2011.06.30. 08:00
Nyolcvanhatodik fejezet: Alakulás (4)
Néhány pillanatra becsukta a szemét, és befelé figyelt. Aztán érezte, hogy a tanár eltávolodik. Leült az asztalhoz. Tehát most tényleg teázni fognak. Egymással szemben ültek, érintés nélkül. Viki kicsit megégette a nyelvét izgalmában, szitkozódott egyet, érdekes módon portugálul, mert azt kevésbé érezte erősnek: egészen rászokott az utóbbi időben.
- Egy kicsit ideges vagy, úgy látom.
Szóval ragaszkodik a tegezéshez. Viki próbálgatta magában, Márton, te hülye. De nem hangzott sehogy, illetve ostobán hangzott. Nem fogja tudni lehülyézni. Lehet azzal szeretkezni, akit az ember még lehülyézni se mer?
- Nyomasztanak a vizsgák. Nem tudok koncentrálni, állandóan elalszom a könyv fölött.
- Kávé?
- Már az se segít. Amikor elkezdek unni valamit, az katasztrofális.
- Olyan unalmas az anyag szerinted?
Miért is beszélnek itt az egyetemről meg a vizsgákról?
- Amit most tanulok, az nagyon untat.
- Hm?
- Görög filozófia.
- Hogy untathat a filozófia?
- Nem tudom, de borzasztóan érdektelennek találom. Szőrszálhasogatás, szócséplés ... Nem tud izgatni egy kicsit sem.
Alighogy kimondta, rájött, hogy ezt a magas labdát Márton biztosan le fogja csapni.
- Te viszont nagyon izgató vagy.
- Tényleg? - kérdezett vissza feleslegesen.
- Ez a ruha ... És imádom, ha egy nő kicsit kócos és nincs kifestve.
- Nem nagyon szoktam festeni magam.
- Nincs is rá szükséged, felesleges lenne elrontani a bőrödet mindenféle kencékkel. Főleg ennyi idősen ... Nagyon szép a bőröd.
- Köszönöm.
- És hogy tudsz pirulni!
- Mert zavarba hoz ...
- Hozol.
- Nem megy, nem tudom tegezni.
- Én pedig utálom a csendőrpertut. Akkor mi legyen, Viktória? Magázódva fogunk szeretkezni?
A lány mély levegőt vett, túl merésznek tűnt ez a kimondott szó. És nagyon izgatónak is. Márton átnyúlt az asztalon, és simogatni kezdte Viki kézfejét.
- Persze, ha nagyon ellenedre van a gondolat ... Isten ments, hogy úgy érezzed, ráderőltetek valamit.
- A tegezést vagy ...
Nem merte kimondani. Az beleegyezés lett volna, és elrontotta volna a játékot.
- Semmit nem akarok ráderőltetni. Még a tegezést sem. Váltsak vissza magázásba, Vadászy kisasszony?
Megcsókolta a lány kezét. Viki nem válaszolt semmit. A férfi szemébe nézett, és önkéntelenül elmosolyodott. Most már nem látta csúnyának. Sőt, mintha egészen jóképű lenne ebben a pillanatban. Vajon hogy csinálja? Talán a mosolya. Pedig nem szépek a fogai, ez akár el is ronthatná az összehatást. A szája viszont szép, és van valami nagyon vonzó a mosolyában.
Viki felállt, mint akinek halaszthatatlan háziasszonyi feladata van, de Márton nem engedte el a kezét. Magához vonta, és könnyedén megcsókolta. Cigaretta, meg valami mentolos cukorka íze. Viki először nem viszonozta a csókot, csak hagyta magát, de közben folyamatosan azt próbálta mérlegelni, hogy mennyire okos dolog belemenni ebbe a viszonyba. Vagyis mennyire ostoba dolog. Neki ez biztosan nem sok örömet hoz majd, akkor miért megy bele mégis? Most kellene leállni, és elküldeni Mártont, most, mikor még nem késő. De azon kapta magát, hogy visszacsókolja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
LittleBear 2011.06.30. 20:04:23
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.07.04. 17:49:56
LittleBear 2011.07.04. 18:12:37
Egyébként, nemrégiben hallottam, és mintha tényleg lenne benne valami, hogy tanuláskor érdemes kicsiket aludni napközben, mert akkor rögzül a tananyag. Ahogy visszaemlékszem, amikor sok időm volt vizsgaidőszakban, akkor én is sokszor "elaludtam" a könyvön
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.07.04. 20:12:47
LittleBear 2011.07.04. 20:36:58
LittleBear 2011.07.04. 20:44:53
Tudom, duguljak el, és írjak magamnak regényt, ha türelmetlen vagyok...