Ezt az alkalmat tekintette Viki felnőtt szexuális élete valódi kezdetének. Ami előtte történt, az operáció volt és kín, a konyhában érezte meg először, hogy valami másról is szól az egész, másról is szólhat. Nem, mintha attól kezdve sose fájt volna a hüvelye: ahányszor…

Viki valahogy előrángatta az előző nap lóhalálában összecsomagolt holmijai közül azt a két ruhadarabot, amely a legkevésbé volt gyűrött, és nekiállt rendet rakni. A szomszéd lakásból átszűrődtek a délelőtti sorozat hangjai, ismerte a színészeket, maga elé tudta képzelni…

A behatolásra ismét misszionárius pózban került sor, Viki becsukta a szemét, és próbált lazítani. Nem volt valami nedves a hüvelye, a gondolatai megint megmérgeztek minden nemi izgalmat, ami a helyzetből fakadhatott volna, a gondolatai, a csalódottsága, és persze António…

A férfi kiment, hogy elnyomja a cigarettát. Viki bebújt a takaró alá. António visszajött, csak egy gatya és egy póló volt rajta, lefeküdt Viktória mellé. Nem értek egymáshoz, a lány az oldalán feküdt, háttal a férfinak. Carlosra gondolt és arra, hogy úgyis mindegy. Akár…

Késő délután volt, mire Estorilba értek, Vikinek nehezebben ment a pakolás, mint gondolta. Volt holmija a konyhában, a fürdőszobában, a nappaliban, sőt, még a szárítókötélen is, kiteregetett ruháit majdnem otthagyta, úgy fordult vissza értük a kapuból. Szerencséjére senkivel…

Sérgio többször is megpróbált behúzni Carlosnak, de az mindig kitért az ütés elől az utolsó pillanatban. – Gyere ide, gyere csak ide! – morogta Sérgio – Üss meg még egyszer! Tudom, hogy sose tudtad megbocsátani, hogy Otávia otthagyott miattam! Most meg lekéstél…

Másnap reggelre mintha elfújták volna az egész betegséget. Viktória ugyan még óvatosan mozgott, mivel előző nap feküdt és alig evett, nagyon gyengének is érezte magát, de ragaszkodott ahhoz, hogy bemenjen az egyetemre: látni akarta Carlost, látnia kellett Carlost, és meg kellett…