2010.03.19. 08:00
Ötvenötödik fejezet: Vissza Lisszabonba (2)
Viktória lezuhanyozott, megreggelizett, nekiállt kivasalni az első nap viselt ruháját, aztán rájött, hogy túl vékony viselet, inkább visszaveszi az előző napi nadrágot és pólót. Manuela néni adott neki kölcsön egy esőkabátot, és ajándékba egy bokaharisnyát. Carlos álmosan üldögélt a kanapén, képes lett volna visszafeküdni, aludni még pár órát, ugyanakkor ki akart szabadulni a két asszony vizsla tekintete és gondoskodása alól.
Szemerkélt az eső, mégis gyalog mentek az állomásig. Nem volt érdemes buszra szállniuk, de azért jó félórát vett igénybe, míg odaértek. Szürke hétfői forgalom volt, minden üzlet nyitva, esernyős emberek az utcákon, a hétköznapok hangulata. Vikinek belesajdult a szíve, hogy a háta mögött kell hagynia a Régi Tornyok Városát. Megvették a vonatjegyeket és beültek az állomás kávézójába. Carlos kicsit szótlan volt, a tekintete a távolba meredt. Viki úgy érezte, már nagyon messze jár tőle, talán a vizsgákra gondol, nyomasztja a sok tanulnivaló. Ő csupán arra tudott gondolni, hogy még két-három óra, és el kell szakadnia a fiútól, aki egyelőre nem mondott semmi biztosat arról, mikor láthatják viszont egymást.
– Mikor lesz az első vizsgád? – kérdezte Viki, csak, hogy ne üljenek már szótlanul.
– Szerdán.
– Már szerdán? Nem sok időd van készülni.
– Be is vagyok szarva, az az igazság – mosolyodott el a fiú. – A hétvégét tanulással kellett volna töltenem.
– Ez valami szemrehányás? – kérdezte Viki.
– Dehogy, nehogy azt hidd! – válaszolta Carlos villámgyorsan. – Semmiképpen sem.
- Akkor jó. Remélem, azért nem lesz probléma.
Megint beállt egy kis csend. Miért kell úgy társalogniuk, mint két idegennek?
- Miből vizsgázol? – szólalt meg újra Viki.
- Vállalatszociológiából.
Nagyszerű, egyszavas válasz. De a lány nem hagyta ennyiben.
– És, mennyire vagy otthon benne?
A fiú megvonta a vállát:
– Nem a kedvenc tárgyam.
– Különben elég jó jegyeid szoktak lenni, nem?
– Elég jók, úgy 16-17 körül.
– Olyan furcsa nekem ez a 20-as rendszer. Kap valaha valaki 20-ast?
- Nem sűrűn. Miért, nálatok milyen a rendszer?
Végre, valamit Carlos is kérdez. Persze lehet, hogy csak udvariasságból. Valójában nem érdekli. Miért is érdekelné? De Viki azért válaszolt.
– 1-től 5-ig. Az 5-ös a legjobb.
– A 9. osztályig itt is így van, de 10.-től már a 20-as rendszer él.
- Sok értelmét nem látom. Az az üzenete, hogy soha nem érheted el a maximumot.
Carlos megvonta a vállát.
– Nem gondolkoztam még rajta. – Aztán felnézett, mint akinek mégiscsak eszébe jut valami fontos. – És te? Gondolom, mindig eléred a maximumot.
– Ezt meg honnan veszed?
- Nem tudom, olyannak tűnsz. Jó tanulónak.
Viki mintha azt hallotta volna ki ebből, hogy kis stréber. De ezt nem tudta volna portugálul megfogalmazni.
– Azért nem vagyok mindenből 5-ös – felelte. – Van, ami nagyon kevéssé érdekel, azzal nem is igazán foglalkozom.
- Még azt se tudom, hogy hányadéves vagy. Érdekes, szinte alig tudok valamit az otthoni életedről.
Viki nem tudta megállapítani, hogy Carlos tényleg kíváncsi-e az otthoni életére.
– Lassan én is elfelejtem, hogy volt otthoni életem – mondta elmerengve. – Különben harmadéves vagyok. De csak az első szemesztert végeztem el.
– A mostani minek számít?
– Halasztottam.
- Visszamész, hogy befejezd az egyetemet?
Az udvariassági beszélgetés hirtelen nagyon is személyessé vált. Veszélyes tereppé. Viki vérnyomása azonnal felszökött.
– Tőled függ – mondta halkan.
- Tőlem? Ne rakj rám ilyen felelősséget!
Hát persze. Hát persze, hogy ezt mondja. Vikit bosszantotta, hogy így belesétált a csapdába. Azt kellett volna felelnie, hogy természetesen visszamegy, mi mást tehetne …
– Azt akarod, hogy eltűnjek az életedből? – kérdezte élesen, egyenest Carlos szemébe nézve.
- Persze, hogy nem akarom – hangzott a gyors válasz.
Viki megkönnyebbült.
– Akkor maradok – jelentette ki. Nem gondolt bele ennek a mondatnak a következményeibe, csak érezte, hogy muszáj ezt mondania.
– De nem várhatom el, hogy mindent felrúgj miattam – visszakozott Carlos.
- Nem is kell elvárnod. Ez az én döntésem.
Ügyes. Vedd csak le a válláról az összes felelősséget.
- Bármennyire is szeretném, hogy itt maradj, Vitória, nem veszem magamra, hogy abbahagyd az egyetemet.
Milyen józan tudott lenni ez a fiú. Tárgyilagos. Ha ezt mondja, akkor nem szerelmes igazán. Mégsem az.
- Értem – felelte Viki. Közel volt hozzá, hogy elsírja magát.
- Tudod, hogy nem ígérhetek neked semmit – próbálta magát mentegetni Carlos. – Nem vagy a kedvesem és ...
- És?
A könnyek már utat törtek maguknak az arcán.
- Semmi. Felejtsd el.
Carlos úgy tett, mintha észre sem venné, hogy sír.
– Kimegyek a mosdóba – mondta gyorsan, és felállt –. Mindjárt indul a vonat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vén betyár 2010.03.19. 11:21:39
Azon sem csodálkoznék, hogy mire Carlos visszatér, már ott sem találja.Megfutamodik a csak feltételezett csalódás elől.Kiáll az országútra sírva stoppolni.Belehajszolja magát a csalódásba, még nem tud feloldódni a szerelemben.Igaz, ahhoz megfelelő társ kell, de még Carlos is csak vívódik.Vagy nem?Az, hogy meghívta Vikit, komoly szándékot sejtet.Vagy ő meg Vikitől fél?
Csak magukra, egymásra találnak végül!
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.19. 13:14:00
vén betyár 2010.03.19. 13:37:15
kislánynak.De miért is kell most, azonnal, rögtön választani, dönteni?
"Próbaidő?"
Akkor is hatalmas lemondás lenne, ha a helyzet teljesen világos.
Fiatalon azt ajánlottam volna neki, hogy ha már választani kell, akkor Carlost - hagyja ott.Most meg már: válassza Carlost!
Vagy fordítva?
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.03.19. 18:30:23
pincze 2010.03.19. 20:18:37
GiannA 2010.03.19. 22:11:43
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.03.19. 23:29:35
Csuri / Bariildi 2010.03.21. 00:30:48
portugál komment, ahol megmondják neked h a stréber hogy hangzik protugálul????
Bexarás!!!! Sajnos csak nagyon nagy vonalakban értettem, de ha nincsenek benne titkok, lefordítanád bitte???
Köszi!
Csuri / Bariildi 2010.03.21. 00:33:47
Hogy miért mondana le mindenről annak a magyarázata a gyerekkorban kell hogy legyen (lásd vmelyik előző poszt pici utalása), illetve az otthoni kapcsolatok sikertelenségében...
Olyan nagyon vágyik az elfogadásra, hogy bármit feladna ezért. Ráadásul otthon az egyetem folytatásán kívül nem is várja (vonzza) semmi (mint pl. baráti társaság, családi kötelékek, ...)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.21. 16:18:19
Ami a "cromo"-t illeti, konzultáltam a férjemmel, aki bennszülött (mármint portugál, de Carlos-sal nem azonos :), és nem ért egyet. Én legközelebbi megfelelőnek a "marrão"-t mondanám a stréberre, bár az inkább olyan magolós diák, aki lehet, h nem is intelligens. A stréber meg általában okos, csak nagyon irritáló módon mutatja ezt meg (kiesik a padból, pl). A "cromo" eredetileg (persze azon túl, h króm), elsősorban gyűjthető focistás kártyákat jelentett, de a köznyelvben manapság inkább "őrült" vagy "külön szám" jelentésben használatos.
A saját történetem bizonyos pontokon találkozik Vikiével, de azért nagyban különbözik is tőle. És persze titok, h mi igaz, mi nem. :)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.21. 17:07:08
@Csuri / Bariildi: Nagy vonalakban a portugál szöveg: Gianna szereti olvasni a regényt, járt azokon a tájakon, amelyeket leírok, kicsit úgy érzi, h az ő története is, noha nagyon másképp zajlott ott az élete, a portugál lányok tényleg tudnak olyan bosszantóak lenni, mint leírom őket. Meg a stréber jelentése, de ezzel vitatkoztam fentebb :)
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.03.21. 20:57:56
Ja, egy korábbi megjegyzésedre jutott eszembe: volt pár portugál évfolyamtársam, meseszépen tudtak németül. Hozzá tartozik, hogy majdnem mind ott született ;)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.21. 21:04:57
Azok, akik portugál emigránsok gyerekeiként Németo.-ban nevelkednek, persze, h tudnak németül. Én azokról beszéltem, akik felnőtt korukban próbálják megtanulni. :)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.21. 21:09:49
