Kati hihetetlen módon ugyanolyan karcsú volt, mint valaha. Viki gyors fejszámolást végzett. Nem szeptemberben kellett volna szülnie ennek a lánynak? Korábban meglett a baba? És most hogy kerül ide? Kati egy magas, félhosszú hajú, tarisznyás fiúval beszélt, mit beszélt, flörtölt, mégpedig elég feltűnően, a maga sajátos módján, kissé közönségesen, és észre se vette volna a barátnőjét, ha az nem köszön rá energikusan. Mikor végre tudomást vett Vikiről, kis sikkantással a nyakába ugrott, és mindjárt bemutatta a beszélgetőpartnerét is, aki a jelek szerint egyáltalán nem örült egy harmadik szereplő megjelenésének, még ha az egy csinos szőke lány is.

- Nem akarlak zavarni benneteket – mondta Viki. – Hol tudlak elérni, míg Pesten vagy?
- Nem zavarsz. És nem megyek sehová. Itt maradok, Pesten.
- És Orlando? Visszajött ide dolgozni?
- Ugyan, hol van már Orlando?
- Hogyhogy hol? És a baba?
- Erről nem akarok beszélni. Nincs baba.
- Nincs?
- Hogy a fenébe …
- Mondom, hogy hanyagoljuk a témát. Majd egyszer elmesélem.
- Uramisten …

Viki nem értett semmit, mivé lett az egész házasság, a terhesség, hogyan lehetséges, hogy Kati azt mondja, nincs baba. Elvetélt? A gyerek halva született? Mikor is adott hírt magáról legutóbb? Valamikor májusban. Akkor volt öt hónapos várandós, már férjnél, minden a lehető legnagyobb rendben. Most meg úgy tesz, mintha az egész meg se történt volna. És elmagyarázni se hajlandó.

Kati beszélgetőpartnerét a jelek szerint kevéssé érdekelte a nem létező baba és férj, egyes egyedül a lány érdekelte volna, de Kati ragaszkodott hozzá, hogy Viki is csatlakozzék hozzájuk, igyanak meg egy kávét együtt a bárban.

- Én tényleg nem akarlak zavarni benneteket – húzódozott Viki. – Csak adj egy telefonszámot, hogy tudjam hol érhetlek el. Én éppen szobát keresek, már megint. Nem tudsz valamit?
- Érdekes, épp erről beszéltünk Jancsival – mutatott a tarisznyás fiúra Kati. – Lakótársakat keres. Nem bánja, ha lányok.
- Tényleg? – Viki kicsit idegenkedett a gondolattól, hogy ezzel a sráccal lakjon együtt. Érdekes módon még sose lakott együtt fiúval társbérletben, nem is nagyon tudta elképzelni, miért lenne az jó. Férfival akkor szeretne lakni, ha az a partnere. Aki elől nem kell bujkálni, ha az ember kijön a fürdőszobából. Egyáltalán, nem kell kulcsra zárnia  fürdőszobát. És mi van, ha ez a srác egyáltalán nem szeret takarítani, és azt reméli, hogy majd a lány társbérlője megteszi helyette? Persze Katitól hiába várja, csak még nem sejti, mennyire hiába.

- Én csak egy lakótársat keresek – helyesbített Jancsi.
- Lakótársat, vagy barátnőt? – kérdezte Viki.
- Ugyan már! Ahol egy lány elfér, ott kettő is – erősködött Kati –  Azt mondtad, jó nagy a lakás. Egy fiú már lakik ott egyébként – magyarázta aztán a barátnőjének.
- Húha, két fiú mellé keresel egy lányt?
- Nem kell rosszra gondolni. Csak társbérlőt keresünk.
- Elmegyünk megnézni, Viki? – kérdezte Kati. – Ha tetszik, beköltözünk mindketten. Ha meg nem, akkor keresünk egy másik helyet. Lakjunk együtt újra, olyan jó volt! Na, van kedved? Ha más nem, teszünk egy sétát a város másik végébe. Turizmus.

János megvonta a vállát. Jó, tőle mehet Viki is. Bár nem hiszi, hogy a lakótársa még egy társbérlőt szeretne, de megnézni nem kerül semmibe.

Viki beleegyezett. Egyre csak Kati különös históriáján járt az agya, és nem értette, hogy lesz képes úgy tenni, mintha az elmúlt kilenc hónap meg se történt volna. Majd egyszer elmeséli, ha olyan kedve lesz. Valami szörnyűség történhetett. Vagy Kati képes volt otthagyni a gyerekét Olaszországban? Mondjuk, koraszülött baba volt, és a könnyű élethez szokott anya úgy érezte, hogy nem képes vagy nem akar megbirkózni a helyzettel? Talán beteg a gyerek? Vagy semmi baja, csak Kati jött rá időközben, hogy mit jelent valójában anyának lenni? És arra ő nem alkalmas? Csupa megválaszolatlan és nyugtalanító kérdés.

A bejegyzés trackback címe:

https://carmesina.blog.hu/api/trackback/id/tr832487271

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vén betyár 2010.12.02. 09:39:16

Kínzó kérdések!Engem mégis az érdekel leginkább, hogy melyik egyetem latin tanszékén van bár, ahova beültek?
Az én időmben legfeljebb a Vén Diákba lehetett beülni, mindenütt legfeljebb csak pocsék büfé volt, ha volt.:)

Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.12.02. 13:01:28

@vén betyár: Hogy téged ez érdekeljen leginkább! Nézd, a bár az szar volt, akármelyik egyetemen is, ebben megegyezhetünk :)

vén betyár 2010.12.02. 13:18:57

@Gloria Mundi: Egyetemen nem is igen tudok jó bárt elképzelni.:)
Leginkább az érdekel, hogy hol és kivel fog lakni, élni VV, de ez ugyebár előbb-utóbb kiderül, megoldódik.

Csak kötözködtem!:)

21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.12.02. 17:41:00

Nemá, voltak egész jó büfék. Mondjuk mifelénk bár nem volt.
Egyébként jó kis otromba lépés volt a nyálcsorgató fickó mellett letámadni Katit a gyerekkérdéssel :D

Csuri / Bariildi 2010.12.05. 20:48:19

@21 hónap: Én is elcsodálkoztam, de valószínűleg Viki meg annyira elcsodálxott, hogy eszébe nem jutott, hogy tán mégse most kérdezgesse a férjről / babáról....
A megoldásra azé kíváncsi vagyok.
A Katival való tali nekem csalódás volt, és a jóstehetségem is megkérdőjelezem, mert nagyon valami régi pasi felbukkanására vártam. Erre tessék: előjön Kati, akinek nem itt kéne lenni, és nem ilyen állapottyában.

gallusz · http://szemezgetek.blog.hu/ 2013.06.03. 07:29:45

Jós tehetségről annyit. Aki jósol az nem b.. A másik ebből az következik, hogy az író észjárása csavarosabb.
süti beállítások módosítása