Mikor az óra végén Viki odaadta az indexét Szalainak, Bognár jutott eszébe. És hirtelen nagy szomorúságot érzett. Megkedvelte a tanárt, úgy érezte, még barátok is lehetnének, de valószínűleg úgyse fognak már találkozni, csak futólag. Jó volt vele beszélgetni, flörtölni,…

Péter épp jókor hívta. Mintha ráérzett volna, hogy szüksége van egy barátra, akivel megbeszélheti, ami hirtelen rászakadt. Vagy két órán át szorították a kagylót, Viki beszélt és beszélt, a nagyiról, az anyjáról, a lakásról, hogy mennyire nem tudja most, mit gondoljon…