Eleinte valóban csak élvezték az összebújást. Mindketten nagyon fáradtak voltak, jólesett meztelenül feküdni a takaró alatt, és alig mozdulni. Beszélgettek, csókolóztak, lustán, gyengéden. Vikinek eszébe jutott, hogy ilyenkor kéne megállítani az időt, mert ilyenkor él igazán,…

A csókolózás megint felizgatta mindkettejüket. Kóstolgatták egymást, Diogón érződött az enyhe cigarettaszag, de nem volt zavaró, főleg, ahogy a bőre illatával keveredett, valami egészen érdekes kombinációt alkotott, amely kifejezetten kellemesnek, sőt, nagyon férfiasnak tűnt…