2010.09.28. 08:00
Hetvennegyedik fejezet: Halasztás és bonyolítás (1)
Megkönnyebbülés volt, mikor Carlos bejelentette, hogy még aznap délután hazautazik vonattal. Otávia ellenkezett, pedig pontosan tudhatta, hogy Carlos miért döntött így. Volt idejük megbeszélni, míg Diogo komótosan végigvezette a házon Vikit, és egy kicsit meg is cirógatta. De Otávia nem az a fajta volt, aki egykönnyen feladja, és bosszantotta Carlos rezignáltsága. Nem tudta elképzelni, hogy egy újabb együtt töltött éjszaka mind Viki, mind a fiú számára kínos volna.
Valójában nem is egyeztek meg semmiben. Carlos kerülte Viki tekintetét, a lány azonban érezte, mennyire figyeli, amikor azt gondolja, hogy ő nem vesz róla tudomást. Amíg együtt voltak négyesben, csak arra tudott gondolni, hogy természetesen kell viselkednie Diogóval. Ha feltűnően hideg vele, az ugyanannyira gyanús, mintha különösebben kedveskedne. De hogy legyen az ember mesterségesen természetes? Otávia gyanútlannak tűnt, talán, mert annyira meg volt győződve saját varázslatosságáról, hogy még csak fel sem merült benne, mi minden történhetett a mérnök és a magyar lány között. De Carlos találgatott. Vagyis Vikinek erősen ez volt a benyomása. És nagyon kellemetlennek érezte a helyzetet.
Mindannyian kikísérték Carlost a pályaudvarra, de leginkább Otávia sürgölődött körülötte. Aztán, mikor befutott a vonat, Carlos maga kérte, hogy ne várják meg az indulását. Már így is elég időt vesztegettek rá. Viki azonnal vissza akart menni a hotelbe, csak Otávia csacsogását ne kelljen hallgatnia. De nem menekülhetett előle. A kocsiban a lány hátra ült, Viki mellé, és egyenesen rátámadt.
- Vitória, mi a bajod? Így megalázni Carlost! Ezt sose gondoltam volna rólad. Alig sikerült rábeszélnem, hogy jöjjön el, kérjen bocsánatot. Mert nyilvánvaló volt, hogy te nem leszel rá hajlandó. Erre elküldöd. Beletaposol.
Mielőtt Viki válaszolhatott volna, Diogo szólalt meg:
- Tavinha, ezt ne csináld. Ne avatkozz bele. Az ő dolguk.
- Nem, Diogo, nem csak az ő dolguk.
- De. Ha Vick nem akar megbocsátani Carlosnak, úgyse tehetsz semmit.
- Én nem nyugszom bele.
- Ne légy kislány. A világ nem úgy működik, ahogy te fütyülsz.
- Hagynád, hogy Vitória is szóhoz jusson? – vágott vissza Otávia a férfinak.
- Itt se vagyok. Beszéljetek. Én majd játszom a néma sofőr szerepét.
- Nehogy miattam veszekedjetek.
- Ne aggódj, nem fogunk – nyugtatta meg Otávia –. Viszont elmondhatnád, hogy mi volt ez. Miért rúgtad ki Carlost?
- Nem rúgtam ki. Csak időt kértem tőle.
- Ja, ezt a szöveget ismerem. Minden hülye amerikai filmben így kódolják a szakítást.
- Szakítani azzal lehet, akivel együtt vagy. Én már nem voltam együtt Carlossal. Előzetes bejelentés nélkül felbukkant. Nem számítottam rá. Színleltem volna, hogy hirtelen minden rendben? Semmi sincs rendben.
- Mi történt veled három hét alatt? Te bepasiztál?
Viki vérnyomása hirtelen megugrott. És Otávia merőn figyelte az arcát. Most tagadni, simán tagadni nem szabad. Diogo is gyanús lenne, ha éppen ebben a pillanatban szólalna meg.
- Be – válaszolta Viki. – Volt egy kalandom.
Vajon Diogo most azt hiszi, hogy mindent bevall? A férfi rezzenéstelenül vezetett. Csönd volt, csak a halk motorzúgás hallatszott.
- Csak nem várod, hogy elmeséljem? – kérdezte Viki.
- A fenébe, ezt Carlosnak is bevallottad? – firtatta Otávia.
- Nem. De megsejtette. És állítólag nem csinál belőle gondot.
- Ő nem csinál belőle …? – Otávia hangja elbicsaklott. – Ez meglepő. Persze, ha valami jelentéktelen ügy ...
Viki érezte, hogy most ő van nyeregben. Otáviának is van takargatnivalója.
- Jelentéktelen – mondta Viki. – Ha annyira akarod tudni, egy itteni grafikushallgató volt. Semmi különös. Csak kicsit szórakoztunk. Lerajzolt. Ez a csajozási stratégiája.
- Hát, örülök, hogy semmi fontos – bólogatott Otávia. – De akkor miért rúgtad ki Carlost?
- Nem rúgtam ki, már az előbb is említettem.
- Mit akarsz? Hogy a földön csússzon előtted?
- Dehogy. Egyáltalán nem akarok semmit.
- Tőle, vagy úgy általában?
- Most rá értettem.
- Ha jól értelek, nem rúgtad ki ugyan, de nem is akarsz tőle semmit.
- Ez a pillanatnyi állás.
Viki kényelmesen hátradőlt, és kinyújtotta a lábát. Arra gondolt, hogy mindjárt odaérnek a hotelhez, és senkit nem kell majd elviselnie. Egyedül lesz. Persze Diogót szívesen látta volna, de hétfőn úgyis találkoznak. Jó lesz végre aludni egy nagyot.
- És miben maradtatok? – kérdezte Otávia.
- Semmiben. Csak annyit mondtam neki, hogy át kell gondolnom.
- Azt hiszed, majd ölbetett kézzel fog rád várni?
- Nem. Vagyis nem tudom.
- Nem fog. Szerintem nem. Nem szabadott volna megaláznod.
- Nem aláztam meg.
- Lányok, megérkeztünk – jelentette be Diogo.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vén betyár 2010.09.28. 11:44:43
amíg egyedül jársz ,
jön majd aztán
úgyis rengeteg srác .
Jön néhány nap
mindig másikra vársz
Csuri / Bariildi 2010.09.28. 22:20:51
@Osvaldo Cavandoli:
Nemtom, h Viki Diogot választotta, vagy simán a függetlenséget?
Azt hiszem inkább az utóbbit. Egy olyan függetlenséget, amibe belefér Diogo, vagy akár más is, de nem köti le magát. Hm?
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.09.28. 22:29:00
