2011.05.31. 08:00
Nyolcvanötödik fejezet: Rokonok és barátok (3)
A lány nem érzett különösebb bánatot vagy fájdalmat, bár ettől volt némi bűntudata. A nagymama rég nem olyan már, mint azelőtt, amikor igazán kötődött hozzá. Mostanra idegené vált, egyre jobban hasonlított a többi olyan öregemberhez, aki már nem is személyiségnek, hanem az öregség mementójának tűnik. Mintha azt üzennék mindenkinek: egyszer te is így fogsz tönkremenni. A nagyi szemmel látható leépülése bosszantotta és elszomorította Vikit, de már feladta a küzdelmet. Már a baleset előtt jóval feladta. És most az is átfutott rajta, hogy felelős a történtekért, noha ezt nyilván senki sem tudná rábizonyítani. De őt mégis zavarta: nem mondhatta volna, hogy tiszta a lelkiismerete.
- Tudom, hogy a rossz hír hozóját sose szeretik, de ezt most kénytelen voltam megtenni. Remélem, nem haragszol.
- Ugyan, hogy haragudnék? Nagyon hálás vagyok érte.
- Akkor is kijöttem volna eléd, ha nem történik baleset. Ugye, elhiszed?
Viki kicsit elnézett Péter arca mellett, valami távoli pontra szegezte a tekintetét, és le sem bírta venni onnan, úgy érezte, pihentetnie kell a szemét.
- Nem vártam, hogy kijöjj elém. De persze, elhiszem.
- Csak nem tulajdonítasz neki jelentőséget, ha jól értem.
- Hogyan?
Viki épp azon gondolkodott, hogy kénytelen lesz felhívni az anyját, és ehhez mennyire nincs kedve.
- Mindegy, tudom, hogy most más dolgod van.
- Fel kell hívnom a doktornőt.
- Melyiket?
- Anyámat. És semmi, de semmi kedvem hozzá. Tudod, hogy szakadt meg a kapcsolatunk.
- Mesélted.
- De a nagyi miatt muszáj vele beszélnem.
- Persze, nem ártana.
Mikor elindultak a belváros felé, Péter megkérdezte, milyen volt Prágában. Viki nem válaszolt, csak elmosolyodott.
- Ennyire jól sikerült? Szerelmesebb vagy ebbe a pasiba, mint valaha, ugye?
- Nem ilyen egyszerű ez. És egyébként sem hinnéd el, ha elmondanám.
- Miért ne hinném el?
- Mert abszurd. Nem is tudom. Olyan különös az egész.
- De nem akarod elmondani?
- Nem, azt hiszem, jobb, ha nem mondok semmit.
4 komment
Címkék: kórház nagyi lelkiismeret
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
LittleBear 2011.05.31. 20:25:14
Érdekelne, hogy egy ilyen kapcsolatban mi motivál egy férfit? Beleszeretett Vikibe, és türelmesen vár? Vagy csak el tudja választani a haverságot/barátságot a szextől?
Milyen egyszerű dolga lenne Vikinek, ha csak egy kicsit is vonzódna Péterhez! Hisz még lakása is van (bár az ő családjáról eddig még nem tudtunk meg túl sokat).
Carmesina · http://carmesina.blog.hu/ 2011.06.01. 08:52:51
A másik lehetőség, hogy Péternek is kényelmes ez a megoldás, legalább is ebből indult ki, de kezdi cseszni a csőrét, hogy Viki ennyire nem érez iránta semmit. Vagyis csak barátságot. Most vagy belehúz, hogy meghódítsa, és bebizonyítsa: mégis fog érezni iránta valamit, vagy egy ponton megunja, és akkor vége lesz. Hosszútávon a pasik se bírják a csak szexpartner-felállást.
LittleBear 2011.06.01. 18:31:02