Mire Carlos visszajött a mosdóból, a lány letörölte a könnyeit. Aztán nem igazán szóltak egymáshoz, felszálltak a vonatra, leültek egymással szemben, de még a térdük sem ért össze. Viki az állomást bámulta, majd ahogy a szerelvény elindult, a tájat. Az esőcseppek elkenődtek…

Viktória lezuhanyozott, megreggelizett, nekiállt kivasalni az első nap viselt ruháját, aztán rájött, hogy túl vékony viselet, inkább visszaveszi az előző napi nadrágot és pólót. Manuela néni adott neki kölcsön egy esőkabátot, és ajándékba egy bokaharisnyát. Carlos álmosan…

Viki szinte semmit nem hallott abból, amit Manuela néni magyarázott neki. Néha bólogatott, de leginkább csak a saját euforikus világának a tetején lebegett. Carlos mégiscsak szereti! Eddig is sejthette, de most tudja. Minden más mellékes ehhez képest. Hogy nem akar bízni benne ...…

A fiú felállt. Manuela néni tapintatosan bement a nappaliba, hogy a szerelmesek elbúcsúzhassanak. Carlos kivitte Viktóriát a teraszra. – Sajnálom, hogy hazudtam nekik, de nem értenék meg. Nem értenék, miféle kapcsolat van köztünk. Viki hallgatott. A nyomás megint…