2011.06.23. 08:00
Nyolcvanhatodik fejezet: Alakulás (2)
Mint általában, ezúttal is a legváratlanabb pillanatban csengett a telefon. Viki az albérletben szendergett, valójában tanulnia kellett volna, de ebéd után annyira elálmosodott, hogy a füzetére borulva aludt, vagy éppen az ébrenlét és az álom határán egyensúlyozott, de egyre inkább az utóbbi javára dőlt volna el a küzdelem, ha nincs a telefoncsörgés. Első gondolata, mint mindig, Diogo volt. Aztán Péter.
De ezúttal nem talált: a tanár baritonja hangzott fel kissé eltorzított, de nagyon jellegzetes formában a vonal túloldaláról. Most épp ráérne, ha Vikinek van kedve találkozni. Tudja, hogy vizsgaidőszak van, és a lány biztos tanul, de nem maradna sokáig úgyse. Nem maradna? Hol? Esetleg az albérletben?
Viki beharapta az ajkát. A házinéni nem szerette a férfi látogatókat, de a házinéni épp nem volt az épületben. A lakótársak sem. Viki tudta, hogy kockáztat egy kicsit, ha beengedi Mártont, de a rizikó nem volt túl nagy. Az viszont nem esett jól neki, hogy nem teázni vagy kávézni hívja a férfi, hanem rögtön a lakására akar feljönni. Ez csak egyet jelenthet. És azt Viki még nem akarta. Maga se tudta volna pontosan megmondani, hogy miért, hiszen kávéztak és ebédeltek ők eleget együtt korábban, beszélgetni is bőven volt alkalmuk. Akkor miért nem természetes mégsem, hogy Márton bejelentkezik, és le akar vele feküdni?
Megijedt erre a gondolatra, az volt az igazság. De rövid hezitálás után mégis beadta a derekát. Nem kötelező szeretkezniük akkor sem, ha a férfi ott lesz a lakásban. Bár valami hallgatólagos megegyezés érvényes az ilyen esetekre, vagyis a férfi talán elvárja, hogy ez megtörténhessen, de vannak ők olyan viszonyban, hogy visszautasíthatja, ha mégsem érzi úgy, hogy akarja.
Márton nagyon közelről telefonálhatott, mert öt perc múlva ott állt a küszöbön. Vikinek nem volt ideje rendbe hozni magát, de legalább aznap reggel mosott hajat és mielőtt a tanár csöngetett, felvette a kedvenc fekete ruháját, amely eddig mindig sikert aratott.
Viki nem lepődött volna meg egy hirtelen csókon és azt követő lerohanáson, de Márton nem tett semmi ilyet, mintha nem is azért jött volna, hogy gyorsan szeretkezzen egyet. Lehet, hogy nem is azért jött, csak beszélgetni?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vén betyár 2011.06.23. 08:21:02
Vikiben is egy világ omlana össze ha igy lenne.:D
LittleBear 2011.06.23. 12:05:15
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.06.23. 14:50:35
@LittleBear: Mindig vissza lehet utasítani. Vikin múlt, h fogadni akarja-e. Márton valszeg nem könnyen szabadul, és most van véletlen 2 órája (reméljük, legalább annyi.) Fél év flörtölés után egy pasi nem fog akarni további kávézgatást. Szerintem. De majd meglátjuk a következő részben :-)
vén betyár 2011.06.23. 15:18:41
Sokban emlékeztet ez a kislány, Viki fiatalkori önmagamra.Ugyanilyen visszahúzódó, félénk, szinte gátlásos emberke voltam, mégis bárhová vetett a sors, iskolában, munkahelyen, itthon, külföldön, előbb-utóbb ugyanilyen kellemetlen helyzetekbe bonyolódtam.:)