Levették a szandáljukat és a nedves homokban gyalogoltak. Nem volt túl meleg, de hűvös sem, igazi koranyári nap, amikor a szellő valósággal simogatja a ruhától nemrég szabadult bőrt, amely még nem szokott a levegővel való közvetlen érintkezéshez. Viki úgy érezte, megtisztul…

Mikor besötétedett, még elindult a levéllel és bedobta a legközelebbi postaládába. Csak, hogy ne legyen nála. Útjára bocsátotta. Aztán éjfélig nézte a tévét a földszinten, levitte a takaróját és fekve nézte, végkimerülésig. El is nyomta az álom közben, a tévé meg úgy…

Viki megint lement a földszintre, megfogta a mappát, a papírt és a tollat, fölragadott egy széket és kiült a kertbe. Így legalább nem hallja a telefont. Kedves Sérgio ... Nem, miért lenne kedves? Sérgio, te szemét ... Azért így se lehet kezdeni. Drága Sérgio ... Rosszabb. Még…

A következő telefon a konyhából riasztotta, éppen mosogatott egy szegényes ebéd után. Magában a Sérgiónak írandó levelet fogalmazta, keserű elégtétellel. Szinte mindegy volt, mivel bírja rá Sérgiót egy újabb találkozásra, de kettesben akart lenni vele. Még akkor is, ha hozzá…

Délre ért haza. Nem találkozott senkivel a háziak közül. Azt sem tudta, milyen nap van. Péntek vagy szombat? Összefolytak a nappalok és az éjszakák, minden olyan új volt és szokatlan. Mafaldáék sehol. Szerencsére. Lehet, hogy szombat van és hazautaztak? Vajon észrevették, hogy…

– Végleg befejezted Raquellel? – kérdezte hirtelen, de azonnal meg is bánta. – Tudom, nem akarsz róla beszélni – mentegetőzött. António viszont hálás volt azért, hogy legalább nem csöndben ülnek egymás mellett. – Végül is beszélhetek róla ... Nézd,…

Életében először ébredt férfi mellett. Akihez szinte semmi köze nem volt. Különös érzés. Némi halvány büszkeség és az undor keveréke. Még majdnem teljesen sötét volt. Ki kellett mennie a mosdóba, óvatosan kibújt a takaró alól és megkereste a ruháját. Fázott. De a…