2010.07.13. 08:00
Hatvannyolcadik fejezet: Kísértés (2)
Péntek délután azonban Diogo alaposan meglepte Vikit. Tulajdonképpen egészen reggeltől fogva nagyon sokat foglalkozott vele, ami a munka rovására is ment. Paulo aznapra szabadságot vett ki, kettesben ültek az irodában, és úgy beszélgettek. Először egymástól távol, aztán Diogo odajött Viki mögé, hogy elmagyarázzon valamit a számítógépen, amit a lány nem értett, és aztán vala
hogy nem akarózott elmennie. Ránehezedett Viki székére, súrolta a karját, kisimított egy-egy tincset a homlokából.
Ebédnél vicces történeteket mesélt, mindenki dőlt a nevetéstől az asztalnál, a lányt is beleértve, aki egyre jobban csodálkozott a mérnök pálfordulásán. Biztos kibékült végre Otáviával, már készül a hétvégére, ezért van ennyire jó kedve. Erre valamikor három óra tájban Diogo megkérdezte, hogy nincs-e kedve Vikinek délután borkóstolóra menni a pincészetekbe.
- Ingyen turistavezetés van, és két pohár bort is felhajthatsz. Persze azt remélik, hogy a boltban majd vásárolsz is. Turistáknál bejön, de én a haverokkal képes voltam olykor hetente többször elmenni az ingyen pia miatt, és végighallgatni a vezetést is. Pedig már kívülről tudtam.
- Nem hittem volna, hogy rászorultál.
- Nem is. Hülyeségből csináltuk. Utólag már persze nem tűnik valami jó játéknak. Csak bosszantottuk az idegenvezetőket. Olykor némelyik barom kijavította a tapasztalatlan, kezdő kislányokat, mert azok belezavarodtak az infókba.
- Ez viszont már tényleg disznóság volt.
- Az. Nem vagyok feltétlen büszke a diákéveimre.
- Legalább beismered.
- Én mindent beismerek, drága. Azt is, hogy bunkó voltam veled hétfőn. De te olyan jóságos vagy, és megbocsátasz, ugye?
Vikit bosszantotta, hogy Diogo ennyire könnyen megússza, de nem volt sok választása, félszegen mosolygott. És elment vele az egyik pincészetbe.
A boroshordók között, a félhomályban, ahogy le-lemaradtak a csoporttól, Viki egyre inkább érzékelte, hogy mennyire vonzódik a férfihoz, és, hogy ezt a férfi is pontosan érzi. Nem beszéltek se Carlosról, se Otáviáról. Se arról, hogy mi történt hétfőn. Egész más dolgokról társalogtak, nevetgéltek. Diogo apró érintései egyre gyakoribbakká váltak. Váratlanul átölelte a lányt, de csak futólag, vagy megsimogatta a karját. És udvarolt. Látszott, mennyire gyakorlott ebben, és mennyire szívesen teszi.
Nem volt benne semmi nehézkesség, vagy otrombaság. Pontosan olyan mértékben adagolta a nyomulást, hogy az izgató legyen, és hogy a nő, akivel foglalkozik, egyre jobban kívánja a folytatást. Viki nem merte elgondolni, mi lesz ebből. Az elmúlt napok magánya és szomorúsága után szinte lebegett. Aztán jött a két pohár portói. Egy vörös és egy fehér. Még szerencse, hogy valami rágcsát is adtak hozzá, mert különben még inkább a fejébe szállt volna az alkohol.
Hosszan üldögéltek a faragott tölgyfa asztalnál, a padokon, egymással szemben. Az ő csoportjuk tagjai már rég elmentek, mások jöttek a helyükbe. Viki úgy érezte, megmozdulni sem tud. Jó volt ez a kábultság. Diogo vett egy üveg ruby-t, hogy mégse távozzon üres kézzel, Vikinek meg egy három kis üvegből álló kollekciót ajándékozott. Állítása szerint ezt nem igazán ivásra szánták a gyártók, de az ért a kis üvegek tartalma ugyanolyan minőségi portói bor, mint a nagy üvegeké.
- Ha innál a hotelben, akkor ebből, és ne a minibárból.
- Miért gondolod, hogy innék?
- Sose lehet tudni. Olykor megkívánja az ember.
- Olykor igen.
- De én most más kívántam meg.
Vikinek összerándult a gyomra.
- Elmegyünk vacsorázni végre? Vagy megint lekoptatsz, mint a múlt héten?
- A lány kicsit csalódott volt, maga sem értette, miért. Mit akar? Hogy Diogo egyértelmű ajánlatot tegyen neki?
A férfi taxit hívott. Egy tengeri herkentyűs étterembe mentek, de minden mást is lehetett rendelni. Viki valójában nem volt éhes. Túlságosan kábult és felajzott volt az evéshez, talán álmos is, legszívesebben lefeküdt volna valahová. Szerette volna, ha csak sodorják az események, és nem kell döntenie. Félt, hogy kijózanodik, vagy Diogo nincs annyira berúgva, hogy belemenjen ebbe a kalandba. Nagyon nem volt okos dolog egyikük részéről sem a tűzzel játszani, mégis úgy tűnt, hogy elszánták magukat rá. A férfi a vacsorához is elfogyasztott még valami jófajta vörösbort, Viki már csak vizet ivott, és enni se nagyon evett. Félig a jelenben lebegett, félig a várakozás kínozta.
Mikor Diogo végre kérte a számlát, Viki attól félt, hogy majd elalszik a taxiban hazafelé. Szép befejezése lenne az estének. Meglehet, hogy Diogo pont ezt is akarta. Meggyőződött róla, hogy Viki táncbavihető, de annyira nincs oda érte, hogy le is feküdjön vele.
A taxiban hallgattak. A férfi nem közeledett, becsukott szemmel ült, magába zárkózva. A lány is behunyta a szemét. A fejében fantáziaképek kavarogtak. Csókolózás. Szeretkezés. Mondatfoszlányok. És aztán, most mi lesz, kívánlak. De nem hallatszott egyéb, csak a motor halk berregése, meg az index, ha fordultak valamerre. Későre járt. Ha felér a szobájába, ruhástól ráveti magát az ágyra, és elalszik. De jó lesz. Csak nem tudni semmiről.
A hotel elé érve Diogo kifizette a taxit. Kiszállt, kinyitotta az ajtót Vikinek.
- Aludj jól – mondta –, én hazasétálok.
A lány csak nyelt egyet. Egészen addig a pillanatig nem hitte el igazán, hogy Diogo elengedi a már majdnem leterített zsákmányt.
- Aludj jól te is. Köszönöm az estét. Meg a délutánt.
- Szívesen. Nagyon élveztem.
- Jó hétvégét.
A férfi elmosolyodott.
- Hétfőig nem is akarsz már látni?
Viki reményei újraéledtek. Hiába volt tudatában annak, hogy pontosan úgy viselkedik, ahogy a férfi várja tőle, és ez teljesen kiszolgáltatottá teszi, képtelen volt arra, hogy zabolázza az érzéseit.
- Van valami ötleted?
- Rengeteg ötletem van, kislány. Holnap délelőtt hívlak. Addig pihend ki magad.
Egészen könnyű puszit adott, és már ott sem volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
