2010.11.02. 08:00
Hetvenhatodik fejezet: Régiek másképp (3)
Másnap hívta fel a portugál cég pesti irodáját, ott a titkárnő megerősítette, hogy fordítót keresnek, és a mérnök úr már szólt is Viki érdekében, de legjobb lenne, ha a lány bemenne délután, és beszélne a magyar iroda főnökével. Egy önéletrajzra mindenképp szükség lenne, két nyelven, persze. Vikinek csak régi volt raktáron, ki kellett egészítenie a legújabb adatokkal. Mivel számítógéphez nem juthatott, kézzel írta meg a curriculumokat.
Az iroda az egyik peremkerületben volt, Viki belegondolt, hogy ha valóban felveszik, nem lesz egyszerű oda kibumlizni. És az egyetemi órákkal vajon hogy tudja összeegyeztetni? Persze, nem mindenre kellett bejárnia, az előadásokon nem létezett katalógus, és sokszor a gyakorlati órákon se tartották számon, ki van ott, ki nincs, de ha sokat hiányzik, nem fogja tudni bepótolni. Nyomasztotta az ösztöndíjas beszámoló is, alig valamit dolgozott rajta, a tanévkezdésig volt még egy kis ideje, hogy megcsinálja, de ha a munkájára most azonnal van szükség, akkor ez is háttérbe szorul. Pedig dolgoznia mindenképp kell valahol, arról szó sem volt, hogy valaki el fogja tartani.
Az irodában alaposan megnézték, mint valami nevezetességet. A főnök nem férfi volt, hanem egy megtermett, a sok dohányzástól rekedt hangú, kedvesen nemtörődömnek látszó nő, az a fajta, aki könnyedén érvényt szerez az akaratának akár férfiakkal szemben is, mert elég lehengerlő a modora, és határozott, ha kell, de nem játssza az eszét, és pontosan érzi, mikor milyen hangot kell megütni. Vikinek első látásra szimpatikus volt. Mikor Viki bemutatkozott, a nő felnevetett, és miközben rágyújtott egy cigarettára, kijelentette, hogy már nagyon várta, hogy megismerhesse azt a lányt, aki úgy el tudta varázsolni Diego Andersent, mire Viki kijavította, hogy Diogo Andresennek kell mondani, de mindjárt meg is bánta, miért kell tudálékoskodnia annyit.
- Nézze, kislány, másképp nem tudom megjegyezni a maga pártfogója nevét, csak úgy, ha Maradonára gondolok, meg a meseíróra. És ez már nagy teljesítmény tőlem. Különben is, micsoda név ez egy portugálnak?
- A felmenői közt vannak flamandok, meg angolok.
- Aha, maga csak tudja. Ritka sármos pasi, az egyszer szent. Fogadok, hogy magát is az ujja köré csavarta. De meg kell hagyni, nem lehetett egyoldalú a dolog, tudja, mit mondott ez a maga mérnöke tegnap a telefonba? Ha jól értettem, mert az angolom nem éppen tökéletes.
- Mit mondott?
- Hogy maga annyira szép, hogy amikor leszállt a repülőről Lisszabonban, azonnal megkérték a kezét.
- Nem hiszem, hogy ilyet mondott volna, ez butaság.
- Vagyis nem kérték meg a kezét?
- Nem, dehogy. És, amint látja, szép sem vagyok.
- Elég szemrevaló kislány. És még szerény is. Csak ne legyen túl szerény. A sármőrök mindig túloznak, de ezért szeretjük őket, nem?
Viki nem tudott mit mondani erre. Nem akarta megerősíteni az asszonyt abban a hitében, hogy Diogo és közte történt valami. Bár tudta, hogy nem tehet semmit a gyanúsítás ellen. És nem is volt kedve tiltakozni.
- Rendben, nem akarom kínpadra vonni. Jöjjön, meséljen magáról.
- Itt az önéletrajzom – nyújtotta át a két lapot Viki.
- Rendben, majd megnézem. De most beszéljen magáról szóban. Nekem a személyes benyomás a legfontosabb.
- Amint tudja, most tértem vissza Portugáliából, fél évig voltam kint. Államközi ösztöndíjjal mentem, ugyanis itt, az egyetemen portugál szakra járok. A másik szakom latin, és beszélek németül is, azelőtt középiskolában tanítottam. Tizennyolc éves korom óta dolgozom a tanulás mellett.
- A mostani fordítói munkán kívül van korábbi tapasztalata?
- Van, az önéletrajzomban mindet felsoroltam.
- De műszaki végzettsége nincs. Se gazdasági, gondolom.
- Egyik sincs.
- Az előző fordítónk a Közgázra járt. Legalább az üzleti részhez értett valamicskét.
- Gyorsan tanulok.
- Azt nem kétlem. Hát angolul mennyire tud?
- Társalgási szinten beszélek.
- Az írással hogy áll?
Viki rezzenéstelenül nézett az asszony arcába.
- Egyszerű leveleket meg tudok írni.
- Ezt azért kérdem, mert a napi kommunikáció a portugálok és köztünk angolul folyik. Az előző fiú jól tudott angolul.
Viki valójában sose tanult angolul, csak valami egész keveset. De sok mindent megértett. Ha most az asszony le akarja tesztelni, akkor lehet, hogy semmi esélye nem marad az állás megszerzésére. Könnyebb menetnek gondolta. Valahogy azt képzelte, hogy elég portugálul tudni, és jól fordítani. A többi nem számít. Pedig számított. Viki megkönnyebbülésére a főnöknő nem angolul folytatta, talán, mert ő maga sem volt annyira otthon ebben a nyelvben.
- Gondolom, egyetem mellett akar dolgozni.
- Ez a szándékom.
- Ezzel nincs semmi gond, mert nem nyolc órás munkáról van szó, de azt tudnia kell, hogy bármikor megeshet, hogy a munka mennyisége a szokásos többszörösére nő, és akkor nem lehetünk tekintettel a tanulmányaira. Persze, a túlórákért fizetünk.
- Értem. Megoldom. Ha megbízik bennem, nem fog csalódni.
- Ezt biztos valamelyik amerikai filmben hallotta – nevetett a nő.
Viki elmosolyodott.
- Lehet, de ettől még igaz.
- Nézze, kislány, Viktória, köszönöm, hogy bejött. Én mindenképp megvárnám, hogy a pályázatunkra milyen visszajelzés érkezik. Ha a fordítással nincs gond, akkor úgy tekintem, hogy elsőre bizonyított. De azért meghallgatok más jelentkezőket is.
- Ez csak természetes.
Viki kicsit csalódottan ballagott a buszmegálló felé. Miért feltételezte, hogy nem lesznek más jelentkezők? Persze, még az is lehet, hogy nincsenek, vagy, ha vannak is, aligha rendelkeznek az ő cégbeli tapasztalatával. Aztán eszébe jutott, mit mondott róla Diogo, és szélesen elmosolyodott. Még, ha butaság volt is, és erős túlzás, azért nagyon jólesett neki.
1 komment
Címkék: állásinterjú
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.11.02. 09:53:23
De azért felvettek :p