2011.03.24. 08:00
Nyolcvanharmadik fejezet: Egyedül, aztán mégsem (1)
Hamar elaludtak. Viki, amennyire csak lehetett, boldog volt, vagy csak túlságosan kimerült ahhoz, hogy gondolkozzék. Diogónak relatíve korán kellett kelnie, és noha a lány szeretett volna vele reggelizni, a férfi lebeszélte arról, hogy miatta hajnalban keljen, aludjon csak, ameddig akar.…
Szólj hozzá!
Címkék: prága esküvő séta
2011.03.22. 07:00
Nyolcvankettedik fejezet: Korántsem tökéletes (7)
Nem akarta siettetni a szobába való visszatérést, mert úgy érezte, jó így várakozni arra, amit majd ott történni fog. Úgyis túl gyorsan lesz majd vége, mint mindig, akármennyire hosszan tart a valós időben, az ő időérzéke számára túl rövidnek tűnt. Mintha akkor térne csak…