2010.01.20. 08:43
Negyvenötödik fejezet: Szalagégetés - második felvonás (2)
Fülsüketítő lárma fogadta őket már a Szent György vár aljában. Ahogy mentek felfelé a kis, kanyargós utcákon, a rockzene egyre erősödő zaja egészen elkedvetlenítette Viktóriát. Másfajta koncertre számított. Valami hagyományosabbra. Melodikusabbra.
– Ezt egész éjjel így fogják nyomni? – kérdezte Antóniótól.
– Nem nézted meg a programot?
– Nem, őszintén szólva. Vagy lehet, hogy megnéztem, de a zenekarok nevei nem mondtak semmit.
– Szerintem lesz másfajta zene is. Bár én bírom a rockot.
– Na, ezt a fajtát én egyáltalán nem.
A várfalakon belül sokan voltak ugyan, de könnyedén lehetett mozogni. Táncolni is akár. A színpad közelében nagyobb tömeg verődött össze, de távolabb inkább csak lötyögtek a diákok. Ezúttal civilben voltak, vagyis a lányok némelyike igencsak merész öltözékben, miniszoknyák, félig fedett mellek, valóságos kirakodóvásár-hangulat uralkodott. Sok magányos illetve csoportokba verődött lány ringatta a csípőjét férfitársaság nélkül, fiúk pedig műanyag söröspoharakkal a kezükben kapaszkodtak egymásba, mintha félnének a nőstények támadásától. A párok talán el se jöttek erre a bulira, vagy a színpad közelében őrjöngtek.
– Szép kis társaság ... – mondta Viki. – Ha vadászni támad kedved, zsákmány akad bőven.
– Vick, nekem már megvan a zsákmányom. Nincs kedvem másikra vadászni.
– Csak nehogy azt mondd, hogy mióta együtt vagyunk, rá se nézel más csajokra!
– Azt nem mondtam, hogy rájuk se nézek. De ennél többet nem csinálok.
– António Almeida békén hagyja a turistalányokat? És ezt higgyem is el?
– Ha nem így lenne, megmondanám.
Viki szinte csalódott. Mintha inkább azt szerette volna hallani, hogy António továbbra is lefekszik más nőkkel. Mintha ez megnyugtatóbb lett volna. De ez tényleg szerelmes.
Szerencsére a fülsüketítő rock nem sokkal később elhallgatott, egy ideig csend volt, hallani lehetett a lánycsoportok nevetgélését, a fiúk gajdolását. Messziről méregették egymást. Hogy lesz ebből nemi erőszak?
– Nem kérsz valamit inni? – kérdezte António.
– Nem, egyelőre nem.
– Megnyugodtál már egy kicsit?
– Persze, egész nyugodt vagyok.
– Én elmegyek egy sörért. De ne mozdulj innen, jó?
– Rendben, itt maradok.
Közben egyfajta népies zene kezdett szólni, annyira különbözött a rocktól, hogy Viki azt hitte, botrány lesz, ki fogják fütyülni a bazseválókat. De nem ez történt. Mindenki felélénkült, és mosolyogva kezdett ritmusra tapsolni. A lányok egyszerű tánclépéseket tettek, a fiúk közelebb húzódtak hozzájuk. Viktória érdeklődéssel figyelte, hogy kell táncolni, kezdte őt is megfertőzni a ritmus. Szerencsére lapossarkú cipőben jött, szabadtérre nem is érdemes másképp, főleg, ha nagy valószínűség szerint nincs hová leülni.
Egyszer csak azon kapta magát, hogy ő is táncolni kezd az egyszerű, talpalávaló dallamra, és még jó kedve is kerekedik tőle. Mikor António visszajött a sörrel, nevetve fogta át a derekát, forogtak, hülyéskedtek, a férfi kiloccsantotta a sör felét, de nem nagyon bánta. Viktória idegessége átfordult az ellenkezőjébe, túlfűtött vidámságba. Kifogyhatatlan energiákat fedezett fel magában, úgy ropta a táncot, mint még soha életében, ritkán jött bele ennyire az ilyenfajta testmozgásba.
Látta, hogy a csoportosan álldogáló lányok irigy pillantásokat vetnek rájuk, António nem csak magasan a legcsinosabb hímnemű egyén volt a jelenlévők között, de ő volt az egyetlen férfi, a többiek csak srácok. Viktória szemtelenül kihasználta ezt a helyzetet, erővel boldognak akart látszani, bár belülről remegett és tudta, hogy ez a mesterségesen szított jókedv bármelyik pillanatban átcsaphat sírásba vagy dührohamba. De inkább sírásba.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.27. 02:06:26
Ellentétek sokasága tépázza Vikit.
Tovább!