2010.06.03. 08:00
Hatvanötödik fejezet: Úton (1)
São nem volt sehol, mikor Viki visszaért a Pióca házába. Pedig most már szívesen megkérdezte volna tőle, hogy mi történt Josué és közte. Levette a kölcsönkosztümöt és blúzt, betette a barátnője szobájába, aztán lement az udvarra, hogy begyűjtse a mosott ruhát. Nem volt sok, de legalább megszáradt minden.
Boldog volt, hogy elmehet ebből a szobából, csak azt nem tudta, mihez kezd majd, ha véget ér a portói munka. Közben lejár az albérlete. Talán egyenest Portóból kellene hazarepülnie. A pénzét majd utánaküldi Otávia vagy Diogo, valahogy csak megoldják. Semmi más nem tartotta már Portugáliában, csak ez a feladat. Carlos? Nem, Carlos nem telefonált. Semmiféle cetli nem volt az ajtóra ragasztva, és Sónia sem szólt semmiről, mikor futólag látta a mosdóba menet. Még csak gúnyos megjegyzést se tett. Lehet, hogy a kosztüm hatására ... Vagy tán az ablakból látta reggel, hogy milyen autóba szállt be. Nem, egy VW azért nem tapasztaná be Sónia száját, egy Mercedes vagy Audi talán.
Nem sok időt töltött a házban, fel kellett hívnia a tanítványait, hogy lemondja az órákat. A fordítóirodával kezdte. Egyelőre csak három hétre függesztette fel a dolgot, mert egy menekülési útvonalat szabadon akart hagyni. Az indiai nem nagyon bánta, úgyis vakáció következett, az egész német tanulás inkább alibi volt, mint komoly dolog. Viki remélte, hogy nem kell visszamennie abba a füstbe. A többi diák sem lepődött meg túlságosan, a vizsgaidőszak végeztével úgyis eltűntek volna a ködben.
Egész délután pakolt és takarított, olyan energiával, amelyet huszonnégy órával korábban nem tartott volna lehetségesnek. Carlos miatt ugyan újra és újra elfutotta a szemét a könny, néha zokogott is, de aztán ismét Diogóra gondolt és arra, amit a férfi közelsége kiváltott benne. Tudta, hogy Diogóra tabuként kellene tekintenie, ezt kívánta volna tőle minden belénevelt jóérzés, de sejtette, hogy a férfi nem fogja annyiban hagyni az udvarlást. Három hétig összezárva, napi legalább nyolc órában ..., nem ez nem az a fajta pasi, aki ne próbálkozna lépten-nyomon, ha egyszer elkezdte. Főleg, ha megtudja, hogy Carlos és Viki már nincsenek együtt.
São végre megérkezett. Óvatosan dugta be a fejét az ajtón, hátha még rosszkedvében találja a barátnőjét. Viki hellyel kínálta volna, de az ő szobája túlságosan szűk és komor volt egy normális beszélgetéshez. Átmentek São-hoz.
– Nos? Megkaptad a munkát? – kérdezte a lány, miközben levette utcai ruháját.
– Meg, már holnap reggel utazom Portóba.
– Ilyen hamar? És mikor jössz vissza?
– Azt hiszem, nem is jövök vissza egyáltalán.
São felhúzta az otthoni farmerét és lehuppant az ágyra.
– Mi? Hogyhogy nem jössz vissza?
Viki megvonta a vállát. Egy szál cérnát tekergetett az ujjai között.
– Minek és hová jönnék vissza? Ebből az albérletből kijelentkeztem, hisz tudod. Carlossal szakítottam. Nincs semmi és senki, aki idekötne. Lejárt az ösztöndíjam, ha arra gondoltam, hogy az országban maradok, az csakis Carlos miatt volt, ő pedig erre nem tart igényt többé.
– Várj csak, megkérdezhetem, hogy mi a fenén vesztetek össze? Tegnapelőtt este még úgy turbékoltatok, hogy öröm volt nézni!
Viki kelletlenül kerülte barátnője tekintetét.
– Nem akarsz beszélni róla?
– Olyan hülyeség az egész.
A könnyek ismét elfutották a szemét.
– Minden veszekedés hülyeségeken szokott kirobbanni, ezt ismerem.
– Azon akadt ki, hogy összehoztalak Josuéval. És Mário bekopogott, téged keresve.
– Mármint hová kopogott be?
– Carlos szobájába. Hallotta valakitől, hogy ott jártál.
São a kezébe temette az arcát.
– A francba. Hülye voltam.
– Nem, én voltam hülye. Én beszéltelek rá.
– Én meg hagytam magam.
– És ezen Carlos ennyire kiakadt?
– Nem csak ezen. Előzőleg beszélt Márióval rólad, rólatok, hogy milyen terveitek vannak. Rájött, hogy Mário semmit nem sejt, és lehet, hogy az én közbenjárásomnak köszönhetően épp megcsalod a szomszéd szobában, ő meg tud az egészről, de nem szólhat semmit. Szóval előjött a paranoiája arról, hogy én mindenkit megcsalok, őt is nyilván, ahogy Antóniót vele. Aztán elrohant, szó nélkül elrohant és egész éjjel nem jött vissza.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rozsdafarku 2010.06.03. 10:38:33
gabor4x 2010.06.03. 15:25:24
Persze, még akkor is ott van Diogo ...
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.31. 12:41:06
Josuéval együtt élvezik az életet.