- Megszállták a kételyek? - kérdezte Otávia anyja, Dona Carmo a kert felé bólintva. - Nekem nem mond semmit. De mégis az az érzésem, nincs minden rendben.
- Gondolom, ez így szokott lenni a menyasszonyokkal. Nem?
- Hogy kételkednek?
- Nagy döntés.
- Az. Vagyis igazam van? Le akarja mondani az esküvőt?
- Nem tudom, nekem nem említette.
- Miről beszéltetek? Vagy titok?
- Ne haragudjon. Tényleg nem lenne ildomos beszélnem róla. Ha Otávia el akarja mondani, biztos megteszi majd.
- Nem biztos. Azt hiszi, hogy játszania kell a tökéletes menyasszony szerepét. Vagy a tökéletes lányét. Így neveltem.
- Akkor jó munkát végzett. Valóban tökéletes benyomást tesz - jegyezte meg Viki kissé szarkasztikusan.
- Lehet, hogy túlzásba viszi. Most örülnék neki, ha merne nem ilyen tökéletes lenni. Nem akarom, hogy csak azért menjen hozzá Diogóhoz, mert mindannyian ezt várjuk tőle. Mikor otthagyta Carlost... Az engem nagyon bántott. És sokáig nem értettem, miért.
- Ki akart próbálni valami mást.
- Igen, értem én. De annyira megsértette azt a fiút. Aki erre semmivel nem szolgált rá. Nem volt szép dolog.
- Olykor kénytelenek vagyunk nem túl szép dolgokat tenni. Hú, de nagyképűen hangzik ez.
- Nem, nem, mondd csak. Érdekel a véleményed. Valami miatt kedvel téged a lányom. Sokat emleget.
- Engem? Miért emlegetne?
- Hogy mennyi mindent láttál már. És milyen önálló vagy. Azt hiszem, van benne némi irigység. Vagy csodálat. Szembesítetted azzal, milyen védett burokban nőtt fel.
- Jé, nem gondoltam, hogy így vélekedik rólam.

Viki kicsit szégyellte magát, amiért Otáviát nem tartotta elég intelligensnek ahhoz. hogy a saját adottságait megkérdőjelezze. Vagy csodáljon valakit, akinek nincs olyan szerencséje, mint neki magának. Pedig... Diogo nem érezné magát jól egy buta nővel. Lebecsülni a vetélytársat nem okos dolog. Vetélytársat? De hát vetélytárs egyáltalán?

- Azt hiszem, azért is akart veled beszélni most, mert szerinte több tapasztalatod van, mint itt bármelyikünknek.
- Ez azért erős túlzás - nevette el magát Viki. - Sose voltam férjnél.
- Nem férjes asszonyként van több tapasztalatod. Hanem független nőként. És ebben igaza van.
- Én se tudok olyan sokat az életről, ugyan már. Meglehetősen naivnak számítok. Vagyis annak érzem magam. Ha belegondolok... Mindegy.
- Csak arra kérlek, hogy légy hozzá őszinte.
- Nézze, Dona Carmo, nem hiszem, hogy megfelelő ember lennék arra, hogy bárkinek is tanácsokat adjak. Az életem nem épp példaértékű. Ezt egyébként Otávia is tudja.

- Kinek nem példaértékű az élete?

Viki önkéntelenül összerándult a hangra, és biztos volt benne, hogy Dona Carmo is észreveszi, hogyan pirul el a füle tövéig. Pedig azt hitte, képes nyugodtan szembenézni Diogóval, nem lesz szívdobogása, és majd barátilag elbeszélgetnek. De most, hogy hirtelen ott termett a konyhában, mikor a legkevésbé se számított rá, a teste úgy reagált, ahogy korábban is annyiszor. Eufóriával.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mégsem én voltam? 2012.02.07. 19:47:37

Érdekes lehet, amikor valaki a tudtán kívül ilyen fontos szerepet játszik más családjában, más életében. A saját családjában meg közben le se sz..ják...

Válasz erre 

mégsem én voltam? 2012.02.07. 23:01:36

Hú, ez a szívdobogós, füligpirulós zavar, amikor megszólalni sem bírsz, azt se tudod, hogy fiú vagy-e vagy lány (illetve ezt talán még tudod), ez nagyon váratlanul el tudja zsibbasztani az embert. Amikor azt hiszed, hogy már elég öreg vagy hozzá, hogy ne jöjjél zavarba semmitől, akkor is rád tud törni.

nagyon édes-keserű érzés...

Válasz erre 

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2012.02.08. 09:13:49

@én voltam: Ez olyan, mint a hirtelen düh vagy félelem érzése, ami az előtt lep meg, mielőtt még a tudatod reagálna a történésre. Csak nem emlékszem, mi ennek a neve, de más idegpálya. (Te vagy a bioszos, nem?) Mire tudatosan szabályoznád a viselkedésed, már megtörtént a baj, összerezzentél, elpirultál, megijedtél, dühbe gurultál... Ilyenkor nem jó, ha épp poligráf van rád kötve :-P

Válasz erre 

mégsem én voltam? 2012.02.08. 18:28:11

@Carmesina: (jól emlékszel, tényleg van közöm a biológiához) Az idegrendszerünk sokszor működik úgy, hogy mire tudatosul, már megtörtént a dolog. Tanulni, gyakorolni lehet, hogy uralni tudd az önkéntelen reakciókat - és ott vannak még a született szélhámosok, akik mintha irányítani is tudnák az ilyet...

Válasz erre 

Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2012.02.12. 18:25:42

@én voltam: Tom, h vannak rá módszerek, hogyan lehet becsapni a poligráfot, bár ott legalább tudja az ember, h most számít, hogyan reagál, máskor nincs annyira tudatában.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: