Nem csupán az zavarta Vikit, hogy Péter annyira gyors, és határozott, hanem az is, hogy neki már nem marad módja a kezdeményezésre. Egyszerűen csak történnek vele a dolgok, és mire felocsúdik, már túl is van az egészen, mintha az együttműködésére se lenne szükség. Passzívnak érezte magát ettől, pedig nem akart az lenni, a ritmus viszont, amelyet Péter diktált, nem hagyott üresjáratokat.

- Mi lenne, ha most hagynád, hogy én vetkőztesselek le? - kérdezte a lány, miután Péter lezuhanyozott, és a törölközőjét egy székre hajítva, úgy, ahogy volt, pucér testtel csókolgatni kezdte Vikit.
- De hát nincs rajtam semmi. Most emiatt öltözzem fel?
- Igen, mégpedig csinosan. Ing, hosszú nadrág, azt az ocsmány papucsot meg felejtsük el.
- Nyakkendőt ne kössek?
- Az nem kell, ne essünk túlzásokba.
- Azt hiszem, nincs vasalt ingem. Viki, ne szórakozzunk ezzel, nem hiszem, hogy ne tudnánk lassúzni úgy is, ha eleve ádámkosztümben vagyok. Vetkőzz le te is, és csináljuk úgy.

Viki megvonta a vállát. Neki megvolt a maga elképzelése, a lassú, fokozatos izgatásról, az egyes ruhadarabok jelentőségéről, a vetkőztetés erotikájáról, de Péter megint másképp gondolta. Valószínűleg hülye ötlet ez az egész.

- Idő kell, hogy megkívánjalak. Ha már eleve meztelen vagy, abban nincs semmi pláne.
- Na jó, de nem húzok díszmagyart, elégedj meg egy pólóval és egy rövidnadrággal. És te se legyél túlöltözve.

Viki igyekezett túltenni magát a csalódottságán. Rossz vért szülne, ha most fogná magát, és elviharzana, pedig eddigre elment a kedve a dologtól. Péter visszajött, és ott folytatta otthoni öltözékében, ahol az előbb abbahagyta. Határozottan csókolta Vikit, és a keze már el is indult, hogy levegye róla a blúzt. Viki próbálta lassítani a csókot, és a vetkőztetést is.

- Hagyjad, hadd csináljam én – suttogta. Benyúlt a póló alá, miközben egy frissen vasalt, jó illatú inget képzelt oda, amelyet gombról gombra nyit meg a férfi mellkasán. A feltáruló bőrfelületet csókolja, és lassan halad lefelé. Szerette kihúzni a szűk nadrágba betűrt inget, szerette a sliccen keresztül érezni az ágaskodó hímvesszőt, és sokáig simogatni úgy, hogy nem kerül hozzá közelebb. A rövidnadrággal mindez nem működött. Ahogy az öv kioldásának szertartása is hiányzott.

"Most egész idő alatt azt próbálom utánozni, amit Diogóval szoktam, csinálni "– gondolta a lány. –  "És ez nem megy. Nem fog menni, ki kéne vernem a fejemből ezt a képet."

Letérdelni, és úgy simogatni tovább. Miért ne tehetné meg? Ez független a ruházattól. Dédelgetni akarta a fiú farkát, úgy érezte, ez végtelenül izgató lenne mindkettejük számára, az önkéntes megalázottság, amely nem megalázottság, nem akkor, ha a vágy elég erős, és nem csupán szexuális jellegű, de vajon az ő esetükben elég erős volt-e? Péter mintha feszengett volna ettől a passzív szereptől, hogy csak álljon ott, letolt gatyában, és hagyja Vikit kóstolgatni, ízlelni. Pedig nem ez minden férfi álma? Ez az odaadás, ez az önkéntes alávetettség?

- Gyere, menjünk be az ágyba – szakította félbe a lányt.
- Nem tetszik, ahogy csinálom?
- De, persze, nagyon finom. Valahogy … Jobb az ágyban, nem?

Viki követte, még félig fel volt öltözve. Az arca teljesen kipirult az izgalomtól, és szerette volna folytatni, szerette volna, ha Péter a hátára fekszik, és hagyja magát kényeztetni, kiszolgálni, miközben azért őt is simogatja. De a fiú mindjárt átvette az irányítást, ahogy megszokott terepére ért. A keze a lány csiklóját kereste, a lábai máris rendezgették Viki testét. Az ujja nem volt elég türelmes. Nyomogatta egy kicsit, túl erősen is, és túl figyelmetlenül is, Vikiben pedig megint felrémlett, hogy ezt a részt jobb lenne átugraniuk, mert úgyis eredménytelen lesz.

- Finomabban, lassabban – suttogta.
- Akkor mutasd meg.

Viki megpróbálta vezetni Péter kezét. Ezt sem először csinálta, de a fiú keze és csuklója merev volt, és érezte benne az ellenállást, a türelmetlenséget. Végül ő maga is feladta. Átvette a simogatást, és hagyta, hogy Péter tegye, amit tenni szokott. Igaz, egy kicsit kevésbé vehemensen.

- Megvárlak – mondta a fiú. – Azt akarom, hogy elélvezz. Próbáld meg, kérlek.

Az ilyen elvárás mindig megnehezítette a dolgot Viki számára. Pedig ő maga is elvárta önmagától, hogy sikerüljön. De ritkán volt képes elvonatkoztatni a tudattól, hogy sietnie kellene. Főleg Péter esetében, aki mindig sietett. Noha nagyon kellemes volt magában éreznie, és a fiú valóban próbált lassítani, külön erőfeszítést igényelt Vikitől, hogy elérje az orgazmust. Nem magától fakadt fel, mint amikor a két szerető ritmusa megegyezik, és valahogy találkozik a szándékuk, hanem tudatosan kellett rá törekedni.

Aztán Péter megint gyorsított, és mindenféle forgatás, egyéb trükkök nélkül hamar elélvezett ő is. Sokáig nem szóltak semmit. Annak ellenére, hogy fizikailag mindketten kielégültek, a kísérlet valójában kudarccal végződött. És ezt egyikük sem akarta kimondani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2011.02.01. 22:35:52

az utobbi idok legjobb darabkaja!!

Válasz erre 

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2011.02.02. 21:32:13

@ribizli_me: Már hiányzott az explicit szex? :)

Válasz erre 

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.03. 13:02:29

Viki elképzelése tetszett, de Péter nem vevő rá.
Viki játszd el álmodban!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: