2010.12.28. 08:00
Hetvenkilencedik fejezet: Itt és most (3)
A szeptember mindig izgalmas időszak volt a számára, valami új kezdete, tiszta lap, üres füzetek, jószagú tankönyvek. Sajnálta is, hogy az egyetemen alig használnak könyveket, vagyis jegyzeteket: azokból a tárgyakból, amelyeket tanult, legtöbbször nem is léteztek jegyzetek. Ezúttal szinte minden teljesen új volt, a lakás, az albérlő társak, a munkahelye, csak az egyetem jelentett némi folytonosságot, de az is fél éves kihagyás után. Míg Portugáliában sokszor úgy érezte, hogy a levegőben lóg, mert nincs konkrét dolga, Pesten az a képzete támadt, hogy rengeteg konkrét és sürgős tennivalója akad. Ettől mintha szilárdabb lett volna a lába alatt a talaj, de félig-meddig tudatában volt annak, hogy ez is csak illúzió. Szilárd talaj nem létezett, főleg nem Vadászy Viktória életében.
Végre elkészítette az ösztöndíjas beszámolót: főleg a késő esti órákban tudott rajta dolgozni, mikor a másik két lány már nem járkált föl-alá, és a lakásban olyan csönd honolt, hogy minden, a ház előtt elhaladó autót hallani lehetett. Ilyenkor gyakorta elkalandoztak a gondolatai, és eszébe jutott, mi lett volna, ha Carlossal marad. Vajon mit művelne abban a pillanatban, hogy érezné magát? Elégedett volna? Esetleg boldog? Mindig érdekelte az alternatív valóságok lehetősége. És mindig hajlamos volt rá, hogy hiábavalóságokon törje a fejét, ha unalmas vagy csak egyszerűen kedve ellen való írásbeli munkát kellett végeznie. Persze Diogóra többet gondolt, mint Carlosra. Olykor, ha épp ott volt az irodában, a férfi felhívta, és beszéltek pár percet, ami szórakoztatta Vikit, és jót tett a lelkének, de reményeit nem táplálta.
A filmklub végképp nem fért volna bele az idejébe, így kénytelen volt egy szombat délután felugrani Péterhez a leveleiért. Nem akart maradni, csak felmarkolni a paksamétát, és már menni is tovább, de a fiú ragaszkodott hozzá, hogy legalább fogadjon el egy kávét. Sőt, Viki észrevette, hogy saját magához képest Péter szinte csinosan van felöltözve, mintha készülne valahová. A lány rá is kérdezett, mire Péter megvonta a vállát, lehet, hogy még elmegy valahová, nem döntötte el. Viki persze már korábban elújságolta neki, hogy azt a Szalai Mártont, akit Péternek köszönhetően a Viridiana-esten ismert meg, most a latin szakon látta viszont, és egyedül jár hozzá szemináriumra.
- Itt volt a múltkor is? - kérdezte a tanárra utalva. - Te honnan ismered?
- Nem, most nem jött el. Nem én hívtam meg, hanem egy haverom, és én se tudtam, pontosan ki ő. Tudod, ez egy elég laza szerveződés, bárki hozhat új embert.
- Pedig úgy tűnt, mintha kifejezetten azért lenne itt, hogy moderálja a beszélgetést.
- Így alakult. Szerintem hozzá van szokva ehhez a szerephez, és előadta magát.
- Neked nem szimpatikus?
- Miért, te annyira odavagy érte? Kicsit túl rámenős, ha jól értettem.
- Panaszkodott valaki?
- Nem te említetted, hogy le se akart rólad szállni?
- Most megígérte, hogy tanár-diák kapcsolat lesz köztünk, semmi más.
- Aha. És te beveszed ezt a szöveget?
- Miért ne lehetne így?
- Majd pont kihagy egy ilyen ziccert. Jaj, Viki, még mindig olyan naiv vagy!
- El tudom képzelni, hogy nem akar botrányt. Nős, és szeretne bekerülni a tanszékre, ha jól értem.
- Kötve hiszem, hogy azon a tanszéken ő lenne az első, aki lefekteti egy tanítványát.
- Nem ő lenne. De úgyis mindegy, mert eszem ágában sincs nős férfival összejönni.
- Ez a te portugál lovagod tán nem az?
- Nem, bár van barátnője.
- Hát, az majdnem ugyanaz.
- Nem teljesen.
- És, még vársz rá? Vagy már feladtad?
- Diogóra gondolsz?
Péter bólintott. A kávéját kavargatta, noha nem is rakott bele se tejet, se cukrot, teljesen felesleges volt kavargatni. Viki elnézett a fiú feje fölött.
- Nincs értelme várnom rá, de néha még úgy érzem, hogy nem tudom feladni.
- És most? Most épp hogy érzed?
- Nem tudom, miért kérdezed? Tegnap beszéltem vele, és ...
Péter átnyúlt az asztalon és megfogta Viki kezét.
- Vajon miért kérdezem?
A lány kissé tettetett naivitással vonta meg a vállát:
- Azt hittem, ezt a dolgot lezártuk.
- Nem akartalak letámadni, amíg nálam laktál. De ez nem jelenti azt, hogy már nem érdekelsz.
Viki nem húzta el a kezét. Péter finoman simogatni kezdte. Nem volt kellemetlen, és a lány arra gondolt, hogy végül is nem veszíthet semmit. Nincs senkije, és aki után epekedik, azt talán soha többé nem látja viszont. Ráadásul éppen ő volt az, aki biztatta, hogy mást is próbáljon ki. Péter jóbarát. Nem tetszik neki olyan nagyon, de ettől még nem dől össze a világ. Most már határozottan kíváncsi volt arra, hogy mi következik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csuri / Bariildi 2010.12.28. 14:13:15
Már megint legalább 3 pasi kering Viki körül, illetve van képben: Diogo, aki nem sok reményre ad alkalmat, a rámenős tanár és akkor most már itt van az ex-szomszéd Péter is.
Kössünk fogadásokat, hogy ki lesz a nyerő????
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.12.28. 14:22:43
