2011.01.20. 08:00
Nyolcvanadik fejezet: Újra november (4)
Mikor visszafeküdt Péter mellé, vigyázott, hogy ne érjen hozzá. Ha esetleg mérges még, ne gondolja, hogy ő próbál így közeledni. Meg volt győződve róla, hogy neki van igaza, és Péter gyerekes, de azt is tudta, hogy semmire nem megy a maga igazával. Kénytelen lesz másvalakit keresni, ha újra át akarja élni azt a fajta szeretkezést, ami annyira hiányzik neki. Illetve, ha újra rendszeresen át akarja élni. Mert Diogo levele egész meglepően fejeződött be, és Viki annyiszor elolvasta, hogy kívülről megtanulta.
"Karácsony előtt egy héttel Prágába utazom munkaügyben. Egyedül. Van kedved kijönni, és velem tölteni azt a három napot? Helyesebben mondva, inkább éjszakát, mert napközben elég húzós lesz a meló. Nem fogok tudni veled sétálgatni az óvárosban, ezt bele kell kalkulálnod. De ha neked így is megéri, én nagyon szeretnélek látni. Hiányzol."
Persze, hogy neki megéri. Prága nincs olyan messze, még vonattal sem. Ki lehet bírni, főleg, ha Diogóról van szó. És a vonat sem lehet annyira drága, hogy Viki ne tudná könnyedén kifizetni. Mióta elolvasta ezt a pár sort, szinte ujjongott belülről. Ugyanakkor dorgálta is önmagát, amiért annyira odavan valakiért, akivel úgyis csak nagyritkán találkozhat. Nem ostobaság ismét belesétálni a csapdába, ahelyett, hogy leszokna végre Diogóról? Ha egy csöpp esze lenne, nem rohanna hanyatthomlok Prágába, hogy utána sokkal rosszabbul érezze magát, mert el kell válniuk.
Maga Diogo is azt kívánta tőle, hogy szakadjon el, hogy forduljon másfelé, próbáljon ki újabb férfiakat, de megint visszahívja. Megint a maga bűvkörébe vonja, és azzal is pontosan tisztában van, hogy Viki képtelen nemet mondani. Erre talán csak akkor lesz képes, ha beleszeret valaki másba, és még akkor sem biztosan. Létezik olyan, minden egyéb vonzalmat hatástalanító érzelem, amely semmissé tehetné a Diogo-függőséget? Viki nem tudta volna megmondani. Nem olyan függőség volt ez, amely megakadályozta, hogy jól érezze magát másokkal, nem olyan, amely rátelepedett volna a mindennapjaira, és követelőzően kívánta volna a férfi jelenlétét. Vikinek elég volt a tudat, hogy gondolnak rá, szeretik, és elég gyakran tartják a kapcsolatot, levélben vagy telefonon. Olyan nyugodt biztonságot kölcsönzött ez neki, amelyet korábban nem ismert az életben. Nem tudott mit tenni, valamelyest boldognak érezte magát a decemberi utazás gondolatától.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2011.01.20. 13:44:24
Aki a kicsit nem becsüli... :)
vén betyár 2011.01.20. 15:22:46
Ha már ti is elmúltatok 3 x 21 évesek, jó lesz legalább emlékezni.
23 múltam, amikor először jártam idegen ország fővárosában, ráadásul szinte mintegy nászúton.
Prága gyönyörű, decemberben is, rengeteg aranyos kis cukrászdával!
Óváros, Vár, Régi Zsidó temető, stb.
Kedvesem rokonainál aludtunk pár éjszakát, sokat sétáltunk, éjszaka meg...
Nem vicc, tényleg leszakadt az ágy.:)
Ne hagyd ki, Viki, gondolj erre:
carmesina.blog.hu/2010/07/29/hatvankilencedik_fejezet_ujabb_lecke_3
Buga_Jakab 2011.01.23. 02:48:48
@Carmesina: "Nem olyan függőség volt ez, amely megakadályozta, hogy jól érezze magát másokkal, nem olyan, amely rátelepedett volna a mindennapjaira"
A világ valóban érdekesebb és szebb, mint az a holtomiglan-holtodiglan, amit a tündérmesék és az erkölcscsőszök mondanak.
