2010.08.19. 08:00
Hetvenegyedik fejezet: Játékok? (4)
Tovább dolgoztak, mint rendesen, mert be kellett pótolniuk az ebédnél kimaradt időt. Viki türelmetlen volt, figyelmetlen, némely mondatnak többször is nekifutott, Diogo viszont tökéletesen tudott koncentrálni. Teljesen elmerült a feladataiban, csak olykor indult el a keze a cukorkás doboz felé, amelyet az asztalon pont ott tartott, ahol régebben a cigarettát. Ahogy Vikinek mesélte, bizonyos pillanatokban automatikusan rá akar gyújtani, és így korábban napi két dobozzal szívott. Fokozatosan sikerült leszoknia, de kívánni továbbra is ugyanúgy kívánta a nikotint. Vagy majdnem ugyanúgy. Főleg, ha valami stresszhatás érte, idegeskedett, vagy rosszul érezte magát, illetve, ha nagyon kellett koncentrálnia. A problémamegoldás cigi nélkül sokkal nehezebben ment.
Úgy beszélték meg, hogy este 9h-kor találkoznak, a hoteltől nem messze, de mégsem a közvetlen közelében. Viki lezuhanyozott, és egy pillanatig habozott, hogy tényleg vegyen-e fel bugyit, vagy sem. De nem akart ennyire engedelmesnek mutatkozni. Épp elég, hogy azonnal belement egy újabb találkozásba. Ha nem lebegett volna a szeme előtt, hogy mennyire kevés ideje van hátra, és, hogy utána milyen üresség következik az életében, talán lett volna ereje taktikázni. Így viszont minden perc számított.
Diogo is átöltözött. Amint Viki beszállt mellé, odahajolt, és szájon csókolta.
– Ne mondd meg, hogy van-e rajtad bugyi. Én akarok rájönni
– Csak tessék.
– Kicsit később. Most szeretném azt képzelni, hogy nincs.
– Csak képzeld.
– Szeretsz játszani?
– Nem tudom. Attól függ, mit.
– Én imádok. A melóban is. Szeretem a megoldandó problémákat. És a kihívásokat.
– Játéknak tekinted a nőzést is?
– Részben. A becserkészés és maga a szex is nagyrészt játék.
– És a nők csupán eszközök?
– Miért kellene, hogy eszközök legyenek? Lehetnek játszótársak. Akkor van igazán értelme.
– Ez biztos nagyon kényelmes. Neked.
– Nem egyszerű igazi játszótársat találni.
– Talán, mert a nők komolyabban veszik ezt az egészet.
– Valahol érthető is. Főleg a korosztályombéli férjezett nők tudnak játszótárssá válni, de persze ez sem egyszerű. Főleg idehaza nem.
– Próbálkoztál már külföldön is?
– Előfordult. Sokat utaztam életemben.
– Afrikában?
– Afrika más tészta. Ott néha olyan helyeken dolgoztunk, hogy örültünk, ha élünk. Nem fehér embernek való.
– És az afrikai nők?
– Más kategória. És más idők. Majd egyszer mesélek róla. De most veled kell foglalkoznunk. Szerintem túl sokat gondolkodsz azon, hogy más nőkhöz képest milyen lehetsz. Nincs igazam?
– Nem természetes ez?
– Nem hiszem. Én nem agyalok rajta, hogy a többi férfi milyen. Nem érdekel.
– Hogyhogy nem érdekel?
– Egyszerűen nem. Engem a nők érdekelnek.
– Látod, ez az. Mindig többes számban érdekelnek a nők. Nem egy nő érdekel.
– Miért, téged csak egy férfi foglalkoztat?
– Általában egy konkrét férfi, igen.
– Most is?
Viki elpirult. Nem válaszolt. Tagadhatatlan volt, hogy Diogo nagyon is foglalkoztatja. De ez valószínűleg egyoldalú.
– Nem kell felelned, kislány – mondta a férfi. Egy kereszteződésben álltak, és Diogo hirtelen megérintette Viki szoknyáját. Csak egy kicsit feljebb húzta. A lány összerezzent. Mintha korábban nem érintették volna egymást. A férfi egyre feljebb csúsztatta a kezét, most már a lábai között járt. Zöldre váltott a lámpa. Diogo sebességbe tette az autót. Viki csak akkor döbbent rá, hogy visszatartotta a lélegzetét.
– Mégis van rajtad bugyi.
– Honnan tudod? Nem is értél hozzá.
– A reakciódból éreztem.
– Blöffölsz.
Diogo felnevetett. Gyerekes, felszabadult nevetés volt.
– Igazam van, nem?
– De. Történetesen igazad van.
– Nalátod.
– Akkor is blöfföltél.
– Jó emberismerő vagyok. Biztos voltam benne, hogy nem mész bele a játékba ilyen könnyen.
– Szóval kiszámítható voltam.
– Én úgy látom, hogy én vagyok jó emberismerő, te pedig magadat tartod kiszámíthatónak. Érzékeled kettőnk élethez való hozzáállásának különbségét?
– Igazad van. A te stratégiád sokkal sikeresebb.
– Én se így születtem. Biztos nem hiszed el, de elég későn ébredtem rá, hogy kell ezt csinálni. Szerencsém volt. Ért néhány pozitív tapasztalat. És aztán egyre többet mertem.
– Egy férfinak mégiscsak könnyebb. Főleg, ha nem néz ki rosszul, és még pénze is van.
– Ne azt kutasd, miért könnyebb mindenki másnak, hanem, hogy neked hogyan lehet könnyebb. Most például úgy tehetnéd könnyebbé mindkettőnk helyzetét, hogy leveszed a bugyidat.
Viki elmosolyodott. És megrázta a fejét.
– Dehogy veszem.
– Na, Vitorinha, vedd már le – könyörgött elnyújtott hangon a férfi, mint valami vásott kissrác.
– Bárki beláthat.
– Ugyan már, mit látnának? A szoknyád alá nem lát be senki.
Viki hiába keresett további kifogásokat, Diogo nem tágított, és persze el is érte, amit akart. A tengerparton haladtak észak felé, a nap még mindig nem ment le, olybá tűnt, mintha annak a délutánnak nem akarna vége szakadni. Aztán megálltak valahol, Viki szinte giccsesnek látta a narancssárga naplementét, az óceánt, az egész hangulatot, vagy csak bemagyarázta magának, hogy ez nem lehet romantikus, tehát giccses.
Kiszálltak, a homok hűvös volt, a szél felélénkült, Viki fázósan húzta össze magán a kardigánt, Diogo átölelte, úgy melegítette. Megint a tenger és megint egy férfi. Volt már Sérgióval, Carlossal is a tengerparton, sőt, ha Sintrát beleszámítja, Antónióval is, mintha ez valami kötelezően ismétlendő helyszín lenne. De egy ekkora partszakasszal rendelkező országban hogy is ne lenne az?
„Há mar e mar, há que ir e voltar” – mondta Diogo, de Viki félreértette, azt hallotta, hogy „Amar, amar, há que ir e voltar”. Vagyis ahelyett, hogy „van tenger és tenger, ki kell menni és vissza kell térni”, annyit: „szeretni, szeretni, el kell menni és vissza kell térni”. Csak akkor jött rá, hogy Diogo nem a szerelemről, hanem a tengerről beszél, mikor rákérdezett. Vajon direkt tévesztette meg a férfi? Ez is a játék része volt? Hisz tudhatta, hogy kiejtésben szinte érzékelhetetlen a különbség. Ha valaki nem ismeri a mondást, akkor mindenképp.
Aztán beültek az autó hátsó ülésére, és csókolózni kezdtek. Nem volt túl nagy hely, de azért nagyon szűknek se érezték, legalább is nem zavaróan szűknek. Viki kifejezetten élvezte, hogy ennyire közel vannak egymáshoz, nem csak fizikailag, de lelkileg is sokkal inkább egymásra hangolódtak, mint a hotelban. Eleinte Viki amiatt aggódott, hogy valaki rájuk talál és meglepi őket, de ez a félelme egyre kevésbé foglalkoztatta. Átlépett valami olyan dimenzióba, ahol eddig nem járt, vagy csak erotikus álmaiban talán, a racionális gondolkodásnak egyre kevesebb tér jutott, csak az a kis sziget létezett a semmi közepén, a két ember ki nem teljesedő, egyre fokozódó egymás iránti vágyával, a kóstolgatás kínzó és gyönyörteli élvezetével. Bizonyos pillanatokban Viki úgy érezte, hogy egészen elmerül a férfiban, ahogy a szemébe néz és a kezét a lába között érzi, összeszorította a combjait, hogy a férfikéz ne tudjon kiszabadulni onnan, nem az volt a lényeges, hogy elérje az orgazmust, nem is érte el, a lényeges számára a teljes önátadás volt, az érzés, hogy mindenestül a másiké, ugyanakkor mégse birtokolják egymást, mert a birtoklás beszűkülés, a játékuk, egymásban való ringásuk viszont a teljes szabadság. Vikiről szinte minden ruha lekerült, Diogo viszont alig vetkőzött neki, a lány nyitotta ki az ingét, hogy a mellkasához bújjon, érezni akarta az illatát, a bőrét, aztán az ölébe akart ülni, lovagolni rajta, magába engedni egészen, a férfi pedig mozdulatlanul kitöltötte, néha egészen kicsiket lökött rajta, de nem akart elélvezni, ha Viki nem élvez el, hiába biztatta rá a lány. Nem, ez a találkozás a beteljesületlen, felkorbácsolt vágyakról szólt.
Éjfélig voltak együtt, Diogo akkor mondta csak meg, hogy másnap Lisszabonba megy, mikor kitette a lányt a hotel mögötti utcában. Vikit váratlanul érte ez a közlés, de nem szomorította el. Még örült is neki, hogy másnap nem kell úgy tennie az irodában, mintha az este meg se történt volna. Csütörtökig van ideje magához térni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
örömlány · http://oromlany.blog.hu 2010.08.19. 11:21:46
"... a lényeges számára a teljes önátadás volt..." - az orgazmus jó lett volna...:)
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.08.19. 17:02:51
Csuri / Bariildi 2010.08.23. 15:56:17
Akinek könnyen megy, nehezen érti azt, akinek nem :)
Ha Vikit vesszük, még alig kezdett el pasizni, ezek a kalandok pár hét alatt játszódnak le. Ilyen körülmények között nem annyira csodálkoznivaló, ha nem tud hozzászokni egyik pasihoz sem - ráadásul állandóan változnak a partnerek. Sztem neki ehhez idő kell, és megszokás. Majd ha lesz egy állandó partnere...
Bár a regényben épp nem látom hogy efele menne :)
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.01. 06:13:49
Számomra mégis az az igazi ha látom a partnerem mindent elsöprő boldogságát.