2011.12.15. 06:30
Kilencvenegyedik fejezet: Újra úton (2)
Az utazás eseménytelenül telt, épp, hogy egy kicsit kellett várakozni ászállásnál, már indult is tovább a második járat, Viki elvett egy újságot beszálláskor, de nem nagyon volt kedve olvasni, inkább csak révedezett, még aludt is valamennyit, bár nem valami kényelmes testhelyzetben. Arra gondolt, hogy ahogy a penzióba ér Torres Vedrasban, első dolga lesz bebújni a frissen vetett ágyba. Kérte Carlost, hogy olyan szobát szerezzen neki, amelynek rendes kilátása van, lehetőleg a várat is látni lehessen, de Carlos ezt nem merte garantálni. Viki úgy érezte, jót tenne, ha olyan kilátást élvezhetne ez alatt a pár nap alatt, amilyet Carlos nagynénjének teraszáról lehet látni, bár zavaros érzelmekkel gondolt vissza arra a teraszra. Nem volt igazán boldog ott, mégis visszavágyott, talán az érzelmek felfokozottsága hiányzott, az a belső reszketés, amit akkor megélt.
Mikor végre kisétált a kézi poggyászával a reptéri váróba, nem látta Carlost sehol. Alaposan körbejárta a kapu környékét, megvárta, míg eloszlott a tömeg, de a fiúnak nyoma sem volt. Mit tehetne? Nem számított rá, hogy Carlos felülteti, bár persze nem feltétlen felültetés ez, de lehet, hogy eltévesztette a dátumot. Vagy közbejött neki valami? Viki kutatni kezdett a naptárában, vajon nála van-e a nagynéni száma, de mit tudhat a nagynéni arról, hogy Carlos elindult-e a diákszállóról, hogy szerzett-e kocsit, hogy nem döglött-e be az autó. Senkitől nem tudhatja ezt meg, tehát vagy vár még, vagy elindul önállóan Torres Vedras felé. Csak azt sem tudta, hogyan kezdjen hozzá.
Az információs pult. Többen is ácsorogtak előtte, a sorukra várva. Azzal nem veszít semmit, ha megkérdezi, miként jut Torres Vedrasba, bár még így se tudja a panzió címét. Carlos talán említette, hogy hívják a panziót, de Viki már elfelejtette. Nagyszerű. Egyre csak azon törte a fejét, hogy milyen megoldást találjon. Az információs pultnál semmit nem haladt a sor, az éppen ott érdeklődő turista nagyon nehéz felfogású lehetett, mert nem tágított a nő mellől, aki angolul magyarázott neki. Viki megint elővette a naptárat, lázasan lapozgatni kezdett benne ismét. Valahová csak felírt valami használható telefonszámot.
- Segíthetek valamiben, kisasszony?
Carlos állt a háta mögött. Viki megkönnyebbülten fordult meg, bár egy kicsit még dühös volt.
- Azt hittem, már nem jössz.
- Ne haragudj, eltévedtem. Nem szoktam vezetni, a reptéren meg alig jártam párszor. Nagyon elbénáztam az egészet.
- Rendben, mindegy, csak kicsit ideges lettem. Végül is nagyon kedves tőled, hogy kijöttél elém. De átfutott rajtam, hogy jutok el Torres Vedrasba, ha egyedül kell nekiindulnom. És fogalmam se volt, még a panzió nevét sem tudom.
- Majd megtudod.
Viki még meg se nézte magának Carlost. Milyen kurtán-furcsán búcsúzott tőle Prágában! És most is kurtán-furcsán fogadta. Tudta, hogy illene megpuszilni, és ejteni kéne a késés témáját, de nem volt képes úgy tenni, ahogy helyesnek gondolta volna.
- Iszunk egy kávét? - kérdezte Carlos.
- Nem tudom. Inkább mennék, nagyon elegem lett a repterekből.
- Azért 10 percet még kibírsz talán. Nekem most muszáj meginnom egy kávét.
- Persze, ha muszáj...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mégsem én voltam? 2011.12.15. 23:39:54
nem nézte meg rendesen, mikor jön haza a család az USA-ból, csak elkönyvelte, hogy x. hónap y. napján indulnak, és 15.50-re lesznek Ferihegyen
lelkesen ki is ment rég nem látott pereputtyát begyűjteni, de nem jött senki
hosszas telefonálás után telefon ment az USA-ba is - család még ott pakolt, x. hónap y. napján indultak onnan, és másnap délután érkeztek meg
ismerős megfogadta, hogy minden papírt rendesen el fog olvasni :-)) (volt egy pár rossz órája a reptéri információnál, ahol elveszettnek hitt családját kereste...)
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.12.20. 09:20:31
mégsem én voltam? 2011.12.20. 19:50:36
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.12.20. 22:26:43
Blogtalálkozóról itt olvashatsz:
szexcsatakanno.blog.hu/2011/12/19/hogy_is_volt_a_blogbuli_helyszini_tudositas_megdobbento_kepanyaggal