2010.03.03. 08:00
Ötvenkettedik fejezet: A nagy család (2)
A desszertnél Otávia bejelentette, hogy egy kis szieszta után kimegy a strandra. Megkérdezte, ki akar vele tartani, ha a papa kölcsönadja a kisbuszt (a hatalmas családnak egyszerű személyautó nem lett volna elég). A lányok csatlakoztak az ötlethez, csak Rodrigónak voltak más tervei, szerette volna Carlost is eltéríteni, de Carlos a vendégére hivatkozott, akinek megígérte ezt a strandolást, a gond csak az, hogy Vikinek nincs fürdőruhája.
Otávia mindjárt felajánlotta, hogy kölcsönadja valamelyik bikinijét, aztán jobban meggondolva inkább Lena fürdőruháira utalt, mint kedvezőbb választásra. Lenának semmit kifogása nem volt, csak közölte, hogy ő melyik két bikinit szeretné magával vinni (ha fürödnének, legyen váltás nála, bár a víz valószínűleg úgyis túl hideg). Otávia kézenfogta Vikit és a kávé felszolgálása előtt magával vitte Helena és Elisa közös szobájába. Úgy tűnt, szabad bejárása van hozzájuk és nyugodtan turkálhat a szekrényeikben.
– Végre kettesben vagyunk! – huppant le egyik húgának ágyára Otávia. Nagyon kellemes lányszoba volt a két kicsié, egyetlen rocksztár posztere sem éktelenkedett a falon, világos pasztellszínek domináltak, ízléses képek, élő virág. A két íróasztalon egy-egy fiú meg egy-egy macska fotója.
– Akkor megmutatod a fürdőruhákat? – kérdezte Viki.
– Persze, persze, gyere csak, itt van Lena szekrénye. Várjál csak, a sárga és a zöld bikinit akarja elvinni, úgyhogy maradnak ezek.
– Egybe fürdőruhája nincs? – kedvetlenedett el Viktória, aki szégyellte hófehér hasát mutogatni. Valójában annyira hófehér volt mindenütt, hogy legokosabb lett volna úgy strandra mennie, mint ahogy a XVIII. századi angol dámák tették, tetőtől-talpig beöltözve.
– De, van neki az is, de inkább úszódressz. Tessék. Nem szereted a bikinit?
– Nem nagyon. Felpróbálom ezt a dresszt.
Viki próbált volna félrevonulni, de nem volt hová, Otáviának pedig esze ágában sem lehetett máshová nézni, egyenesen élvezettel mustrálta a szőke lányt. Viktória végül is vállat vont és nekiállt vetkőzni.
– Ne haragudj, hogy így letámadlak, Vitória. De nagyon szeretem Carlost. Persze nem úgy, mint nő, annak már régen vége, nem érzek iránta szerelmet, de imádom, mint barátot. És biztos akarok lenni benne, hogy boldog.
– Nem tudom, hogy boldog-e.
– Talán nem helyes az a feltételezésem, hogy ti egy pár vagytok?
– Nehéz erre felelni – bizonytalankodott Viktória, miközben úgy döntött, hogy semmi szükség arra, hogy a bugyiját is levegye a másik lány előtt, arra húzta fel az úszódresszt.
– Nem hiszem, hogy lehozna ide és bemutatna mindenkinek, ha nem lennél fontos a számára.
– Szerintem nem akart mindenkinek bemutatni.
– De te szerelmes vagy belé, ugye?
Viki szívesen mondta volna, hogy: „Ugyan már Otávia, mi közöd hozzá?”, de nem merte megsérteni a szívélyes vendéglátót és inkvizítort.
– Te mit gondolsz? – válaszolt kérdéssel.
– Azt, hogy nagyon szerelmes vagy.
– Te mondtad.
– Rendben, ha krisztusi módon akarsz felelni, nekem nincs ellene kifogásom. Mindenesetre tagadni nem tagadod.
– Nem. Van itt egy tükör, hogy megnézhessem magam?
– Persze, itt, a másik szekrény ajtaján, belül. De nagyon jól áll. Szerintem felpróbálhatnál egy bikinit is. Ez a piros? A szőkéknek jól áll a piros.
Vikinek nem tetszett annyira a tükörképe, főleg Otávia selymes, kellemesen barna bőre láttán érezte magát sápadt békának.
– Nem, tényleg, nem akarok bikinit felvenni.
– Ahogy gondolod. Akkor legyen ez a dressz.
Viki elkezdett újra átöltözni.
– Fogadok, hogy Carlos odavan a melleidért – jegyezte meg Otávia.
Viki fülig pirult.
– Jaj, csak nem szégyelled magad előttem? – nevetett a másik. – Nekem egyszer bevallotta, hogy szereti, ha egy nőnek nagyok a mellei. Nekem nem túl sokat juttatott a természet.
– Képes volt ezt mondani ennek ellenére?
– Ugyan már, hét év alatt ... Nem voltunk túlságosan szemérmesek. Én is bevallottam neki, hogy jobban izgat, ha egy férfi szőrösebb. De ettől még szerettem.
Viki megkönnyebbülve vette vissza a ruháját. Épp elég volt a lemeztelenítésből. De a másik nem tágított.
– Nézd, talán minden lében kanálnak tartasz, de nekem ez fontos. Mikor elhagytam Carlost, kicsit úgy éreztem, hogy meghalok. Persze én akartam elhagyni, nem, mintha beleszerettem volna Sérgióba ..., ismered Sérgiót?
Viki nyelt egyet.
– Igen.
– Ajaj, beletenyereltem, mi? Szóval jól ismered Sérgiót.
– Eléggé.
– Nos, akkor tudod, miről beszélek. Nem szerettem belé, de izgatott, hogy mit tudhat az ágyban. Carlosnak előttem nem volt senkije, már minden mozdulatát ismertem. Mindenre én tanítottam. Remélem, nem felejtett sokat és te is hasznát veszed. Jaj, ne pirulj már ennyit! Azt hittem, a kelet-európai nők sokkal liberálisabbak. Szóval elfáradt a kapcsolatunk, gondoltam, vagy férjhez megyek hozzá és nem lesz senki más az életemben, vagy kipróbálok még pár pasit. Persze, csak módjával. Carlos megértette. Azt hiszem, ő is kezdett úgy rám nézni, mint a húgára. De attól még nem volt könnyű szakítani vele. Úgy összenőttünk, annyira megszoktuk egymást ... Tényleg, mintha házasok lettünk volna. És azóta figyelem, hogy magához tért-e már. Hogy megtalálta-e az „utódomat”, ha nem sért a kifejezés.
– Nem hiszem, hogy én lennék az, akit ez a kifejezés megillet.
– Szerintem mégis.
– Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Ha már ennyire belementünk a részletekbe. Én hivatalosan még egy másik pasival vagyok együtt, őt csalom Carlossal. Bár szakítani akarok, úgy tűnik, Carlost ez nem hatja meg. Úgyhogy ennyi.
Otávia mosolya nem változott.
– Ezek valóban részletek csupán. A lényeg az, hogy szerelmes vagy Carlosba. És szerintem ő is.
– Ő nem bízik bennem. A fentebb említettek miatt.
– Majd túlteszi magát rajta.
– Honnan veszed ezt?
– Biztos előadta neked a hűség szobrát. És a nagy erkölcsi színvonalat. Nem, nehogy azt gondold, hogy nem ilyen. Ő tényleg ilyen. De ha valóban szerelmes, és meggyőződik arról, hogy te is, ez nem fogja visszatartani.
– A ma reggeli beszélgetésünk alapján igenis visszatartja.
– Nehezen lendül át. Türelmesnek kell lenned hozzá. Csak ne játssz vele! Ha most szakítasz a másikkal, és tartod magad ahhoz, hogy őt szereted, akkor nyert ügyed van.
– Mindenesetre köszönöm a tanácsaidat – állt fel Viki, jelezve, hogy befejezettnek tekinti a beszélgetést. – Ugye nem kell külön kérnem, hogy kezeld bizalmasan, amit mondtam?
– Bizalmasan fogom kezelni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vén betyár 2010.03.03. 09:23:13
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.03.03. 15:19:41
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2010.03.03. 17:51:57
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.03.04. 10:21:48
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.28. 22:03:37
Nagyon gyorsan kell neki felnőni tapasztalatlan lányból nővé! Hatalmas lépésekkel halad.