A szülők betartották a szavukat. Persze minden értékeset elvitettek, és minden értéktelen dolgot, évek hosszú során át felgyülemlett szemetet otthagytak.  A lényeg Viki számára azonban az volt, hogy végre, március elején beköltözhetett a nagyi régi lakásába, Pétertől két ajtónyira. Ha lett volna pénze vagy bármi kézügyessége, azzal kezdte volna, hogy minden kiszortíroz, szinte teljesen kiüríti a lakást, és kifesti az egészet. De erre nem kerülhetett sor. A Diogótól kapott pénzből egy fillért sem akart más célra fordítani, mint az ingatlan megvételére, amint időt tudott szakítani rá, el is kezdte intézni. Nem volt nagyon bonyolult, egyszer kijött egy nő, hogy felmérje a lakás állapotát, és Viki csak később vette észre, hogy a 70-es évekből származó bérleti szerződéshez képest, amelynek megsárgult lapjait megtalálta a nagymama iratai között, az adásvételin két négyzetméterrel kevesebbet tüntettek fel. Valamikor tévedtek, de hogy mikor, azt nem lehetett tudni. A lakás felújítandónak, vagyis meglehetősen rossz állapotúnak számított, ezért az értékbecslő igen alacsony piaci árat állapított meg, és végül annak is csak az 5%-át kellett kifizetni.

Viki napokig pakolt és takarított, de kezdettől fogva látta, hogy ettől a lakás még nem lesz olyan, amilyennek szeretné. Az se sokat segített volna, ha kifesti, mert az előző, úgy tíz évvel korábbi festék is lepattogzott sok helyütt. Teljesen le kellett volna verni a vakolatot, mondta Péter, az rengeteg munka. A csempék is repedezettek voltak, de a legrosszabb állapotban a konyhát találta Viki. Sajnálta, hogy képtelen bármit tenni a helyzet ellen, talán évekig kell spórolnia annak érdekében, hogy felújíthassa a lakást. 

Mikor végre úgy-ahogy megszabadult a legelképesztőbb limlomoktól (sokkal kevesebbet dobott ki közülük, mint kellett volna, de képtelen volt olyasmitől megválni, ami még jó lehet valamire, még akkor is, ha tudatában volt annak, hogy nem lesz jó az semmire, csak foglalja a helyet), Péter segítségével vett egy román gyártmányú, használt, de még jó állapotban lévő íróasztalt, illetve egy kis könyvespolcot. A fiú kölcsönkérte az anyja kocsiját, úgy hozták haza a szerzeményeket az Ecseriről. 

Vikinek rengeteg könyve maradt a szüleinél, mikor elköltözött, szinte az egész, gyerek- és ifjúkorában létrehozott könyvtára. Mivel nem volt állandó lakása, még csak nem is gondolhatott rá, hogy elhozza őket. Most azonban erre is sor kerülhetett. Megint csak Péterrel ment el a könyveiért, egy olyan délelőttön, mikor a szülei nem voltak otthon: a bejárónő segítségével sikerült összecsomagolniuk a köteteket. 

Ekkor látta viszont először a régi szobáját. Nem hagyták érintetlenül, persze, az anyjának alakítottak ki dolgozószobát benne. Nem vágyott ide vissza, de a könyveknek nagyon örült, mintha ajándékba kapta volna őket.

Péter annyira sokat segített, hogy mikor végre szóba került, hogy Márton feljönne a lakásba, Vikit rossz érzés fogta el. Hiszen éppen a fiú filmestjén ismerkedett meg a tanárral. Amíg Péternek nem kellett látnia Mártont, addig nem volt különösebb probléma, hogy mindkettejükkel találkozik, de így attól tartott, hogy Péter meg fog sértődni. Tán csak az a tudat zavarta, hogy a szomszédok számára nyilvánvaló lesz, mennyire erkölcstelen ő, és ezt szóvá is teszik majd. Érdekes módon az eszébe se jutott, hogy Péter is felvihet más lányokat magához, és az ennek alapján neki is rosszul eshet. Jobban aggódott Péter büszkeségéért, mint a sajátjáért. Vagy csak ennyire nem kötődött a fiúhoz? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LittleBear 2011.09.06. 18:07:44

Örülök neki, hogy nem lett újabb csavar, és a szülők nem tettek keresztbe Viki lakásvásárlásának. Jó indulás ez egy lánynak, legalább egy biztos pont az életében - a berendezkedés, festés, ilyesmi meg várhat egy-két évet. Ahány helyen ő mostanában lakott, ezt is el fogja viselni :-))

A szomszédok miért érdeklik Vikit? Nem mindegy, ki miért megy hozzá?

A múltkori történet mintha kicsit lezáratlan maradt volna. Hogy van most Viki Mártonnal?

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.09.08. 00:35:44

@LittleBear: Téged nem érdekelnének a szomszédok az előzmények után?
Mártonnal? Majd kiderül :-)

Válasz erre 

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.05. 05:32:41

Nagyot léptünk a hátsó üléstől. Nem is bánom.
Bár a rossz szomszédság török átok. Még is van lakásod, ami eladható vagy cserélhető.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: