervezel?
- Nem teljesen... Van egy lány, aki segít. Nem pénzért cserébe. De ő régebben van a pályán, és szívesen ad tanácsokat. Ha egy kuncsaft több lányt szeretne, akkor engem hív. És cserébe én is őt. Nagyon okos csaj, sokat tanulok tőle.
1 komment
Címkék: prostitúció lakás barátnő többes szex
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
