Márton aztán beszéltette Vikit is, és még mindig simogatta, fáradhatatlanul, mint akit egyáltalán nem zavar, hogy ennél több nem történik, nem próbált közeledni, még csak úgy sem, hogy a lány hátulról érezhesse az erekcióját, lehet, hogy nem is volt neki, semmi ilyesmi nem…

De nem nyugodott meg, továbbra is úgy érezte, hogy semmi keresnivalója azon a helyen. Körbejárta a lakást, benézett a konyhába, a fürdőszobába, a nappaliba, mint aki húzza az időt. Valóban húzta az időt, bár tudta, hogy nincs sok értelme, egyszerűen csak nem érzett magában…