Megint vizsgaidőszak volt. Ugyanúgy, mint egy éve, mikor Viki megkapta az értesítést az ösztöndíjról. Még csak egy éve. Vagy már? Rengeteg időnek tűnt, szinte minden megváltozott az életében, kivéve a vizsgaidőszak kellemetlen hangulatát. Bár ez sem volt teljesen igaz: a munka…

Péter épp jókor hívta. Mintha ráérzett volna, hogy szüksége van egy barátra, akivel megbeszélheti, ami hirtelen rászakadt. Vagy két órán át szorították a kagylót, Viki beszélt és beszélt, a nagyiról, az anyjáról, a lakásról, hogy mennyire nem tudja most, mit gondoljon…