2011.10.18. 06:30
Nyolcvankilencedik fejezet: Döntések (4)
Aztán megvette a repülőjegyet. Tíz napig lesz kint, tíz teljes napig. Az esküvő előtt egy héttel repül, és utána még marad három napig. Mintha abban reménykedett volna, hogy lesz miért maradnia. Mindegy, a lényeg az volt, hogy megvette a jegyet, ettől megkönnyebbült, úgy érezte, most van végre egy konkrét esemény, amire várhat. Mindig is szerette, ha van mire várni, ha valami örvendetes, kellemes dolog lebeg a jövőben, amire készülhet, aminek az elérkezéséig számolhatja a napokat.
Időközben ismét megállította a gangon a szomszédasszony, Renáta, hogy megkérdezze, mennyiért adná el nekik a lakást. Viki nem hessegette el a gondolatot, visszakérdezett, vajon mennyit ajánlanának érte. Renáta szeme felcsillant: mintha nem számított volna rá, hogy pozitív választ kaphat. A konkrét összegről inkább majd a férje tárgyal. Még egyszer rákérdezett, Viki tényleg mérlegeli, hogy eladja nekik a lakást? A lány annyit válaszolt, hogy nem veti el az ötletet, de alaposan át akarja gondolni, és biztosan tanácsot kér néhány embertől.
Kezdte úgy érezni, hogy képes irányítani a saját életét. Meg akar szabadulni a lomoktól. A múlt terheitől. Lezárni a portugáliai kalandot, így vagy úgy. Lehet, hogy amíg ragaszkodik Diogóhoz, akármennyire is laza ez a kapcsolat közöttük, képtelen lesz igazán továbblépni, és csak félmegoldásokat talál majd? Vagy értelmetlen kifejezetten arra törekedni, hogy valamiféle végleges megoldást találjon, mert ilyen nem létezik? A házasság vajon megoldás-e a számára?
Megkérdi Mártont, ha legközelebb találkoznak. Ahogy a lakáseladás ötletéről is. Vajon a tanár számára megoldás volt a házasság bármire is, vagy csak úgy beleugrott, és közben megbánta? De nem, egy percig sem tűnt úgy, mintha megbánta volna. Márton soha nem panaszkodott a házasságára, a feleségére, csakis pozitív dolgokat mondott az asszonyról, ahányszor Viki kérdezte, mert eleinte magától nem nagyon akart róla beszélni. Nem azért csalta, mert nem volt vele boldog, vagy ne szerette volna, egyszerűen kellett neki más is. Sok más. Ki tudja, mennyi. De a házasság intézménye úgy, ahogy volt, kellemesnek tűnt. Persze, Márton férfi, és Viki nem vehet példát róla, nem vonhat le következtetéseket az ő tapasztalataiból.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.06. 06:16:09
Lehet egyszerre többet szeretni! Szívből, igazán!
Szerintem hasonlíthat az anya és több gyermeke közötti szeretetre, természetesen más mélységben.