2011.11.01. 06:30
Nyolcvankilencedik fejezet: Döntések (8)
Mielőtt Márton elrohant volna, Viki még gyorsan előadta a lakáseladási tervét, illetve beszámolt a szomszédok ajánlatáról. A férfi arra biztatta, hogy nézzen körül alaposan, mérje fel, mennyit lehet elkérni a lakásért reálisan, és ha ez megvan, hirdesse meg az Expresszben. Akkoriban leginkább ebben a hirdetőújságban keresgélt mindenki. Semmiképp ne legyen a szomszédoknak az az érzésük, hogy nem kell senkivel versenyezniük.
- De verjem fel a lakás árát, mikor ilyen állapotban van? És most születik a gyerekük. Nem akarok irreálisan sokat kérni érte.
- Jaj, Viktória, ha ennyire akarják a lakást, akkor van is rá pénzük, ne légy naiv. Gondolom, a pasi elég jól kereshet.
- Lehet, hogy kölcsönből akarják megvenni.
- És, ha abból? Nem a te gondod. Te a saját érdekeddel törődj. És légy kemény. Nehogy meglágyítsák a szívedet. Hallod, drága? Csak semmi gyengeség. Téged senki nem fog megvédeni. Igaz is, ügyvédet mindenképpen szerezzetek. Lehet, hogy tudok is ajánlani. Bár nem kötelező az ügyvéd, de én ragaszkodnék hozzá. Megéri a pénzét, mindenképp.
Mikor a férfi elment, Viki igazán sajnálta, hogy ezt a sokmindent egyedül kell majd elintéznie, hogy egyedül kell tárgyalnia Zoltánnal, aki biztosan sokkal dörzsöltebb nála, ráadásul még sármos is annyira, hogy őt pozitív irányba befolyásolja. Határozottan szerette volna neki eladni a lakást. De ezt persze nem éreztethette vele. Mennyivel egyszerűbb lenne egy olyan férfival élni, aki az ilyesmit elintézi. Márton is biztos elintéz mindent, meg Zoltán is. Talpraesettek, ügyesek, magabiztosak. Ha nem kéne folyton küzdeni, hozzá tudna szokni.
Ahányszor felnézett a repedezett vakolatra, elfogta a kétely, hogy vajon jól el tudja -e adni a lakást. Próbálta idegen szemmel felmérni, mit láthat benne valaki, aki át akarja alakítani. Annak a jelenlegi állapot szinte lényegtelen. Persze, értékcsökkentő hatása van, hogy annyira lepusztult, de akkor is szétvernék, ha éppen ki lenne festve.
Másnap meg is tapasztalhatta, hogy milyen, amikor szemügyre veszik a lakását. Zoltán jelentkezett be telefonon, érdeklődve, hogy délután felugorhatna-e egy ingatlanos ismerősével. Nappali fényben akarja látni az egészet. Viki beleegyezett, megpróbált egy kis rendet rakni, csak, hogy ne tegyen annyira rossz benyomást, már ő a maga személyében, és nem a lakás. Ha jó háziasszonynak nem is tűnhet, azért túlságosan hanyagnak sem akart látszani. Bár Zoltán biztos járt már itt a nagyi idejében. Talán. Viki nem a szokott, otthoni viseletében fogadta a két embert, úgy tett, mintha nemrég jött volna haza, és még nem lett volna ideje átöltözni.
Zoltán fáradtan mosolygott, mikor beinvitálta, kísérője azonban, egy alacsony, nagyon egyenes tartású, kopaszodó, negyvenes férfi a világért sem mutatta magát kedvesnek. Alig szólt két-három szót, csak hümmögött, és olykor csóválta egy kicsit a fejét. Viki tekintetét kerülte, mintha nem is látná, hogy ott van. A lány szinte lélegzetvisszafojtva figyelte a ténykedését, és zsigeri ellenszenvet érzett iránta. De Zoltánra is mérges volt, amiért egy ilyen alakot választott. Hogy szimpatizálhat vele?
- Rengeteg munka lesz ezzel a lakással - állapította meg a becslő.
- Ezt én is tudom - jelentette ki Zoltán.
- Én inkább lebeszélnélek róla.
- Viktória, ne is törődjön vele, a barátom kissé kukacos. Eldöntöttem, hogy meg akarom venni a lakását. Csak az árban kell megegyeznünk. Esetleg van már valami ötlete?
Vikinek nem volt ötlete, de azt is pontosan tudta, hogy bármennyit mondana, a becslő "barát" felháborodva titulálná legalább is hülyének, aki a fellegekben jár.
- Még nincs. Esetleg tegyenek ajánlatot önök.
- Ráér. Magának sürgős, kisasszony? - fordult hozzá az antipatikus becslő. Viki lefogadta volna, hogy először néz rá, mióta bejött az ajtón, de ezúttal is gyorsan elkapta a tekintetét.
- Nekem aztán nem. Miért volna sürgős?
- Ha magának megfelel, hogy ilyen körülmények között lakik... Már megbocsásson.
Viki vérnyomása egy pillanat alatt magasba szökött. Mielőtt azonban visszanyerte volna a lélekjelenlétét, Zoltán leintette a barátját.
- Legyél szíves nem sértegetni a kisasszonyt. Elnézését kérem, Viktória, nagyon kínos ez nekem. Menjünk, Roland.
- Jó, jó, te akartad, hogy idejöjjek, nem én ajánlkoztam.
Viki minél hamarabb meg akart tőlük szabadulni. Zoltán nem is tudta, mekkora hiba volt pont ezt az embert idehozni. Lehet, hogy egyfajta jó zsaru-rossz zsaru jelenetet akartak előadni? A lány nem tudta, de még percekig szitkozódott, miután a két férfi kiment az ajtón.
Most már semmi kedve nem volt ahhoz ahhoz, hogy könnyen beadja a derekát a szomszédéknak.
9 komment
Címkék: mustra lakáseladás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mégsem én voltam? 2011.11.01. 07:30:27
És ez gyakran úgy is nehéz, hogy van melletted egy "erős" férfi...
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.11.01. 08:40:42
A tranzakcióban mindenki nő volt, egyébként ;-) Nemtom, ez mennyire lényeges, de így alakult. Mindenesetre a pofátlan vevőjelöltek és ügynökök világát alaposan kitapasztaltam. És egyedül intéztem mindent.
mégsem én voltam? 2011.11.01. 15:07:21
Egy ideig nem akarok albérletben lakni és lakást keresni :-))
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.11.03. 11:38:50
mégsem én voltam? 2011.11.04. 19:26:17
Remélem, Viki története nemsokára újra Portugáliában folytatódik - esetleg véget is fog érni? boldogan élnek, amíg meg nem halnak?
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.11.06. 21:03:13
Valamikor csak véget fog érni, mert a végtelenségig nem lehet folytatni, de a boldogan éltek verzióban nem hiszek.
