2011.11.22. 06:30
Kilencvenedik fejezet: Visszaszámlálás (5)
Megkönnyebbülést jelentett, hogy Zoltán nem csókolt annyira jól, mint Viki gondolta. Így sokkal könnyebb lesz neki ellenállnia, már ha egyáltalán folytatja a próbálkozást. Nem akart tőle semmit sem azelőtt, sem most, de felizgatta a lehetőség, hogy akarhatna. Flört a flört kedvéért, vagy, hogy önmaga előtt bizonyítsa, még ennek is kell, és annak is? Ő, aki azelőtt látszólag senkinek nem kellett? Ezért engedte ennyire közel a kísértést? Vagy azért, mert minden hódítás ellenére nem talált nyugvópontot? Mit érnek az ilyen apró sikerek, ha képtelen egyetlen tartós partnert találni? Carlos, nos, Carlossal elrontotta. De egyébként senki nem jöhetett szóba. Mindenki átmeneti félmegoldás volt, vagy negyedmegoldás.
Pár nap múlva elég későn este összefutott Péterrel a lépcsőházban. A fiú egy lánnyal jött felfelé, Vikinek az volt a benyomása, hogy a lány még nem egészen biztos abban, valóban fel akar-e menni Péterhez, mintha erősen győzködni kellett volna. Viki csak a postaládához szaladt le a földszintre, mert eszébe jutott, hogy valaki pénzes borítékot ígért aznapra, és azt nem akarta otthagyni. Péter alig hallhatóan köszönt, maga elé engedte a vele felfelé igyekvő, vagy nem is túlságosan igyekvő, feltűnően sovány, csontos arcú lányt, és rá se nézett Vikire, ahogy elment mellette. Aztán, mikor ők már felértek az első emeltre, mégis megszólította:
- Hallom, el akarod adni a lakást.
Viki felnézett. Félhomály volt, a lépcsőházban elég gyéren világítottak.
- Talán. Volt róla szó.
- Jól teszed. Ez a legjobb megoldás.
- Meglátjuk.
- Péter, én nem is tudom... - szólalt meg a vékony lány, és úgy tett, mintha ki akarná használni az alkalmat a megfutamodásra. - Szerintem jobb, ha hazamegyek.
- Ugyan már, ne bolondozz.
Viki megvonta a vállát és folytatta útját a földszint felé. Mikor kinyitotta a postaládát, valaki bejött a kapun. Addigra elaludt a fény, mindketten a kapcsolót kezdték keresni, de valaki, biztos Péter odafent, felgyújtotta a lámpát.
- Szia, Viktória.
Zoltán még megviseltebbnek tűnt, mint legutóbb.
- Szia.
A csók óta nem látták egymást.
- Ne haragudj a múltkoriért.
- Nem haragszom.
Viki lehajolt a postaládájához és kinyitotta. Egy rakás szórólap esett ki belőle. Szitkozódva kezdte szedegetni a földről. Zoltán segített. Megint túl közel kerültek egymáshoz. Viki úgy tett, mintha csak a boríték érdekelné. Bár, mint kiderült, boríték nem is volt. Aki a pénzt ígérte, elfelejtette bedobni.
- Tudod, hónapok óta nem voltam... Nem szeretkeztem - suttogta a férfi.
- Rossz lehet.
- Elviselhetetlen. Ma majdnem elmentem kurvázni.
- Miért nem tetted meg?
- Mert utána leköptem volna magam. Nem bírtam megtenni.
- Aha.
Mondhatta volna, hogy jól döntöttél, de ez annyira kenetteljesen hangzott volna, hogy nem bírta kiejteni a száján.
- Az a csók jár az eszemben.
- Ne gondolj rá.
- De nem bírok nem gondolni rá. Még soha ilyen puhán nem csókolt meg senki.
- Ugyan.
- Biztos azt hiszed, hogy sok nőm volt. Hát, nem. Nagyon kevés.
- Zoltán, menj haza. Vár... a feleséged.
- Az jár az eszemben, hogy odalent is ilyen puha vagy-e. Hogy milyen lehet...
- Semmilyen. Neked semmilyen. Menj haza.
- Ne légy ilyen kegyetlen.
Nem is tudta, kívánja-e. Mindentől függetlenül, ha Zoltán szabad lenne, nem volna terhes a felesége, és nem akarná megvenni a lakását, vajon akkor belemenne-e az egészbe. Kíváncsiságból talán. De ebben a helyzetben nem.
Elkezdett szaladni a lépcsőkön fölfelé. Mielőtt még meggondolná magát, és ostobaságot követne el. Bár lehet, hogy mindenki azt fogja hinni, hogy elkövette. Nem számít. Ő és Zoltán tudják, hogy nem tette meg, és ez elég.
14 komment
Címkék: férfiak kísértés lépcsőház
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vén betyár 2011.11.22. 12:30:26
A házassága romokban, régen kefélt, de a nagy löttyös férfibüszkesége nem engedi, hogy hivatásoshoz menjen.
Viki után meg hiába csurgatja a nyálát!
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.22. 14:18:14
vén betyár 2011.11.22. 14:59:24
Nem birta a sok hónapos önmegtartóztatást - mert hű akart maradni az asszonyhoz?
Akkor birni kell!:)
Diszkrétebben és elegánsabban!:)
mégsem én voltam? 2011.11.22. 18:37:01
De tényleg, ilyen helyzetben egy férfi tényleg elég szánnivaló, mert igenis hogy nagyon sebezhető. Ott a felesége otthon, de nem engedi magához (ezért vagy azért), teljesen érthető, hogy egy idő után minden gondolata ekörül forog.
Ami az elvi kérdés: miért nem lehet az asszonyt megkérni, hogy valahogy máshogyan enyhítsen szegény férje "kínjain"?
Vikinek meg gondolom, olyan a híre, mint egy hivatásosnak - ezért van szegény szomszéd megkavarodva, hogy mégsem az :-))
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.23. 17:00:26
Sztem ilyenkor nem az a baj, h dugás nincs, hanem az, h a nő minden mástól is elzárkózik. Egyszerűen nem is érhet hozzá a pasi, adott esetben. Ha akarna, ezer módja lenne, h szexeljen.
mégsem én voltam? 2011.11.23. 19:45:11
mégsem én voltam? 2011.11.23. 19:45:59
A másik, hogy olyan házasságban, ahol már ezt sem lehet megbeszélni, megoldani, ott már elég nagy baj van. Ennek az irodalmi adatok alapján nem szokott jó vége lenni.
Ha Viki és a szomszéd fickó olyan viszonyban lennének, megbeszélhetnék, hogy a pasasnak része lehet egy kis egészségügyi dugásban. De az aktuális helyzetben már a megtörténtek is nehezítik az esetleges üzleti kapcsolatot.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.23. 22:43:42
Jé, pont tőled nem vártam volna az egészségügyi dugás felhozatalát. :-) Kifejezetten ilyen célból deklaráltan sztem Viki nem menne bele, neki kell vmi plusz.
mégsem én voltam? 2011.11.23. 23:02:23
Az egy dolog, hogy én a saját életemben mit tartok helyesnek, és egy másik, hogy elfogadom, hogy vannak másképpen gondolkodó emberek. Azért az egészségügyi dugáshoz kell egy speciális viszony férfi és nő között, bizonyos fajta haverság - szóval Viki erre képtelen. Kell még hozzá egyfajta érzéketlenség a téma érzelmi oldala iránt (az özönvíz előtti időkben nagyon régen nekem is volt részem ilyenben - egyszer...)
mégsem én voltam? 2011.11.23. 23:03:44
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.23. 23:28:48
A vadászat öröme? Dehogy smafu. De ahhoz, hogy úgy érezd, levadásztál valakit, már szexuális értelemben, nem kell, hogy le is feküdj vele, elég ha látszik, hogy odavan :-)