2010.09.14. 08:00
Hetvenharmadik fejezet: Váratlanságok (2)
Viki még jó félórát maradt az irodában, és akkor is csak félve merészkedett elő. Hátha rajtakapják a hazugságon őt is, meg Diogót is. Persze a többiek nem voltak már sehol. Nem akart „hazamenni” a hotelbe, előbb le kellett csillapodnia. Remélte, hogy Otáviáék nem sokáig várakoznak, inkább elmennek hármasban vacsorázni. Diogo mindenesetre ezt fogja szorgalmazni, abban biztos volt. Most Diogóra hárul a nehéz szerep, bár lehet, hogy neki nem is jelent problémát a váltás, csak így, egyik pillanatról a másikra.
Találomra elindult a cégtől, a hotellel ellenkező irányban. Emlékezett rá, hogy valahol, egy teljesen valószínűtlen helyen van egy mozi. Hátha épp játszanak valami neki valót, azt sem bánja, ha nem neki valót. Majd ül a sötétben, és gondolkodik. Szerencséjére nem kellett sokat várnia a filmre. Összesen hárman voltak kíváncsiak a francia alkotásra. Kicsit elterelte a figyelmét a történet, de nem tudott egészen belemerülni.
Mikor kijött a moziból, még mindig úgy érezte, nincs elég késő. De inkább elindult a hotel felé, lesz, ami lesz. A recepción gond nélkül túljutott, azt hitte már, holnapra halaszthatja a kellemetlennek ígérkező jeleneteket, mikor észrevette Carlost. Épp abban a pillanatban állt fel, a kezében hátizsák. Egyedül volt. A jelek szerint még csak egy ásványvizet sem rendelt. Ki tudja, mióta üldögélhetett ott. Viki egyszerre megsajnálta. Mintha fogyott volna, pedig nem nagyon volt miből. Gyűröttnek tűnt.
- Szia, Vick.
- Szia.
- Ne haragudj, hogy nem szóltam előre. És csak így rádtörök.
- Semmi gond.
- Nem akartam ezt telefonon intézni.
- Leülünk?
- Talán inkább sétáljunk. Ha nem bánod. Sokat ültem.
- Én is. Akkor sétáljunk. Van itt egy park.
Egy ideig némán mentek egymás mellett. Szinte mereven. Lehet, hogy a sétálás mégse volt jó ötlet, mert így kényszeredettebbé vált a helyzet.
- Vick, mindketten hibáztunk – szólalt meg hirtelen Carlos a lány felé fordulva. – Beismerem, hogy én is túlreagáltam a dolgot. De ha te is úgy gondolod, átléphetnénk ezen. Nem akarom, hogy hazamenj.
Viki a földet nézte. Azt, hogy Carlos egyáltalán hajlandó volt beismerni, ő is tévedett, és, hogy emiatt eljött idáig, nem hagyhatta figyelmen kívül. De ahhoz sem volt kedve, hogy a nyakába boruljon.
- Nem tudom, mit mondjak, Carlos. Gondolkodnom kellene ezen. Így hirtelen … Megleptél.
A fiú arca elsötétült. Viki érezte, hogy most nagyon óvatosnak kell lennie, ha nem akarja végképp vérig sérteni. Carlos talán úgy képzelte, hogy elég ennyit mondania, és szent lesz a béke. De nem így volt, nem lehetett így. Részben persze Diogo miatt. Viki megváltozott a férfi hatására. Nem ugyanaz a nő volt már. Vagyis nem ugyanaz a lány. Sokkal inkább nőnek érezte magát, mint Carlos mellett. Néhány órával korábban addig számára elképzelhetetlen erotikus jelenetet adott elő. Ezt nem lehetett egyetlen gyenge bocsánatkéréssel eltörölni. Bár, ha jobban belegondolt, Carlos igazából nem is kért bocsánatot.
- Akkor most mi legyen? - kérdezte a fiú.
- Aludjunk rá egyet szerintem. Hol szálltál meg?
Ez rossz kérdés volt, Viki abban a pillanatban érezte, ahogy kimondta. Carlos nyilvánvalóan arra számított, hogy az ő szobájában alszik majd, az ő ágyában. A tervben nem szerepelt az elutasítás, mint opció.
- Majd keresek valamit magamnak.
- Ne hülyéskedj. Ott a négycsillagos szobám, egy hatalmas ággyal. Ez a minimum, hogy meghívlak.
Ez is nagyon rosszul hangzott. Mintha hencegne a négycsillagos hotellel. A hatalmas ággyal, amely pont a Carlos által nyújtott egyszemélyes, szűk kis ágy ellentéte.
- Utálom, ha valakinek a terhére vagyok – jegyezte meg Carlos. - Azt hiszem, mégiscsak jobb lesz egy kétcsillagos. Az való nekem. Egyáltalán, hülye ötlet volt idejönni. Nagyon hülye ötlet. A francba.
- Carlos, nem. Én is szeretném tisztázni. De neked volt időd felkészülni erre a beszélgetésre. Nekem meg nem. Én nem gondoltam, hogy látlak még az életben.
- Hazamentél volna úgy, hogy egy szót se szólsz?
- Úgy éreztem, nem vagy többé kíváncsi rám. Mi mást tehettem volna? Eljöttem.
- Kiakadtam. Olyankor megesik, hogy eltűnök pár órára. Le kell higgadnom. Aztán rendbejövök.
- És én ezt honnan tudtam volna szerinted?
- Akkor is hagyhattál volna valami üzenetet.
- Gondoltam rá. De aztán … mégsem.
- Jó nagy hülyék vagyunk.
Ezen mindketten elmosolyodtak. Kicsit oldódott köztük a feszültség.
- Vacsoráztál már? - kérdezte Viki.
- Igen. Otáviával meg Diogóval.
Viki meglepetést színlelt.
- Otávia is itt van? Együtt jöttetek?
- Ő hozott el kocsival.
- Vagy úgy.
„Az ő ötlete volt, hogy elgyere?” – kérdezte volna Viki a következő pillanatban, de inkább hallgatott. Nem lenne jó a másik lányt belekeverni ebbe a beszélgetésbe. Mindazonáltal teljesen biztos volt benne, hogy Carlost Otávia beszélte rá erre az útra.
8 komment
Címkék: mozi beszélgetés bocsánatkérés
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csuri / Bariildi 2010.09.14. 14:59:00
Én egy eléggé klasszikus tipródás megjelenítését látom itt: az idősebb, tapasztaltabb, nem független pasi és a fiatalabb, zöldfülűbb, független pasi közötti választást. Bár persze igazából csak az egyiket lehet választani, a másik felemás megoldás, bármire is.
De ezt mintha már írtam valahol....
Carmesina viszont jól bonyolítja a dolgokat, betoppanások, meglepetések, egyebek.
Már csak arra vagyok kíváncsi, de nagyon, hogy vajh hazautazik, vagy kiköt Carlos mellet???
Gloria Mundi · http://szexcsatakanno.blog.hu 2010.09.14. 15:32:09
@Csuri / Bariildi: Diogo azért nem nős. Nem annyira reménytelen tán ... Ki tudja?
gabor4x 2010.09.14. 22:43:12
gabor4x 2010.09.14. 22:44:49
Csuri / Bariildi 2010.09.15. 15:05:49
Ha jól értem, te ezzel ellentétben éppenhogy pozitív fejlődésnek veszed, ami Vikivel történt?
Ezzel egyetértek. Ha még emléxik valaki a regény elejére is: Viki huszonéves amikor elmegy Portugáliába, és otthon még semmilyen néven nevezhető kapcsolata nem volt!! Tán épp itt volt az ideje, hogy legyen.
Az is igaz, hogy hirtelen mintha mindent be akarna pótolni, ami addig kimaradt, és amit mások 16-23 éves koruk között fokozatosan megtesznek, ebből aztán kicsit kapkodós, eklektikus kapcsolati ábrák rajzolódnak fel.
Néha tán a ló másik oldalára való átesés is gyanús :)
De hát valószínűleg kellenek a kilengések ahhoz, hogy beálljon valami nyugalmi, kvázi 'normál' állapot.
21 hónap · http://www.reprintkiado.hu 2010.09.15. 17:03:24
Az, hogy mit tesztek a kijelentésem mögé, sokkal inkább a saját kivetülésetek ;)
