Carmesina 2011.07.26. 06:30

Nyolcvanhetedik fejezet: Tavasz (3)

De nem nyugodott meg, továbbra is úgy érezte, hogy semmi keresnivalója azon a helyen. Körbejárta a lakást, benézett a konyhába, a fürdőszobába, a nappaliba, mint aki húzza az időt. Valóban húzta az időt, bár tudta, hogy nincs sok értelme, egyszerűen csak nem érzett magában erőt ahhoz, hogy másképp viselkedjék. Márton egyelőre hagyta. Kinyitotta a háló ajtaját, bement, aztán megjelent megint, két kezét nyújtotta Vikinek.

- Nem akarod megnézni a hálót is? Esküszöm, nincs benne semmi ijesztő.
- Nem feltételeztem ilyesmit.
- Na, gyere, kislány. Beszélgessünk egy kicsit.
- Az ágyban?
- Nem ismerek kellemesebb helyet az ágynál. Tökéletesen alkalmas a beszélgetésre.
- Rendben.

Viki leült az ágy szélére, levette a cipőjét, aztán lefeküdt. Kicsit felhúzta magát, hogy ne lógjon le a lába. Márton akkurátusan vetkőzni kezdett. A lány behunyta a szemét, nem tetszett neki, hogy a férfi máris megszabadul a ruháitól.

- Azt hittem, csak beszélgetünk.
- Persze. De csak nem gondoltad, hogy ruhástul fekszünk be az ágyba?

Viki megmakacsolta magát. Tudta, hogy ezzel csöppet se könnyíti meg a férfi helyzetét, de nem bánta.

- Én inkább maradok így.
- Rendben, semmi kényszer.

A férfi fekete alsónadrágban kászálódott be az ágyba, komótosan betakarózott. Két paplan volt egymás mellett, így nem kellett egy alá beférkőzniük. Viki kuncogni kezdett, ez így tényleg nevetséges, és az egészért csak magát okolhatja. Igazán becsülte Márton angyali türelmét, még mosolygott is a lány szűziesen ostoba magatartásán. De mit tegyen, mit tehetne, hogy oldja önmagában a feszültséget?

Elfészkelődött a takaró alatt, és Márton felé fordult.

- Látom, jókedved van legalább.
- Ne haragudj, de olyan furcsa ez az egész.
- Pontosan mi? Hogy egy férfival fekszel egy ágyban? Azt hittem, nem ez az első alkalom.
- Nem, nem az első alkalom. Persze, hogy nem. Csak ... Nem is tudom.
- Hunyd be a szemed, és hagyd, hogy simogassalak. Ne gondolj semmire. Persze könnyebb lenne, ha ez a sok gönc nem lenne köztünk. Hm?
- Rendben, akkor leveszem.
- Na, ez már sokkal jobban hangzik.

Viki felült az ágyban, és gyorsan megszabadult a ruháitól, csak a melltartóját és a bugyiját tartotta magán. Hátat fordított Mártonnak, mert legjobban azt élvezte, ha a hátát, a nyakát simogatták. Meg így könnyebb is volt, ha nem kell a férfi arcába néznie. Ebben a helyzetben még szoknia kellett az arcát, még idegennek érezte.

Márton megnyugtató hangon kezdett beszélni egy érdekes megfigyeléséről, hogy szokta érezni magát, ha hirtelen felriad, aztán áttért egy réges-régi nyaralás felidézésére, szórakoztatóan ecsetelve csetlés-botlását az akkori barátnőjével, közben finoman járt a keze, simogatta Vikit, néha megkérdezte, hogy jó-e, ahogy csinálja, mire a lány leginkább dünnyögött, mert élvezte.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

7 komment

Címkék: ágyjelenet

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr533097959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.