2010.09.30. 08:00
Hetvennegyedik fejezet: Halasztás és bonyolítás (2)
Mind a hárman kiszálltak. Otávia megfogta Viki karját.
- Kérlek, gondold át alaposan. Én tudok neked segíteni, még ezek után is. De nem vesztegetheted az időt.
- Miért akarod annyira, hogy visszamenjek Carloshoz?
Otávia eleresztette Viki karját. Diogo az autó mellett állt, és úgy tett, mintha rá akarna gyújtani. De aztán valószínűleg eszébe jutott, hogy leszokott.
- Én is szeretném tudni, miért akarod annyira – jegyezte meg Diogo.
- Mert ő szerelmes beléd. És jót akarok neki. Megérdemelné, hogy legyen valakije.
- Ha akarja, bármikor lehet valakije. Te is tudod.
- Ő téged akar.
- Megvolt rá a lehetősége, hogy maga mellett tartson.
- Rendben, Vick, nem erőltetek semmit. Üzensz valamit Carlosnak? Amit esetleg nem mertél személyesen elmondani?
- Milyen furcsa kérdés. Nem. Nem üzenek semmit.
- De még gondolkodsz? Vagy döntöttél?
- Még gondolkodom.
- Jól teszed. Ne siesd el. Ha meggondolnád magad, szólhatsz nekem ...
- Tavinha – vetette közbe Diogo –, most már tényleg hagyd abba. Ez teljesen bizarrul hangzik. Nincs semmi kifogásom a bizarr dolgok ellen, de azért ez még nekem is sok.
- Jól van már, abbahagytam. Szép hétvégét, Vick. Nem szólok egy szót se.
Nevetgélve szállt be a kocsiba. Viki nem várta meg, hogy az autó eltűnjön az utcasarkon, sietett fel a szobájába.
Örült az egyedüllétnek, és azzal ellentétben, amit a többieknek mondott, nem akart gondolkodni. Főleg azon nem, hogy mit kezdjen Carlossal. Először is lefeküdt, hogy végre kialudja magát. Mivel már túl késő volt ahhoz, hogy megvacsorázzék, mikor felébredt, az ilyen alkalmakra félretett készleteihez nyúlt. Édességet evett, meg gyümölcsöt. Belekezdett egy krimibe. Ha nem akart semmin gondolkodni, a krimik mindig hatásosan elterelték a figyelmét. Közben ment a tévé, bár nem figyelt oda rá. Mikor elálmosodott, egyszerűen eloltotta a lámpát, és egészen reggelig aludt.
Egész vasárnap ki se tette a lábát a hotelből. Nem volt kedve. Ködszitálós, furcsa idő volt. Krimiolvasás, filmnézés. Láblógatás. Mióta egyetemista lett, voltak hasonló hétvégéi, de sosem érezte, hogy ilyen könnyeden tudná viselni a magányt. Akkor mindig vágyott rá, hogy legyen valakije. Sőt, legtöbbször volt valaki, akire konkrétan is vágyott. Nem kellemes emlékek voltak ezek, bár a magányos filmnézésekre szívesen gondolt vissza. Olykor Katival fosztogatták a sarki videotékát, alig vittek vissza egy filmet, már hoztak is másikat. Vizsgaidőszakban tanulás helyett kiváló program volt. Érdekes, most Kati kicsit hiányzott is neki. Talán ő volna az egyetlen, aki nem ítélné el. Akivel őszintén beszélhetne.
Valamikor este hét felé csöngött a telefon. Talán megint São? Egészen megfeledkezett róla. Lehet, hogy megtudta, mi történt Carlos és közte? De kitől? Csak nem Carlostól? Ez elég abszurd ötlet. Esetleg Otávia mondta el neki? Nem volt kedve beszélni. Senkivel. De a telefon makacsul csengett. Na jó, akkor felveszi.
Diogo volt az. A recepcióról hívta.
- Van kedved elmenni vacsorázni?
Viki nem akarta elhinni, hogy Diogo azonnal hozzá jött, miután elbúcsúzott Otáviától. Mert remélhetőleg elbúcsúzott.
- Egyedül vagy?
- Persze.
- Nem akarsz feljönni?
- Jó ötlet ez? Pletykálni fognak rólad.
- Nem érdekel.
- Rendben, nagy kislány vagy.
Két perc múlva Diogo ott volt a szobában.
Nem magyarázkodtak, nem kezdtek el beszélgetni, csak egymásnak estek. Mintha rég nem szeretkeztek volna. Ezúttal Diogo nem módolt ki semmit, nem próbálta hosszan hergelni a lányt, nem tartotta vissza magát, csókolni, ízlelni akarta, és birtokba venni. Olyan gyengéd, és olyan intenzív szeretkezés volt, hogy Vikinek kicsordult a könnye, mikor a férfi elélvezett.
- Majdnem sikerült? - kérdezte Diogo. - Úgy éreztem, közel vagy hozzá.
- Fizikailag nem, lelkileg voltam közel hozzá.
A férfi megsimogatta az arcát.
- Neked szerelemre van szükséged, nem rám.
- Ne mondd ezt, kérlek – felelte Viki, és tovább szivárgott a könny a szeméből.
- Miért ne? Ha ez az igazság. Legalább mi ketten ne hazudjunk egymásnak.
8 komment
Címkék: filmek magány szeretkezés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vén betyár 2010.09.30. 09:38:37
Neked szerelemre van szükséged, nem rám.
- Ne mondd ezt, kérlek – felelte Viki, és tovább szivárgott a könny a szeméből.
- Miért ne? Ha ez az igazság. Legalább mi ketten ne hazudjunk egymásnak.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.09.30. 12:57:52
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.09.30. 19:55:51
vén betyár 2010.10.01. 07:20:12
Habár?Majd meglátjuk.
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.10.01. 08:17:07
Ami Vikit illeti, nem végzet asszonya típus, ennek ellenére képes csábítani, de leginkább akkor, ha érzelmileg már nincs érintve. Akkor meg minek? Őt nem izgatja a mások feletti uralkodás.
ribizli_me · http://flock-snapshot.blogspot.com/ 2010.10.01. 21:15:08
