Sérgio többször is megpróbált behúzni Carlosnak, de az mindig kitért az ütés elől az utolsó pillanatban. – Gyere ide, gyere csak ide! – morogta Sérgio – Üss meg még egyszer! Tudom, hogy sose tudtad megbocsátani, hogy Otávia otthagyott miattam! Most meg lekéstél…

Másnap reggelre mintha elfújták volna az egész betegséget. Viktória ugyan még óvatosan mozgott, mivel előző nap feküdt és alig evett, nagyon gyengének is érezte magát, de ragaszkodott ahhoz, hogy bemenjen az egyetemre: látni akarta Carlost, látnia kellett Carlost, és meg kellett…