Viki hátradőlt és a tenger felé fordította az arcát. Végre kicsikart Carlosból egy bókot. Ha ez annak vehető. Mivel semmi nem történt még közöttük, a beszélgetésüket olybá is lehetett venni, mint két idegenét, akik akadémikus vitát folytatnak a társadalomban uralkodó…

Levették a szandáljukat és a nedves homokban gyalogoltak. Nem volt túl meleg, de hűvös sem, igazi koranyári nap, amikor a szellő valósággal simogatja a ruhától nemrég szabadult bőrt, amely még nem szokott a levegővel való közvetlen érintkezéshez. Viki úgy érezte, megtisztul…

Nem beszéltek meg semmit. És Viki nem kérdezett rá a következő alkalomra. Átfutott az agyán, hogy a fiú azon a héten csak azért szentelt neki ennyi időt, mert másik, harmadik vagy ki tudja hányadik aktuális kalandja a nagyhéten nem ér rá, nincs Lisszabonban. Mondjuk, vidéki.…

süti beállítások módosítása