2010.05.12. 08:00
Hatvankettedik fejezet: Kerítés (5)
Odalent mozgolódás támadt. A fiúk felálltak, nyújtózkodtak, néhányan elindultak kifelé.
– Vége a meccsnek? – kérdezte Viki, mert teljesen elvesztette az időérzékét.
– Nem, csak az első félidőnek.
– Vajon Carlos feljön a szünetben?
– Az meglehet.
– Nem gond, mi azért folytassuk a borozást.
Carlos valóban felugrott, hogy Viki után nézzen. Örült São-nak is, elsősorban Viki miatt, mert egy kicsit tartott attól, hogy magányos az otthoni barátnői nélkül. Még nem tudott róla eleget ahhoz, hogy tisztában legyen vele, mennyire magányos volt Pesten. A lány alig beszélt a múltjáról.
– Nem tudsz valamit Josuéról? – vágott mindjárt a közepébe Viki. – Őt nem láttuk odalent, a drukkerek között.
– Voltatok lent? Észre se vettelek titeket.
– Hogy vettél volna észre, ha csak a tévét bámultad?
– Hát igen, ilyenkor elfelejtek minden mást. Nagyon fontos meccs.
– Carlos, és Josué?
– Hát őrzője vagyok az én barátomnak?
– Aki így válaszol, az sáros.
– Arra gondolsz, hogy megöltem és feldaraboltam?
– Valami olyasmire.
– Gyerekek, tényleg nem olyan fontos – szólt közbe São. – Jól megvagyunk itt kettesben, nem, Vick? Iszogatunk, élvezzük az éjszakát.
– Persze, de azért jó lenne, ha Josué is csatlakozna.
– Lányok, én nem tudom, hol van. Még az is lehet, hogy odabent alszik, a szobájában.
– Ilyenkor?
– Miért, te még sose aludtál ilyenkor, kislány? – csókolta meg Viki nyakát Carlos.
– És a meccs? Őt nem érdekli?
– Azt hiszem, nem egy nagy drukker. Egyébként van tévé a szobájában, akár egyedül is nézhetné.
– De nem látok fényt kiszűrődni a szobából.
– Vick, tényleg nem számít. Mit gondol majd rólam Carlos, ha így folytatod a faggatózást?
– Ó, velem ne törődj, São. Bár Mário miatt kissé kényelmetlen helyzetben vagyok, de nem akarok beleszólni a dolgaidba.
– Igazad van, Carlos. Márióval szemben ez nem tisztességes.
– Miért nem szakítasz vele, ha már nem szereted?
– Carlos, ne faggasd São-t! Épp eléggé bizonytalan úgyis.
– Ahogy gondoljátok. Én megyek is vissza meccset nézni. Aztán vigyázzatok ezzel a borral!
Egy ideig csendben ült a két lány.
– Tényleg nagyon aljas dolog ez tőlem – mondta aztán São.
– Szerintem nem.
– Carlos nyilván megvet.
– Ugyan már, ő sem szent!
– Az nem, de nagyon fejlett erkölcsi érzékkel rendelkezik.
– Ez néha nyugtalanít is, tudod? – nevetett Viki. – Talán soha nem leszek méltó hozzá. Néha úgy érzem, túl gyorsan találtam rá egy túlságosan hűséges pasira, most aztán csapdába estem.
– Olyan biztos vagy a hűségében?
– Száz százalékig. Nem azért, mert bebeszélem magamnak. A volt kedvese, Otávia is megerősített ebben. Carlos maga a megtestesült becsület. És hozzá képest tényleg romlott vagyok.
– António miatt?
– Miatta is. Meg úgy általában. Azelőtt mindig úgy éreztem, hogy túl becsületesnek neveltek, és ez hátrányomra válik. Most, hogy elkezdtem volna úgy igazából kavarni, jön Carlos, és véget vet a kalandoknak. Furcsa kettősség. Mintha soha nem tudnék boldog lenni. Vagy nincs senkim, vagy eggyel több van, mint kéne, vagy olyan, aki valósággal bilincsbe ver. A saját becsületességem bilincsébe.
– De azt mondtad, hogy szereted.
– Igen, persze, hogy szeretem. Nagyon szerelmes vagyok belé. De lehet, hogy nem érdemlem meg. Félek, hogy újra csalódást okozok neki.
– Hát ne okozz.
– Erre igyunk!
Hirtelen fény gyúlt a szomszéd szobában. Viki kezében megállt a borosüveg, leeresztette. Csendben vártak.
Nyílt az erkélyajtó és kilépett rajta Josué, egy szál bokszerben, kócosan és ásítozva. Nem is vette észre a lányokat, mert a sötétben ültek, és Carlos szobájából sem szűrődött ki fény.
– Jó reggelt, álomszuszék! – szólította meg Viki.
A fiú összerezzent, végignézett magán és gyorsan bemenekült a szobájába.
– Josué, sajnálom, nem akartunk megijeszteni! – kiabált be utána Viktória.
– Semmi gond – hallatszott odabentről – Csak felveszek valamit. Meg kimegyek a mosdóba.
Eltelt néhány perc, közben odalent megint nagy üvöltés keletkezett, a hímek törzsi szórakozása újabb fénypontjaként a portugál válogatott megszerezte a vezetést. Ettől néhányan annyira bezsongtak, hogy kórusban elkezdték üvölteni: Portugal, Portugal, Portugal!
– Na, ha ez így marad, jó éjszakád lesz, Vick – bökte oldalba São a barátnőjét.
– Akkor drukkoljunk. De még neked is lehet jó éjszakád.
– Na! Mit gondolsz rólam?
– Én nem úgy értettem. Nem ugyanolyan jó, mint az enyém, de azért jó.
– Ne haragudjatok, de egy kicsit rámijesztettetek – jött vissza Josué, immár felöltözve és megfésülködve, amennyire a félhomályban látni lehetett.
– Nem állt szándékunkban – óvatoskodott São.
– Tudom, tudom.
– Mi kérünk elnézést, ez végül is a férfitraktus – nyelvelt Viktória –. Nem számíthattál rá, hogy az erkélyed privát szférájába épp betolakodott két nőszemély. Kérsz egy kortyot?
– Mit isztok?
– Fehér bort. Elég jó.
– És miért üvegből?
– Így egyszerűbb. Meg nincsenek saját poharaink.
– Én tudok adni.
– Ha nem akarsz utánunk inni, hozd a poharadat!
– Tudod, hogy nem így értettem. Nagyon szívesen iszom utánatok.
– Akkor rajta! – adta át Viki az üveget.
Josué meghúzta.
– Tényleg jó.
– Te nem szereted a focit?
– Ja, a válogatott meccs? Lettország? Vagy Litvánia? Ezeket mindig keverem. Annyira nem hoz lázba. Remélem, azért nyerésre állunk.
– Most épp igen, az előbbi üvöltözésből ítélve.
– Ne haragudjatok, ki kell mennem a mosdóba – állt fel Viki –. Mindjárt jövök.
Nem magyarázkodott tovább, otthagyta a másik kettőt az erkélyen. Kiment a mosdóba, aztán leballagott a tévészobába.
A teremben egyetlen lányt sem látott. És helyet sem. Minden szék és asztallap tele volt türelmetlenül fészkelődő fenékkel. Többen álltak. Volt, aki összecsukható széket hozott magával. Carlos ott ült, az asztal tetején, ahol korábban. Viki Antónióra gondolt, hogy ezek ketten milyen egyetértésben nézhették volna a focit. Vajon António is a tévé előtt ül az anyja nappalijában? Minden bizonnyal. Még egy nagy szerelmi bánat sem tántoríthatná el attól, hogy megnézzen egy válogatott meccset. Onnan, hátulról, ahol Viki állt, nem is lehetett rendesen látni a képernyőt. Várt tíz percet. Néha feszült csend volt, miközben a kommentátorok hadarták a szöveget, máskor mindenki egyszerre elemezte a bíró döntését vagy egy szituáció kimenetelét. Aztán nagy huhogás, karlengetés, a francba, ezt hogy lehet kihagyni és hasonlók. Tíz perc elteltével Viki visszaindult az emeletre.
12 komment
Címkék: meccs csábítás párkapcsolat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.05.12. 09:04:25
Saonak jó kis bemutatkozás kapásból :)
Minden szék és asztallap tele volt türelmetlenül fészkelődő fenékkel.=> a sok seggfej :D
De ez csak olvasás közben jutott eszembe, most épp nem kötök bele semmibe.
rozsdafarku 2010.05.12. 09:14:05
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.05.12. 09:20:50
vén betyár 2010.05.12. 10:09:35
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.05.12. 10:36:29
@vén betyár: Aha, így lehet jól elrontani. Persze lehet, h mindenképp el kell rontani, tökmindegy, mit csinálunk. Jól nem tudjuk csinálni.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.05.12. 10:43:44
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.05.12. 10:54:01
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.05.12. 10:58:27
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.05.12. 11:54:02
@21 hónap: hehe, boxer csucske :)) es meg reggel sincs.
@Gloria Mundi: a normalis hatarok kituzese normalis esetben nem egyenlo a szenvelgessel. es Viki sokkal jobban szenvedne ha nem kene felallitani ezeket a hatarokat, mivel ez azt jelentene hogy a szerelme nincs kello keppen viszonozva vagy hogy olyanba fektette aki nem erdemli meg. viszont jol sejti, hogy elobb vagy utobb o meg igenyt fog tartani a szabadsagara, jo a megerzese, hogy neha az a legrosszabb ha az ember tul koran talalja meg azt akihez szeretne es akihez erdemes huseges lenni...
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.05.12. 13:32:51
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.05.12. 16:32:26
@21 hónap: Ha nem látszik rajtad, akkor lehet, h nem az öregedés jele. Majd akkor öregszel, ha nem mersz kimenni a kertbe smink nélkül :P
