Nem akarta siettetni a szobába való visszatérést, mert úgy érezte, jó így várakozni arra, amit majd ott történni fog. Úgyis túl gyorsan lesz majd vége, mint mindig, akármennyire hosszan tart a valós időben, az ő időérzéke számára túl rövidnek tűnt. Mintha akkor térne csak…

Kedd délben azonban Diogo meghívta ebédelni, mégpedig a cégen kívülre, egy csendes kis étterembe a városközpontban. Nem puccos hely volt, inkább olyasféle, mint ahová Carlossal ment a Costa da Caparicán. Grillezett húsok, tepsiben sült krumpli és rizs, zöld saláta, paradicsom,…

Péntek délután azonban Diogo alaposan meglepte Vikit. Tulajdonképpen egészen reggeltől fogva nagyon sokat foglalkozott vele, ami a munka rovására is ment. Paulo aznapra szabadságot vett ki, kettesben ültek az irodában, és úgy beszélgettek. Először egymástól távol, aztán Diogo…

Mire Carlos visszajött a mosdóból, a lány letörölte a könnyeit. Aztán nem igazán szóltak egymáshoz, felszálltak a vonatra, leültek egymással szemben, de még a térdük sem ért össze. Viki az állomást bámulta, majd ahogy a szerelvény elindult, a tájat. Az esőcseppek elkenődtek…