2011.07.28. 06:30
Nyolcvanhetedik fejezet: Tavasz (4)
Márton aztán beszéltette Vikit is, és még mindig simogatta, fáradhatatlanul, mint akit egyáltalán nem zavar, hogy ennél több nem történik, nem próbált közeledni, még csak úgy sem, hogy a lány hátulról érezhesse az erekcióját, lehet, hogy nem is volt neki, semmi ilyesmi nem történt, valóban csak feküdtek az ágyban és beszélgettek, mintha már túl lennének a szeretkezésen, és nem előtte.
Viki belemelegedett a beszélgetésbe, csak néha futott át az agyán, hogy közben telik a drága idő, nem áll rendelkezésükre az egész nap, nem is tudja, pontosan hány órája van a tanárnak,és mit fog gondolni róla, ha ezt játssza tovább, ha nem mutat némi kezdeményezést, csak önző módon hagyja magát kényeztetni. De Mártont látszólag cseppet sem zavarta a helyzet, még talán szórakozott is magában azon, hogy Viki mennyire nehezen nyílik meg, kihívásnak tekintette tán, de az is érezhető volt, hogy nagyon élvezi magát a társalgást. Persze ahhoz, hogy szívélyesen elcseverésszenek, teljesen felesleges volt ágyba feküdni, meg kölcsönkérni egy lakást, ha a lakás valóban Márton egy barátjáé volt, mert nem igazán látszott rajta, ha laknak benne. Talán egy külön erre a célra fenntartott lakás volt? Viki nem kérdezte meg.
Azon kapta magát, hogy a szüleiről beszél, és a gyerekkoráról, olyasmiket mond el a férfinek, amiket még Diogo sem tudott, Péter sem, sőt, talán Katinak se mesélte soha, noha más-más okból hallgatta el előlük. Nem is igazán gondolt rá, hogy bárkinek el fogja mondani valaha. Apró részletek voltak, szinte jelentéktelenek, de Márton nagyon érzékenyen és megértéssel reagált rájuk. Miért volt képes minderről úgy beszélni, hogy még csak nem is látja a férfi arcát? Vagy talán épp azért tudott beszélni, mert nem kellett a szemébe néznie?
Hirtelen megváltoztatta a testhelyzetét, hasrafeküdt és Márton felé fordult. Szokatlanul közel volt hozzá az arca, nem találta egy kicsit se szépnek, de valahogy mégis szeretetreméltónak tűnt.
- Nagyon jó veled beszélgetni - mondta.
- Én is élvezem.
Viki csak mosolygott. Márton megcsókolta. Aztán feltérdelt, és levette a melltartóját. Végigsimított a hátán. Ez a simogatás más volt, mint az eddigiek, a lány beleborzongott. Csókolgatni kezdte a hátát, a nyakát, de minden sietség nélkül. Vikinek hirtelen igen nagy kedve lett a szeretkezéshez, de ezt csak néhány, óvatos csípőmozdulattal jelezte. Fészkelődött egy kicsit, és várta, hogy Márton lehúzza róla a bugyit. Hiszen most ennek kellett következnie.
- Gyere, fordulj meg.
Tehát a klasszikus misszionárius póz. Viki engedelmeskedett, becsukta a szemét, várta a fejleményeket, nem mert vagy nem tudott kezdeményezni, ez most meghaladta a képességeit. Aztán mégse az történt, amit várt, vagyis képtelen volt meghatározni, hogy pontosan mi történt. Nem érzett szinte semmit, csak valami nyomást egész röviden, de azt nem, hogy a férfi beléhatolt volna. De nem sokkal később Márton felsóhajtott és mellé feküdt. Viki nem merte megkérdezni, hogy elélvezett-e. Várt. Egy ideig csönd volt, a lány kuncogott magában, befelé. Nem Mártonon, hanem önmagán. Vajon lehetséges az, hogy egy nő ne tudja, beléhatoltak-e vagy sem? Vagy ez teljességgel lehetetlen?
14 komment
Címkék: szeretkezés kétely simogatás
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
LittleBear 2011.07.28. 06:47:59
(van valami személyes tapasztalatod, ami hasonlít ehhez a történethez?)
LittleBear 2011.07.28. 11:45:18
Vikinek sokféle pasassal volt már dolga - ennek a beszélgetés a gyengéje?
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.07.28. 14:02:56
LittleBear 2011.07.28. 17:53:20
Szolgálati Füldugó 2011.07.28. 20:02:48
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.07.28. 20:14:35
Szolgálati Füldugó 2011.07.28. 21:15:13
LittleBear 2011.07.28. 22:10:12
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.07.29. 06:51:19
Vannak olyan pasik, akiknek hozzá kell szokniuk egy nőhöz, mielőtt igazán jók lesznek az ágyban ...
@LittleBear: Meglepetés mindig van :-) Legalább is remélem :-)
LittleBear 2011.08.02. 23:27:08
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.08.09. 05:58:39
tiboru · http://blogrepublik.eu 2011.09.10. 00:56:38
Nem menekülni kell, hanem szép lassan, gyöngéden és több lépcsőben át kell szoktatni a saját kezéről a tiédre. Majd a te kezedről más testrészeidre :-)
A menekülés gyávaság, a kihívásra adott válasz pedig jó mulatság, férfimunka :-)
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.09.10. 11:28:30
Nekem elég hihetetlen, hogy egy pasi a maszturbálást jobban szeresse, vagy azzal megelégedjen, ha más választása is van ...
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal