Szóval egy pap: ez érthetővé tett egyet s mást. Viki fejében többször megfordult a beszélgetés során, hogy talán pszichológusba botlott, de mindenesetre olyasvalakibe, akinek nagy gyakorlatra tett szert mások lelkének kifürkészésében, és néhány odavetett megjegyzésből egész szép kis kórképet képes összeállítani. Vagy Viki tette túlságosan is könnyűvé a feladatát. Mikor a repülőbe való beszállás miatt kényszerűen elváltak egymástól, a lány kényelmetlenül is érezte magát a nagy kitárulkozás miatt, amelyet szinte észrevétlenül követett el. Egy pap, atyaég, és ő érzékeltette vele, mennyi férfi van az életében, legalább is nem titkolta kifejezetten. De miért is kéne feltétlen titkolnia, végül is nem szégyen - még mindig ott tart, hogy saját maga előtt is szégyelli? Vagy inkább ott, hogy tudván, milyen előítéletek jellemezhetnek egy egyházi embert, utólag mégis szeretett volna kedvezőbb színben feltűnni előtte?

Az atya biztosan azon töri most a fejét, hogyan vezethetné vissza az eltévedt báránykát az akolba. Most jön valami jármbor zarándoklatról, talán Lourdes-ból, és hisz a sok hókuszpókuszban, a csodás gyógyulásokban meg a Szűzanya százféle megjelenésében... Nyilván buzgóbb, mint normális esetben, még friss az élmény, átjárja a szentség érzése, és ezt a nagyon megértő attitűdöt, amelyet eddig tanúsított, csupán Viki jóindulata elnyerése érdekében kényszerítette magára. Kiszálláskor biztosan valami olyasmivel jön majd, hogy a lánynak fel kellene keresnie a plébánosát, ahová tartozik, és megpróbálnia bekapcsolódnia az ottani közösségi életbe, ez értelmet adhatna az életének - férfiakat hajkurászni úgyis értelmetlen, és hosszú távon csak kiégéshez vezet. Fel kell készülni a szentségi házasságra, az anyaságra, blablabla.

Viki dühösen megpróbált belemerülni a krimijébe, és nem gondolni a papra meg a beszélgetésükre, mérges volt önmagára, amiért ilyen könnyen besétált a csapdába. Volt idő, hogy csak a társaságkeresés miatt bibliaórára járt, egyházi kórusba, sőt, egy szekta néhány gyűlésére is elment, hogy emberek között legyen, de újra és újra rá kellett jönnie, hogy nem ilyen emberek közé vágyik, és nem képes elviselni azt a tömény ájtatosságot és képmutatást. Talán a Bognár által olyan nagy kedvvel ecsetelt ókori vallási szertartások jobban megérintették volna, bár ahhoz azért finnyás volt, hogy mindenféle állatáldozatok látványára és szagára vágyjon. Ez a modern vallásosság azonban olyan steril, vérszegény, sápatag volt, amolyan összekulcsolt kezű, zárt ruházatú, mozdulatlan vallásosság. 

A krimi lapjain tovább morfondíroztak a több férfit mozgató gyanúsított jellemén, persze kiderült, hogy azért vált ilyen nagyétkűvé, mert a férje verte és megalázta, huszonévesen elvetélt, és nem lehetett többé gyereke, tehát bosszút esküdött, és megfogadta, hogy egyetlen férfi sem fogja még egyszer kihasználni és nem fog uralkodni sem rajta: a hatalom mindig az ő kezében kell, hogy legyen. Vagyis a sok partner önvédelemből kellett, nem azért, mintha valóban élvezte volna. Igazából gyengeség volt és nem erő. Viki se azért él így, mert ezt választotta, csak sodródik. Noha bosszút nem akar állni senkin, de azt sem lehet mondani, hogy meggyőződésből csinálja, amit csinál.

Már krimit se olvashat nyugodtan anélkül, hogy a saját dilemmái ne jutnának eszébe. És az a pap... Majd csak leépíti valahogy, végül is fél órája lesz legfeljebb arra, hogy megpróbálja megmenteni a lelkét. És ki tudja, nem talált-e közben más áldozati bárányt egy utastársa személyében, akinek sürgősebb szüksége van a megmentésre. A filmekben mindig érdekes kapcsolatok szövődnek a repülőkön, de Viki most senkivel nem akart érdekes kapcsolatba kerülni. 

Mikor Viki kiszállt, nem látta a papot, csak később, a bőröndökre várva érkezett mellé a férfi, felajánlva a tilitoli kocsit, amelyet ketten is használhatnak, hiszen neki nincs sok csomagja. Viki megköszönte, zavarban volt, folyton pásztázta a környezetét, mintha várna valakire, a csomagszállító szalag még működésbe sem lépett. 

- Nézze, Viktória, tudom, hogy nem örült túlságosan a ténynek, hogy egy pappal beszélgetett Párizsban másfél órát. És megmondhattam volna hamarabb, gondolom, ezt is a szememre hányja. Nem mondja, de feltételezem, hogy gondolja. Másképp beszélt volna, ha tudja.
- Valóban másképp beszéltem volna.
- Elzárkózott volna. Ne haragudjon, hogy elhallgattam, ki vagyok valójában, de többet ért, hogy őszintén halljam beszélni. Még mindig úgy érzem, helyesen tettem.

Na, most jön a térítés része - gondolta Viki kissé szégyenkezve a saját cinizmusa miatt. 

- Gondolkodtam mindazon, amit hallottam magától. Úgy érzem, tudnék segíteni. Tudom, hogy nagyképűen hangzik, és maga nem kérte a segítségem. Azt is tudom, hogyan vélekedik az egyházról. Nem akarok vitatkozni magával erről. De meggyőződésem, hogy tudnék segíteni. Nem, nem arról van szó, hogy gyónni hívnám, mert ezt nyilván nem akarná. De szívesen venném, ha olykor elbeszélgetne velem. Talán. Ha nem vagyok nagyon antipatikus a maga számára, mert akkor nem lenne értelme.

Viki szótlanul nézte, olykor megállapodott a tekintete a férfi száján, olykor elreppent és pásztázta tovább a várótermet, a többi utast. 

- Mit mondhatnék? Nem értem. Vagyis azt hiszem, értem. Kötelességének érzi, hogy visszavezessen a helyes útra, nem így van? Mivel lelkiismeretes ember, nem tudja nem felajánlani a segítségét. 
- Nem, nem azért teszem, mert lelkiismeretes vagyok. Nem hivatali kötelességből.
- Hát? 
- Személyes szimpátia, ha úgy akarja.
- Lehet egy papnak személyes szimpátiája? 
- Hogyne lehetne. 
- Persze, ez hülye kérdés volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr254898068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

seteluas 2012.11.09. 15:05:40

Kedves Gloria Mundi!

Ez a te regényed:)Egyszer én is szeretnék, de még csak fejben játszom le..már vagy 20 éve..
Tehát hihetetlenül örülök neki,hogy TE ÍROD!!! Úgy tűnik én papírformátum vagyok, mert az elejétől a nyolcvan valahányadik fejezetig egyszerre olvastam a regényt. NEm bírtam abbahagyni, mert annyira érdekelt, mi fog történni -> ezek szerint van akinek úgy érdekes a történet, ahogy van:) Sajnos, a rendszeres utánanézés nekem nem megy..és kevés is volt a heti adagocska :)
Az hogy a szálak nincsenek elvarrva.. hja kérem, kicsit életszerűbb a történet :) Nekem pont ezért tetszik.
Első csodálatom tárgya/személye kb 15 évig volt rendszeres ki-be járkálója életemnek. Carlos és a többiek még nyugodtan jöhetnek. Teljesen jól visszaadod azt a bizonytalanságot, amit mostanság érezhetnek a lányok. Nem tudjuk mikor cselekszünk jól. Persze nem a külvilágnak megfelelést értem, hanem, hogy egy lány tényleg jól érezze magát a saját bőrében. És ha nincsenek is olyan zord otthoni indíttatások mint Viki esetében, azért még ott zörögnek a csontvázak mindenki szekrényében. Saját démonainkkal küzdünk egy szabályok nélküli világban, ahol koordináták nélkül kell megtalálnunk saját helyünket.
Szerintem, nagyon jó.

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2012.11.10. 10:10:03

@seteluas: Köszi ezt a nagyon pozitív véleményt :)
süti beállítások módosítása