"Ami a tanárodat illeti, ez tetszik, kicsit emlékeztet a mi kezdeti játékunkra, az irodában. Csak ti sokkal jobban elhúzzátok. Azt mondod, megfogadta a tanév elején, hogy csak diáklányként tekint rád. És a jelek szerint kínosan be is tartja … Te meg hol szenvedsz emiatt, hol visszariadsz attól, ha úgy érzed, hogy már-már túllépi a határt, mert valójában nem tudod, hogy szeretnéd-e, ha valóban túllépné. Mitől tartasz? Úgy érzékelem, hogy nagyon is szeretnéd, ha történne köztetek valami. Ha betartja a saját maga által felállított szabályt, akkor viszont ezt a csiki-csukit fogja játszani szemeszter végéig. Az mikor is van nálatok? Január? Élvezd ki a játékot, a hergelést, a csábítást, szerintem ő is nagyon élvezi. Azzal én nem foglalkoznék, hogy nős, ezt neki kell elrendeznie magában, de vigyázz, ne szeress bele. Maradjatok a játékosságnál, ne menj bele érzelmileg. Nagyszerű partner lehet abban, hogy megtanuld a csábítás trükkjeit ...”

Viki abbahagyta az olvasást. Hát persze, tipikus Diogo-féle hozzáállás. Ne menjen bele érzelmileg, csak játsszon. Ne lásson bele többet, mint ami. Ahogy önmagával kapcsolatban is ezt tanácsolta. Viki azonban tudta, hogy ha valaki nagyon vonzza, akkor az érzelmi üggyé válik előbb-utóbb. Nem lehet egyszerűen lekapcsolni ezt a részt, vagy csak ő nem képes rá.

Mióta Carlost otthagyta, valahogy csak olyan férfiak akadtak az útjába, akiknek ő sosem volt, és valószínűleg soha nem is lesz elsődleges. Kedvelhetik, vonzódhatnak hozzá, lehetnek a barátai, a szeretői, a játszótársai, még atyáskodhatnak is felette, de nem kockáztatnak semmit. Vajon nem lett volna-e mégiscsak jobb visszamenni Carloshoz? Hiszen vele megélte azt, amiről minden képeskönyv regél, és amit állandóan sulykolnak az emberekbe. Olyan ez, mint valami vallást helyettesítő ideológia: a romantikus szerelem ideológiája. De Diogót megismerve Carlos már halványnak és éretlennek tűnt. Nincs értelme utólag megbánni, amit tett, úgysem lett volna képes másképp dönteni. Ha elrontotta valahol, az korábbra datálható. Rengeteg mindent elrontott, ez néha bántotta is.

Péter botorkált ki a konyhába. Azt a rongyos papucsot használta még mindig, állítólag annyira kényelmes, hogy képtelen tőle megválni.

- Te mit művelsz itt?
- Teázom.
- És a portugál fószer levelét bújod. Fogadtam volna rá. Még mindig izgat az a pasi.
- Sosem tagadtam. Zavar?
- Nem, nem zavar. Szabad nő vagy, azt csinálsz, amit akarsz. Nekem is jut a teából?
- Persze.
- Na, és mit ír a jóember? Ha nem titok?
- Komolyan érdekel?
- Nem, csak társalogni próbálok. Ami ilyen hajnali órán felettébb nehezen megy.
- Miért keltél ki az ágyból egyáltalán?
- Tényleg tudni akarod?
- Nem, csak társalogni próbálok.
- Egy-null oda. Ráadásul válasz nélkül hagytad a kérdésemet.
- Sokmindent ír. Például azt, hogy nem jön Pestre igazgatónak.

Péter füttyentett.

- Hát, ez rossz hír neked. Reménykedtél benne, nem?
- Nem nagyon.
- Na jó, te tudod. Hát még?
- Megnősül. Elveszi a menyasszonyát, aki a kiköpött tökéletesség.
- Eléggé a begyedben lehet a csaj.
- Ha úgy vesszük, ezt a mostani melómat neki köszönhetem, sőt, azt is, hogy Diogo egyáltalán megjelent az életemben. Sokkal tartozom neki.
- Ettől még utálhatod.
- Nem utálom. Csak irigylem.
-  Aha.
- Most te jössz. Miért keltél fel? Azt hittem, nincs az az isten, aki déli tizenkettő előtt kihúzna az ágyból hétvégén.
- Nem állítottam, hogy nem is fekszem vissza. Pontosan az a szándékom, hogy mihamarabb visszakerüljek, de nem egyedül.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr222580078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vén betyár 2011.01.14. 12:20:45

"Te meg hol szenvedsz emiatt, hol visszariadsz attól, ha úgy érzed, hogy már-már túllépi a határt, mert valójában nem tudod, hogy szeretnéd-e, ha valóban túllépné. Mitől tartasz? Úgy érzékelem, hogy nagyon is szeretnéd, ha történne köztetek valami. Ha betartja a saját maga által felállított szabályt, akkor viszont ezt a csiki-csukit fogja játszani szemeszter végéig. Az mikor is van nálatok? Január? Élvezd ki a játékot, a hergelést, a csábítást, szerintem ő is nagyon élvezi. Azzal én nem foglalkoznék, hogy nős, ezt neki kell elrendeznie magában, de vigyázz, ne szeress bele. Maradjatok a játékosságnál, ne menj bele érzelmileg. Nagyszerű partner lehet abban, hogy megtanuld a csábítás trükkjeit ...”
Atyai jó tanácsok, remélem Viki hallgat rá...:)

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.03. 11:48:41

Kényelmes langyos pocsolya. Szomszéd asszony, szülők, tanár vagy ki borítja a bilit?
süti beállítások módosítása