Másnap reggelre mintha elfújták volna az egész betegséget. Viktória ugyan még óvatosan mozgott, mivel előző nap feküdt és alig evett, nagyon gyengének is érezte magát, de ragaszkodott ahhoz, hogy bemenjen az egyetemre: látni akarta Carlost, látnia kellett Carlost, és meg kellett magyaráznia neki, miért volt képtelen betartani a szavát.

Mafalda arról győzködte, hogy írhatna is neki, ő majd átadja, ha találkozik vele, persze egyáltalán nem biztos, hogy tényleg találkozik vele, de megpróbálja. Viki hallani sem akart arról, hogy otthon maradjon, és egész nap azon drukkoljon, hogy Mafalda megtalálja-e Carlost, a fiú elolvassa-e a levelét. És mi van, ha nem hisz neki? Ha nem telefonál? Ha nem válaszol? Inkább nagy gonddal felöltözött és elindult az egyetemre.

A tanítás kezdete előtt húsz perccel ért be, a bárban már elég nagy volt a nyüzsgés, de Carlost nem látta sehol. Úgy döntött, hogy a kert felőli főbejárathoz áll, remélve, hogy Carlos ott jön be az egyetemre, és nem érkezett korábban, mint ő. De néhány perccel később valaki durván megragadta a karját. Sérgio volt az.

– Hé, mit csinálsz? – próbálta magát kiszabadítani a szorításból Viki.
– Beszédem van veled – sziszegte Sérgio. – Húzódjunk félre az útból, gyere csak!
– Mit akarsz?
Viki lerázta a fiú kezét és kihívóan szembefordult vele.
– Még te kérded? Azok után, amit Saloméval csináltál?
– Mit csináltam Saloméval? Feltettem neki egy egyszerű kérdést. Talán az én hibám, ha olyan buta, hogy még erre sem tud válaszolni?

– Salomé nem buta. Egy kicsit félénk. Nem szeret sok ember előtt beszélni. Teljesen felesleges volt megalázni.
– Ó, de elnéző vagy! Tőle nem vártad el az első randin, hogy azt mondja, le akar feküdni veled?
– De nagy lett a szád! Mióta megdugott az az idegen pasi, úgy csinálsz, mintha te találtad volna fel a spanyolviaszt.

Viki felemelte a kezét, hogy pofon vágja Sérgiót, de a fiú lefogta a karját. Dühösen dulakodtak, Viki az imént még majdnem összeesett volna a gyengeségtől, most meg különös erő költözött a testébe, a harag teljesen elborította.
– Gyűlöllek, Sérgio. Rohadt, hazug képmutató vagy. Most meg reszketsz, hogy a kis kurvád megtudja ...
– Tudod, ki a kurva!

– Hé, törpike, elengednéd a hölgyet? – hallotta Viki a háta mögül. Nem akart hinni a fülének. Mit keres ez itt? Mit keres António az egyetem bejáratánál?
Sérgio lazított a szorításon, de nem engedte el a lányt.
– Nem tudom, ki vagy, de hidd el, nem érdemes ennek a külföldi ribancnak a védelmére kelned.

António közelebb jött, jó fejjel magasabb volt Sérgiónál, és ezt éreztette is.
– Azt majd én eldöntöm, hogy érdemes-e vagy sem.
– Ismered ezt a bohócot? – kérdezte Sérgio Vikitől.

Mielőtt válaszolt volna, Viktória megpillantotta Carlost és mellette Raquelt. A másik bejárat felől jöttek. Carlos tágranyílt szemmel nézte a jelenetet. Mintha mozdulni se tudna. Sérgio azonban nem vette észre őket, és tovább szorította Viki karját.
– Nos, ismered ezt a bohócot?

Viki látta, hogy Carlos mond valamit Raquelnek, a lány döbbenten rázza a fejét, Vikire néz, aztán Antónióra, vissza Vikire. António is észrevette közben Raquelt.
– Sérgio, miért szorongatod Vitória karját? – lépett oda hozzájuk Carlos.
– Carlos azt mondja, hogy hónapokkal ezelőtt csókolózni látott titeket – mondta rekedten Raquel. Téged és Antóniót. Mit jelentsen ez?

– Azt jelenti, hogy ez egy kis kurva! – rikoltotta Sérgio gonosz mosollyal. Erre Carlos szájonvágta. Sérgio megtántorodott, elengedte Vikit, de mindjárt nekirontott Carlosnak. Az könnyedén kitért előle. Vikit forró hála öntötte el. Éktelen zaj támadt körülötte, de mintha csak Carlost látta volna.
– Hallod? Lefeküdtél vele? Lefeküdtél Antónióval?

Raquel rázta teljes erőből, miközben António megpróbálta csillapítani.
– Persze, hogy lefeküdt – felelte helyette Sérgio. – Ő volt az a sose látott idegen, mi?
– Mikor feküdtél le vele?
– Raquel, hagyd ezt, akkor már nem voltunk együtt! – próbálta győzködni António.
– Múlt szombaton – mondta Sérgio gonoszul –, akkor dugtak.
– Mondd, hogy nem igaz! Vick, mondd, hogy nem igaz!

Viki hallgatott. Carlos kétségbeesetten nézett rá, az arca mintha egészen merev lett volna a fájdalomtól.
– Múlt szombaton – suttogta.
Raquel nekiugrott Vikinek, belecsimpaszkodott a hajába és húzta, cibálta, de olyan erővel, hogy a lány térdre esett. Viki onnan próbált védekezni, talpra állni, de Raquel nem engedte, António hiába üvöltött vele, hogy hagyja abba, hogy mindent meg tud magyarázni és hiába próbálta erővel leszedni róla.

Ekkorra már kisebb csődület keletkezett körülöttük, többen nevettek, volt, aki fogadást ajánlott, ki fogja megnyerni a nők csatáját, arra biztatták Antóniót, hogy hagyja őket birkózni. Carlos megpróbált segíteni Antóniónak a lányok szétválasztásában, mire Sérgio visszafogta:
– Hadd cibálja meg a barátnője, bőven megérdemli.
– Mit vétett ellened? – kérdezte Carlos, miközben lerázta magáról a másik kezét.
– Megalázta Salomét. Megalázta a barátaim előtt.
– Te magad alázod meg Salomét a félrekúrásaiddal – felelte Carlos.
– Baromságokat beszélsz! – kiabálta Sérgio. – Ha be akarod akasztani ennek a kis külföldi lotyónak, felesleges itt megjátszanod a hőst. Szétteszi neked a lábát anélkül is!

Carlos megint szájonvágta Sérgiót, de most olyan erővel, hogy a másiknak eleredt a vére. Közben Antóniónak végre sikerült kiszabadítania Vikit Raquel karmaiból, a figyelem a verekedő fiúkra terelődött. Viki talpra állt, végignézett magán, lehúzta combközépig felcsúszott szűk szoknyáját, amely már a verekedés első pillanatában végighasadt hátul a varrás mentén, csak azt nem tudta, mit takar egyáltalán. Reszketve kötötte a derekára vékony kardigánját. A bal térde csúnyán lehorzsolódott, és érezte, hogy a halántéka is fáj: egy égővörös karmolás éktelenkedett rajta, abból is szivárgott a vér. Raquelt António tartotta fogva, mert a lány továbbra is hadonászott és megpróbálta elkapni Viki kardigánját.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

seteluas 2012.07.24. 02:41:46

ojjé! ez igen :) ilyent én még csak filmen láttam..

Válasz erre 

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.05.25. 01:33:25

Nem szeretem. :-(
Megalázó és nincs győztese egy ilyen csatának.

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: