Ezt az alkalmat tekintette Viki felnőtt szexuális élete valódi kezdetének. Ami előtte történt, az operáció volt és kín, a konyhában érezte meg először, hogy valami másról is szól az egész, másról is szólhat. Nem, mintha attól kezdve sose fájt volna a hüvelye: ahányszor Antónióval szexelt, mindig fájt, hol jobban, hol kevésbé. De hozzászokott, és szinte elkönyvelte magában, hogy ez már így lesz, tán örökre …
Úgy gondolta, talán másnak is fáj. Lehet persze, hogy egyszer majd elmúlik. Esetleg más férfivel nem fájna. Talán ő túl szűk, vagy António farka túl nagy az ő hüvelyének jelenlegi állapotához képest. Sok minden eszébe jutott, de nem volt kitől megkérdeznie. A férfi érzékelte, hogy fáj neki, de mikor Viki rákérdezett, hogy másnál is tapasztalt-e hasonlót, csak vonogatta a vállát. Ő nem emlékszik. Biztos csak most, az elején van ez így. Minél többet csinálják, annál kevésbé fog fájni. Ha sokat gondol a fájdalomra, biztos jobban is fáj. Koncentráljon a gyönyörre. Az segít.
Viki megpróbálta. Igazán megpróbálta. Az elkövetkező napokban António nem járt haza az albérletébe, minden szabad percét a lánnyal töltötte: vagy aludtak, vagy ettek, vagy a szexnek szentelték magukat. Aránylag keveset beszélgettek, talán, mert túlságosan kimerültek vagy fásultak voltak hozzá. A saját maguk által diktált tempó, a minimum napi három, olykor négy szeretkezés (szeretkezés volt egyáltalán?), amihez António sem volt szokva (saját bevallása szerint normális esetben másnaponta kerített sort egy-egy aktusra, ritkán naponta és csak nagyon szerelmes állapotban naponta többször) és az egyoldalú táplálkozás, Viki részéről pedig a bezártság (szinte egyszer sem volt levegőn egy hétig) sápadttá és gyengévé tette őket.
A lány úgy érezte, hogy tulajdonképpen egyszemélyes hárem, akinek a létezését kizárólag a lába közötti lyuk igazolja. A férfi mindenfélét kipróbált vele, ami csak eszébe jutott, de nem sok minden jutott eszébe. Nem sokat tartott az orális szexről, nem izgatta a dolog, igaz, Viki úgyis visszautasította volna. Szégyellte a testét, még aktus közben is, sosem tudta teljesen elengedni magát, az pedig fel se ötlött benne, hogy a punciját szájjal is illethetné a férfi.
.jpg)
De simogatást el bírt volna viselni sokkal többet is, ha valóban vonzódott volna Antónióhoz. Igazából azonban nem vonzódott hozzá. Az első éjszaka után már csókolóztak, de annak az első, folyóparti csóknak a hangulata, amely akkor annyira elvarázsolta, sosem tért vissza. Érzéketlen maradt a csókokra, és nem izgatta különösebben a simogatás sem. Talán tudattalanul is blokkolta António gyengédségeit, mert haragudott rá. Ő volt a hibás Carlos elvesztése miatt, ő volt a hibás azért, mert Raquel meggyűlölte. Viki visszafojtotta a haragját, de ott fortyogott benne, és nem engedte, hogy igazán belesimuljon egy-egy szeretkezésbe. Kemény volt és hűvös, még akkor is, ha szexuálisan felizgult. Valami mindig néma maradt benne.
Péntek estére Viki testileg-lelkileg kimerült. Szeretett volna egy napig egyedül lenni, a tengerparton ülni, szigorúan zárt lábbal. António délutáni szolgálatban volt, a lány egyedül nézte, hogy teljesen besötétedik az ég, nyomasztotta a csend, a lakás örökös csendje. Bekapcsolta a magnórádióját, arra gondolt, vajon mennyi pénzt kéne Antóniónak adnia a fogyasztott elektromosságért és vízért – elég sokat zuhanyozott. Fehér csipkés hálóingben ült a szivacson, hátát a falnak vetett kispárnának támasztotta, és elhatározta, hogy másnap, szombaton új életet kezd. Elég ebből a lebegő, folytonosan éhes és gyönyör után koslató tespedtségből, ami minden erejét kiszívja. Elég ebből a pária-létből.
Egyszercsak hangokat hallott az ajtó előtt, António és egy másik férfi beszélgetett. Viktória megrémült. Valaki rájött, hogy ő itt van és most ki fogja dobni. Mert ez nem bordély. Lehet, hogy a nagynéni küldött valakit a nyakukra. Úgy tervezték, hogy hétfőtől Viki már albérletben fog lakni, ott, ahol az arab hercegnő, Conceição, csak a hétvégét kellett még kibekkelni valahogy.
– Gyere, sajnos villany még csak a konyhában meg a fürdőszobában van – hallotta António hangját. – Vick, itthon vagy?
Itthon? Viki keserűen elhúzta a száját.
– Itt vagyok! – felelte, a nappaliban. De már aludni készültem.
– Ne haragudj – mondta António, – Marcost már ismered a szállásról, ugye? Maradj csak nyugodtan az ágyban, vagyis a szivacson.
Viki zavarban volt, elszokott az emberektől, úgy érezte magát, mint akit rajtakaptak. Marcos nyilván tudja, mi folyik itt egy hete, és mélyen megveti őt, olcsó külföldi lotyónak tartja. Úgyis rossz hírük van a magyar, illetve általában a kelet-európai nőknek. Ő aztán rátett még egy lapáttal erre az előítéletre.
De mégis, mi a fenét keres itt ez a Marcos? Mit akar ezzel António?
Viki felállt a szivacsról és felvette a köntösét. Azt a kék köntöst, ami olyan jól illett a szeméhez.
– António, beszélhetnék veled? – kérdezte a férfitől.
– Mindjárt, egy pillanat.
– Most, António! Légyszíves, gyere ide!
– Marcos, ne haragudj, rögtön jövök.
António belépett a szobába, bosszúsan gyújtott rá egy cigarettára. Viki már eleget szidta a folytonos bagózásért, ami beleette magát a hajába, a bőrébe, az összes ruhájába, de a lakás falaiba is. António azonban képtelen volt elhagyni a cigarettát, a cumit, ahogy a lány csúfolta. Főleg szeretkezés után volt muszáj rágyújtania minden alkalommal.
– Mi van, Vick, mi olyan sürgős?
– Mit keres itt ez a Marcos? Legalább szólhattál volna, hogy feljön valaki, nem számítottam rá ...
– Dolgunk van vele.
– Nekem is? Mi dolgom lehet nekem vele?
– Nézd, Vick, a helyzet az, hogy a nagynéném hétfőre bejelentette magát.
– Hétfőre? Te jó Isten, akkor jobb, ha azonnal elmegyek.
– Nyugi. Ezért hívtam ide Marcost. Szerveznem kell egy takarítónőt, de ma éjjeltől holnap délutánig szolgálatban vagyok. Conceição-t helyettesítem, mert elutazott a kedvesével. Odaadom a kulcsot Marcosnak, a húga vállalta, hogy kitakarít, eltűnteti a matracot meg az ágyneműt is. Marcos pedig reggel érted jön és levisz kocsival a falumba.
– Micsoda?
– Hallgass végig! Megígértem anyámnak, hogy ezen a hétvégén meglátogatom. Neked nem lenne hol laknod, legjobb, ha ott töltöd azt a két éjszakát.
– De mit fog szólni?
– Semmit. Persze nem alhatunk együtt, mert ebben vaskalapos. De ránk is fér egy kis pihenés, nem?
– Az biztos.
– Akkor rendben lesz így, kicsi Vick? Holnap délután találkozunk. Marcosban megbízhatsz, nem fog próbálkozni. Azt mondtam neki, hogy a kedvesem vagy.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
