2009.11.06. 08:00
Huszonötödik fejezet: Telefonok és egy levél (3)
Viki megint lement a földszintre, megfogta a mappát, a papírt és a tollat, fölragadott egy széket és kiült a kertbe. Így legalább nem hallja a telefont.
Kedves Sérgio ...
Nem, miért lenne kedves?
Sérgio, te szemét ...
Azért így se lehet kezdeni.
Drága Sérgio ...
Rosszabb. Még rosszabb.
Sérgio.
Így, mindenféle jelző nélkül.
Talán emlékszel, hogy azt mondtam, keresek magamnak valaki mást.
Nos, kerestem. Tegnap éjjel egy vadidegen, aki még csak nem is tetszett, (noha ez erős túlzás) elvégezte, amit te nem akartál. Remélem, most elégedett vagy.
Vitória.
Nem. Hátha megtalálja valaki ezt a levelet. Elég lesz ennyi:
V.
Csodálkozott, hogy ilyen hamar megírta. Szeretett volna órákig ott ülni és ezt a levelet fogalmazni. De ennél többet mondani teljesen felesleges. Elővette a mappából azt a képeslapot, amit erre az alkalomra kiválasztott mindazok közül, amelyeket érkezése óta vásárolt Lisszabonban és a környékén. Ezt Cascaisban Sérgio találta. Egy régi, vagy huszonvalahány éves lap volt, valószínűleg még a forradalom előttről, valahogy ott maradt az újak, csillogók között. Halászhajókat ábrázolt, és halászokat, akik a hálóikat javítgatják. Az egyik hajót Esperançának, reménynek hívták. Vikinek nem is tetszett a lap, de mivel Sérgio választotta, megvette. Már akkor is arra gondolt, hogy egyszer elküldi neki. Lemásolta a hátuljára az előbb megfogalmazott szöveget, betette a lapot egy borítékba és ráragasztott egy megfelelő bélyeget. Megcímezte, de feladót nem írt rá, csak két V betűt.
Aztán csak ült a kertben, ölbetett kézzel és nézett maga elé. Be kéne dobni a levelet. Ehhez ki kellene menni a házból. De szombaton úgyse viszi el a postás. Legkorábban hétfő reggel, és ha kedd délután Sérgio megkapja, akkor még szerencséje is volt. Tudta, hogy bőven ráér feladni hétfő reggel, de attól tartott, hogy meggondolja magát és mégse küldi el. Vagy egy sokkal hosszabbat ír. Tele szenvedélyes szemrehányásokkal, könyörgésekkel. Nem, ezt nem teheti. Nem írhat szenvedélyes levelet, bármennyire is ezt szeretné.
Felállt és tett egy kört a kertben. Nem volt kedve elmenni otthonról, de odabent se érezte jól magát. Azt hitte, majd pihenni fog, most mégis úgy érezte, képtelen lesz kibírni az éjszakát. Amíg eddig a pontig eljutott, volt célja, hajtotta a düh, de a levél megírása után úgy érezte, kiüresedett. És miért egyezett bele abba, hogy holnap találkozik Carlossal? Ez is őrültség. De egész vasárnap semmit nem csinálni ugyanolyan őrültség. Kedd délutánig nem fog hallani Sérgióról, az biztos. Így teljesen mindegy, mit csinál. Legjobb lett volna aludni és nem tudni semmiről.
– Lányok! Van itthon valaki?
Viki összerezzent, annyira nem várta, hogy emberi hangot fog hallani. Az egyik ablakból Dona Deolinda hajolt ki és neki integetett.
– Melyik vagy? A kis külföldi?
– Igen, én vagyok, Vitória.
– Nem hallod, hogy a telefon egy fél órája csörög nálatok? Valaki nagyon akar beszélni veletek. Vedd már fel!
– Nem hallottam innen, kintről. Megyek és felveszem. Köszönöm!
Futva ment vissza a hátsó konyhához, és igyekezett fel a lépcsőn. A telefon tényleg makacsul csörgött.
– Igen? – mondta magyarul.
– Viki! Vikikém!
– Kati! Nahát, tényleg telefonáltál.
– Ezek szerint megkaptad az üzenetemet. A kiscsaj, akivel beszéltem, azt mondta, hogy fogalma sincs, hol jársz, állandóan kimaradsz. El se akartam hinni, annyira nem jellemző rád.
– Megváltoztam egy kicsit.
– Na végre! Biztos előnyödre! És mondd csak, a szüzességedet már elvesztetted, vagy még mindig hurcolod magaddal, mint valami koloncot?
– Kati ...
– Na, ne légy szégyenlős, mondjad már!
– Elvesztettem.
– Hurrá! Végre. Erre mondják, hogy valami réka?
Vikiből kibuggyant a nevetés.
– Heuréka? Arra gondolsz?
– Azt hiszem. Azt nem ilyenkor mondják?
– Nem, azt akkor, ha megtalálnak valamit, nem, ha elvesztenek.
– Minden csak nézőpont kérdése. És mesélj, mikor történt?
– Ma éjjel.
– Én is tudom, hogy mikor kell telefonálni, mi? És hogy ízlett?
– Mit gondolsz? Nagyon szar volt.
– Ha jól emlékszem, az nekem is. És ki a szerencsés? Csak nem ez a kis törpe, akivel találkozgattál?
– Ne hívd törpének! Nem ő volt, hanem António, az ifjúsági szállásos.
– Az meg hogy került már megint képbe? Én már ki se tudok igazodni a sok pasin, akiről írtál, komolyan. Nem ez lett impotens?
– De, csak most meggyógyult.
– Tőled, mi? Nagyszerű, tényleg, szívből gratulálok! Kár, hogy nem tudjuk együtt megünnepelni.
– És te? Hogy vagy?
– Nagyszerűen, teli energiával. Imádom Milánót.
– És a terhesség?
– Gond nélkül megy minden. Orlando szerint szebb vagyok, mint valaha. Biztos, mert a cicim alaposan megnőtt. Tudod, hogy mindig az volt a bánatom, hogy alig van mellem. Na, most végre van. Isteni érzés.
– Hányadik hónapban vagy most?
– Az ötödikben.
– Akkor már biztos látszik.
– Van már egy kis hasam, de nem vészes. Egyelőre nem akadályoz semmiben. És megpróbálom kihasználni, amíg lehet. Sokat sétálok, utazgatunk, tornázom, szóval csúcs.
– És az anyósod?
– Hát, nem imádjuk egymást, mit mondjak. Orlando egyedüli gyerek, és a hárpia úgy érzi, hogy elraboltam a fiacskáját. De majd megszelídül, ha megkapja az unokáját.
– Tudjátok már, hogy fiú-e vagy lány?
– Az otthoni nőgyógyászom szerint lány. De az anyósom elvitt az ő nőgyógyászához is, az meg fiút látott. Szóval fogalmam sincs. Persze Orlando elsőnek fiút szeretne. Úgyhogy most megy a litánia, hogy a magyar orvosok fabatkát sem érnek, satöbbi. De azért hazamegyek szülni, mert szót akarok érteni az orvossal meg a szülésznővel.
– Hogy megy az olasz?
– Tanulgatom ... Tudod, hogy legjobban az ágyban lehet nyelvet tanulni? Gondolom, te is sokat fejlődtél már portugálból, mióta ennyi pasi van körülötted.
– Nem csak a pasiktól tanulok.
– Vagy tőlük nem csak a nyelvet, mi? És most ezzel az Antónióval fogsz járni? Ez nem a barátnőd pasija?
– Nem fogok vele járni, bár a barátnőmmel szakított.
– Akkor miért pont vele feküdtél le?
– Ő volt kéznél.
– Aha. Jó érv. És a törpike? Ő nem volt hajlandó megtenni neked ezt a szívességet?
– Nem törpike! Sérgiónak hívják.
– Oké, Sérgio.
– Nem volt hajlandó.
– Az ördög érti ezeket a latin pasikat. Az olaszokon se igazodom ki, olyan komolyan vesznek mindent. Persze nekem ez így kényelmesebb. De akkor most nincs is senki, akivel járnál?
– Ebben a pillanatban nincs.
– Jelölt sincs?
– Hát ... az lehet, hogy van.
– Na, mesélj!
– Egy srác, akit tegnapelőtt ismertem meg. Carlosnak hívják.
– Carlos? Nem rossz név. Mint Carlo olaszul, mi? És milyen?
– Ő se magas.
– Na jó, de ha ez téged nem zavar. Jóképű?
– Nem olyan nagyon, mint Sérgio, de helyes.
– És hogy ismerted meg?
– A diszkóban.
– Micsoda? Vadászy Viki a disznóban ismerkedik? Hát ez csúcs!
– Egy ismerősöm mutatta be.
– Várj csak, szóval megismerkedsz egy pasival, aki tetszik, de másnap lefekszel ezzel az Antónióval. Ha kiigazodom rajtad ...
– Nem mondtam, hogy Carlos tetszik. Ő az, aki nyomul.
– Akkor nem tetszik?
– Nem tudom, még nem vagyok benne biztos.
– Szóval még mindig Sérgióba vagy szerelmes.
– Valahogy úgy.
– Majd elmúlik. Ez a Sérgio biztos nagyon vonzó pasi, de te is tudod, hogy semmit nem várhatsz tőle. Ha van valaki, aki tényleg nyomul, és nem nagyon béna, szerintem adj neki esélyt. Bár úgyis hazamész nemsokára.
– Erre nem is akarok gondolni.
– Annyira szeretsz ott lenni?
– Itt úgy érzem, hogy élek. Pesten félig halott voltam. Nem akarok megint visszamenni a halálba.
– Hú, de tragikusan fogalmazol! Én azért nem mondanám, hogy halott lettél volna. Egy halottal laktam?
– Egy zombival.
Mindketten nevettek.
– Tudod, kíváncsi lennék rá, milyen, ha élsz. És mégis, komolyan gondolsz rá, hogy ne menj haza? Hogy kint maradj?
– Fogalmam sincs. Egyelőre csak a jelent látom és nem akarok tervezni.
– Tényleg megváltoztál. Jó, hogy tudtunk beszélni. Most már leteszem, mennem kell, az anyósom valami barátnőjéhez akar elhurcolni. Valami hoch elegáns csajhoz. Halál unalom lesz. Légy jó, vigyázz magadra! És írj továbbra is!
– Rendben, vigyázz magadra te is!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bodli 2009.11.06. 10:24:13
Viszont a levelet bedobhatná, ha már az volt éjjel a legfőbb célja. Bár nem tudom, mit vár tőle. Én gyerekes, meggondolatlan dicsekvésnek tartom, nem illik hozzá, hisz ha már annyira szereti megrágni az eseményeket, elgondolkozhatna azon is: mi lesz aztán?
Egyébként mi az az AVATART?
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.11.06. 12:29:33
Az avatar ez a kis rajz (vagy más illusztráció) itt, a nick mellett.
Eredetileg egy szanszkrit szó, ami a hinduizmusban az éteri lény földi megtestesülését jelenti.
A netes kultúrában az avatar a nick képi megjelenítése.
Bodli 2009.11.06. 13:18:57
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.11.06. 14:09:04
Elgondolkodom rajta. Az az igazság, h mégsem érzem ismétlésnek. A Katival folytatott párbeszédek vagy levél mindig más megvilágításba helyezi az eseményeket. Elemeli a primér élménytől. Jót tesz Vikinek, mert kihozza belőle az iróniát.
"Viszont a levelet bedobhatná, ha már az volt éjjel a legfőbb célja."
Be fogja dobni :)
"Bár nem tudom, mit vár tőle. Én gyerekes, meggondolatlan dicsekvésnek tartom"
Gyerekes, az biztos. Dicsekvésnek már nem nevezném. Inkább dacos visszavágás, amivel csak önmagát bántja. Sérgióra viszont hatással lesz. Tkp csak annyit várt tőle, h Sérgio ne tűnjön el az életéből ...
"elgondolkozhatna azon is: mi lesz aztán?"
Ő se tökéletes, vannak meggondolatlan cselekedetei :) Szegény, lehessen néha meggondolatlan is. Lehet, h nem a legjobb pillanatokban jön rá. Nagyon szigorú vagy hozzá, nem?
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.11.06. 14:10:11
tiboru · http://blogrepublik.eu 2009.11.07. 01:38:34
Picinykét bizonytalan vagyok ám, hogy az "éterien gyermekded" jelző most dícséret vagy elmarasztalás, de végül is nem feszegetem.
Annak örülök, hogy ilyen, szemnek kellemetes avatárt választottál; ha ez bogáncsvirág, akkor meg kell kérdeznem: ugye kedveled a skótokat..?
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2009.11.07. 18:20:44
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.24. 20:36:28
Kati egészen feltöltött energiával!