Vasárnap csak estefelé mentek vissza a faluba, António ragaszkodott hozzá, hogy elvigye Vikit ebédelni, délután pedig Tomarba, a Templomosok Kolostorába kirándultak. A lány kicsit aggódott a hatalmas Jézuskáért, hátha feltöri valaki miatta az autót, de António kinevette.


Valóban nem is történt semmi baj. Ahányszor visszamentek a kocsihoz, a Jézuska felemelt jobbal fogadta őket, mint régi ismerősöket. Talán a jelenléte akadályozta meg Antóniót egy újabb szexuális közeledésben, talán csak nem akarta feszíteni a húrt, de még csak utalást sem tett arra, hogy le kellene térniük az útról.

Hétfő reggel tértek vissza Lisszabonba, ezúttal az éjjel eseménytelenül telt, ki-ki nyugodtan aludt a saját ágyában. António kiment a nagynénje elé a repülőtérre, de előtte megígérte Vikinek, hogy amint szabad lesz, felhívja. Az arab hercegnő pedig betartotta az ígéretét: délelőtt megmutatta Vikinek új szállását.

Lisszabon egy lepukkantabb negyedében, egy szűk utcában állt az a kétemeletes, erősen felújításra szoruló épület, amelyben ő maga is lakott. Összesen tíz szobával rendelkezett a ház, a tulajdonos, egy bizonyos Dr. Rui, akit Viki nem ismert meg sem akkor, sem később, több hasonló épületet tartott fent a városban, női lakói Piócának becézték, mert csak a pénzbeszedésen járt az agya, ha valamit meg kellett volna csináltatni, egyszerűen felszívódott. A ház elég közel volt az egyetemhez. Vikinek azonban még mindig összerándult a gyomra, ahányszor eszébe jutott, hogy ezentúl ismét átlépje a bölcsészkar küszöbét, nagyon félt bizonyos találkozásoktól. Főleg Raqueltől.

Conceição ezúttal is lenyűgözte Viktóriát, nem csak a szépsége miatt, hanem azért is, mert szerény és finom volt, mint aki cseppet sem törődik azzal, hogy a város egyik leggyönyörűbb nője. Meglehetősen sötét arcbőre, szénfekete szeme és ugyancsak fekete, dús, hullámos haja volt, vastag fonatba kényszerítve. Halványrózsaszín ajkát a férfiak bizonyosan érzékinek minősítették volna, alakja Viki számára tökéletesnek tűnt, bár alacsonyabb volt nála, százötven centi körül. Keletiesen öltözködött, hosszú ruhákban járt, amelyek nagyon illettek hozzá.

Nyugodt, józan embernek látszott, soha nem emelte fel a hangját, de ettől nem tűnt monotonnak vagy fantáziátlannak, inkább frissítő volt a magabiztossága, azt sugározta, hogy békében van önmagával és a világgal, pontosan ismeri saját értékét és nem harcol folyamatosan mindenféle kísértetek ellen. Viki csak azt nem értette, hogy miért nem hevernek a férfiak Conceição lábai előtt.


Ha ő férfi lenne, gondolta, ebbe a nőbe biztosan beleszeretne. Antóniónak is megemlítette ezt, az meg csak nevetett. Már azt is mulatságosnak találta, hogy Viki el tudja képzelni, milyen lehet férfinak lenni. Ő soha nem gondolkodott azon, hogy miféle férfiak tetszenének neki, ha nőnek születik. Ráadásul nem látta Conceição-t olyan különlegesnek. Szerinte sok ilyen sötét tónusú nő van Portugáliában, persze, szépnek szép, de hogy mindjárt bele is kéne szeretnie ... Akkor már inkább Vickbe szeretne bele. A játékos hangvétel ellenére Viktória meglepetten pillantott rá. Nem tudta, mi játszódik le Antónióban.

Conceição két szobát mutatott Vikinek, az egyik az első emeleten volt, portugál specialitásként ablaktalan, vagyis ugyan két ablaka is volt, de az egyik a lépcsőházra, a másik a folyosóra nyílt. Két ágy is állt a szobában, illetve voltak polcok és éjjeliszekrények is, és nagyon kedvező áron kínálta a Vérszopó. Fürdőszoba a házban mindössze egy volt, éppen az elsőn, ettől az üres szobától nem messze, a dolog pikantériája, hogy a mellette lévő szobából közvetlenül a fürdőszobába is nyílt egy ajtó, ahogy Conceição mesélte, előfordult már, hogy az azt bérlő nő, egy bizonyos Maryleen elfelejtette becsukni a fürdőbe nyíló ajtaját és a WC-re igyekvők egyenes adásban nézhették, ahogy a barátjával szeretkezik.

– Hát ide fel lehet hozni fiúkat is? – kérdezte Viki.
– Hivatalosan nem. Főleg a folyosó és a fürdőszoba veszélyes zóna, mert ha történetesen benéz a Pióca, és itt talál egy pasit, az elég kellemetlen lehet. A másik gondot a takarítónő, Dona Lucrécia jelenti, ő délelőttönként dolgozik itt, bár nem sok jele van a szorgoskodásának. Azért jobb, ha a pasik előtte sem mutatkoznak. De szinte mindenki felhozza a fiúját. Úgyhogy António is jöhet, nem lesz belőle gond, csak mindig te gyere be előbb a házba, és nézz körül, hogy tiszta-e a levegő.

Viki nem tudta, hogy mit mondjon erre. Már nem volt vele tisztában, milyen kapcsolatban áll a férfival. Vajon most már a kedvese? És így mi lesz Carlossal? Mintha egyre messzebb sodródna tőle, noha egyre jobban kívánja.

Conceição megmutatta a másik szobát is, ez a második emeleten volt, az övé mellett. Nagyon szűk kis szoba volt, emeletesággyal, ami elég körülményessé tette az alvást, és ha Viki arra gondolt, hogy lehetne ott szeretkezni ... Csak, ha az ember leteszi valamelyik matracot a földre. A bejárat közelében viszont volt hely egy rendes asztalnak és széknek, rozoga üveges szekrénynek is. Az udvarházhoz képest itt minden szűkösnek és szánalmasnak tűnt, a bútorok valami lomtalanításból származhattak, ha Lisszabonban divat a lomtalanítás. Az emeletes ágy jelenléte ebben a szobában például érthetetlen volt számára.


A szobának két nagy előnyét látta: rendelkezett egy lőrésnyi ablakkal, igaz, az emeleteságy felső szintjéről lehetett csak nyitni-zárni és igen kevés fényt eresztett be, de mégiscsak igazi ablak volt, illetve adott volt egy, a Conceição szobájáig húzódó, üvegablakkal határolt kis folyosóról nyíló, csak kettejük által használható WC is, mosdókagylóval. Vagyis csupán zuhanyozás céljából kellene lemenni az első emeletre. Ez a szoba drágább volt, de Vikinek kellett az a darab kék ég és a majdnem privát WC.

Ami a konyhát illeti, az itt is a földszinten kapott helyet, de szinte csak névleg létezett. Nem dicsekedhetett sem tűzhellyel, sem edényekkel. Conceição türelmesen magyarázta el a megdöbbent Vikinek, hogy mindenki saját campingfőzőn készíti el az ételt, vagy kis elektromos tűzhelyet szerez be. De ezeket ajánlatos minden alkalommal elpakolni, mert különben lába kelhet a felszerelésnek. Lábasok, edények, evőeszközök szintén nem léteztek közös tulajdonban, ki-ki a saját szobájában őrizgette ezeket a kincseket.


A konyhán keresztül lehetett kijutni egy kis, belső udvarra, amely két szinttel rendelkezett, az alsó szinten egy hidegvizes mosóteknő, meg mindenféle limlom állt, amit a Pióca vagy elődjei oda pakolgattak, a felsőn pedig teregetni lehetett. Viki hozzá volt szokva, hogy kézzel mossa a ruháit, a Vörösmarty utcában sem volt mosógép, de ezek a portugál mosóteknők valóságos horroralkotmányok voltak. Az udvarházban se használta soha az ottanit, a fürdőszoba mosdókagylójában mégiscsak kényelmesebb volt dolgozni, noha melegvíz ott se folyt a csapból.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr351588779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.12.14. 22:47:20

Vérszopó? Hm, nem kötözködésből, de a vért nem inkább inni szokták, esetleg szívni?

Szopni mást szoktak: fagyit, jégkrémet, ilyesmit :-)

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.12.14. 22:53:28

OK, jogos. Átírom piócára. Örülök, h jót nevettél :)

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.26. 07:05:26

Új színhely, új élet? Szánalmas szállás, de ez is egy lehetőség.
süti beállítások módosítása